Tanévindítóként ezek a gondolatok jutottak eszembe - írja Szélinger Heni, óvodapedagógus: Szeretek óvó néni lenni, mert gyerekekkel együtt lenni csodálatos dolog. Jó hallani a nevetésüket, a beszélgetéseiket, jó válaszolni a kérdéseikre... Tanévindítóként ezek a gondolatok jutottak eszembe - írja Szélinger Heni, óvodapedagógus.
 

Szeretek óvó néni lenni, mert...

Szeretek óvó néni lenni, mert gyerekekkel együtt lenni csodálatos dolog. Jó hallani a nevetésüket, a beszélgetéseiket, jó válaszolni a kérdéseikre, hogy a válaszokat tőlem várják (és ez tényleg így van, még, ha közhelyesnek tűnik is).

Szeretem, hogy néha megfeledkeznek magukról és “Anyának” szólítanak és szeretem, hogy ez azt is jelentheti, velem biztonságban vannak, jól érzik magukat.

Szeretem, hogy hétről-hétre látom a fejlődésüket, hogy gyarapszik tudásuk, alakul személyiségük és ennek nem csak szemlélője vagyok, hanem tudatos alakítója is.

Szeretem, hogy, ha egy kisgyerekre azt mondják, “sosem alszik otthon ebéd után”, pihenőidőben oda ülök mellé, simogatom az arcát és lassacskán elalszik. Szeretem hallgatni a szuszogásukat, hogy puha játékukat átölelve, nyugodtan alszanak, mintha otthon lennének. Szeretem, hogy részese lehetek ilyen meghitt pillanatoknak, mely leginkább a családoké, a szülőké.

Szeretem, hogy szeretik azokat a dolgokat, amiket én is szeretek. Szeretek velük mesélni, énekelni, táncolni, felfedezni mindenfélét és szeretem megismerni, hogy őket mi érdekli.



Szeretem, hogy, bár szükségem van a sokszor irigyelt és indokolatlannak tartott hosszabb nyári szabadságra, mégis szeptember elején alig várom, hogy találkozzak a gyerekekkel. Jó őket tiszta, feldíszített, esetleg átrendezett csoportszobával várni, hallgatni élményeiket, újra együtt lenni velük.

Szeretem, hogy minden kisgyerek más, mégis közös célokat tűzünk ki és ezekhez mindenki a saját tudását, képességeit adva közösen viszünk véghez dolgokat.

Szeretem, hogy, ha rutinszerűen végzem már a “munkám”, a gyerekek egy mondattal, egy cselekedettel ráébresztenek, hogy jó újdonságokat kipróbálni, utána nézni dolgoknak, megismerni lehetőségeket, nem a rutinba “süllyedni”.

Szeretem, hogy -bár nagyon kevés szülő fogalmazza meg,- de titkon tudjuk, hogy egy-egy gyerek azért kezd el szeretni dolgokat, mert mi óvónénik szeretjük azt. Azért is alakul, finomodik ízlése, mert általunk igényes környezetben van, igényes, ízléses eszközökkel találkozik minden nap.

Szeretem, hogy a már sulis gyerekek is visszajárnak elmesélni mi minden történik velük az iskolában, hogy fontosnak tartják megosztani ezt velem.

Rengeteg mindent sorolhatnék még, de a legfontosabb, hogy szeretem, hogy ez a “munkám”, szeretem, hogy óvó néni vagyok és szeretem, hogy a családom tudja ezt és mindig támogat!

Szerző: Szélinger Heni - "Babo factory"
Fotó: Pxhere