Sztereotípiáink, hétköznapi tapasztalataink alapján megállapíthatjuk, hogy bizonyos nők számára a munka, a karrier a fontosabb, míg mások számára a család. És szép számmal vannak olyanok, akik igyekeznek a mindkettőben megvalósítani álmaikat. 

Azt, hogy ki melyik csoportba tartozik, több minden befolyásolja: többek között a családi minták, a társadalmi elvárások, az adott családi feltételek, anyagi körülmények, szakmai elhivatottság, érdeklődés, személyiségjellemzők. Nincs jó vagy rossz hozzáállás, igazából mindenki maga dönti el, melyik utat választja. A jó döntés után pedig boldognak, kiegyensúlyozottnak érezhetjük magunkat.

 

Görcsös megfelelni akarás testi-lelki problémákhoz vezet

Nem egyszerű annak a nőnek a helyzete, aki életének minden színterén szeretne jól teljesíteni, helytállni. Sok nő küzd nap, mint nap azért, hogy minden szerepében megfeleljen. Az anya, a dolgozó nő és a feleség szerepeinek összehangolása azonban csak akkor okoz hosszú távon nehézséget, ha nem vagyunk harmóniában önmagunkkal, ha nem ismerjük magunkat. A görcsös megfelelni akarás, előbb-utóbb, komoly testi vagy lelki problémákhoz vezethet. 


   "Hogyan lehetek jó anya, jó feleség és dolgozó nő egyszerre?"
 

Új élethelyzetekben újra kell gondolni az időbeosztást

Nézzük meg, mire kell/lehet odafigyelni annak érdekében, hogy jusson idő mindenre és mindenkire: a gyerekre, a párunkra, önmagunkra, a munkánkra, egyéb fontos dolgokra, személyekre?

 Amikor új élethelyzetbe kerülünk, új feladatokkal, kihívásokkal is szembesülünk. Ilyenkor érdemes egy pillanatra megállni, és átgondolni a következőket:
 

 

Ha sikerült felmérni a helyzetet, akkor könnyebb lesz továbblépni. Újra kell szervezni a feladatokat, az időbeosztást. Fontos, hogyha úgy érezzük, valamit nem tudunk megoldani, akkor kérjünk segítséget!

Például, ha a munkahelyünkön kell helytállni, akkor a házimunkát, az otthoni teendőket osszuk be, és a család többi tagja is vállaljon részt. 

Bizonyos nők számára, akik többet keresnek, mint párjuk, rendkívül megnyugtató, ha párjuk „hátországként” áll mellettük. „Két dudás egy csárdában” szoktuk mondani, nem fér meg, ilyen esetben még fontosabb a különböző szempontok egyeztetése.

 

Tanácsok túlhajszolt anyukáknak

- Minden nap, de hetente legalább 3-szor szánjunk időt magunkra! (Nem kell minden alkalommal órákat ezzel tölteni, néha elég 5-10 perc friss levegő is, hogy feltöltődjünk!). Mindenki maga tudja, mi okoz számára örömet, mi tölti fel (pl. új frizura, kozmetikai kényeztetés, masszázs, vagy sport, kirándulás, olvasás, barátnőkkel beszélgetés, vásárlás, stb.)
 

- Gondoljuk végig, mire van szükségünk, és mit szeretnénk, aztán alakítsuk úgy a napokat, hogy ezeket megkapjuk, elérjük!
 

- Osszuk be a tennivalókat, hogy ne merüljünk ki teljesen, így marad energiánk a kedvesünkre is esténként.
 

- Állítsunk fel sorrendet a tennivalók között! Végezzük el, ami sürgős és fontos, a többit osszuk be!
 

- Beszélgessünk, egyeztessünk a párunkkal, tervezgessünk, szervezzük a szabadidőnket!
 

- Tudjuk meg, hogy párunk, családunk mit szeretne! - igazodjunk hozzájuk is.
 

- Legyen egy közös családi naptár, amibe mindenki beleírhatja a saját programjait, elintéznivalóit! Így átláthatóbb és könnyebben szervezhető a maradék idő!
 

- Ne legyünk mártírok, nem kell feláldoznunk magunkat a család, a munka, vagy a párkapcsolat oltárán! - Merjünk segítséget kérni! (pl. nagyszülők, bébiszitter, takarításban segítség, stb.)
 

- Ha valami nem jó, változtassunk! Ne várjuk meg, hogy elmúljon, megoldódjon...
 

- Nem kell mindig csinálni valamit! Ne keressünk folyton újabb feladatokat! Tudjunk néha lazítani is!
 

- Vegyük észre, fogadjuk el, hogy aktív résztvevői vagyunk életünknek, mi alakítsuk!


   Hetente háromszor szánjunk magunkra időt!
 

Vonjuk be a partnert a feladatokba

Nagyon fontos, hogy figyeljünk a párunkra is! Aki párkapcsolatban él, annak nem egyedül kell megoldania a helyzeteket. Mindig számíthat a másikra, aki meghallgatja, bátorítja, segíti. Ne akarjunk mindent magunk elintézni (– később meg odamondogatjuk a párunknak, hogy bezzeg ő sosem segít...). 
 

Magunkra időt szánni nem önzőség

Mint látható, sok kapaszkodó akad a mindennapokban. Ezek természetesen csak ötletek, mindenki magának alakíthatja, találhatja ki, számára-számukra, mi a leghatékonyabb. Ha tudjuk, mit akarunk, mi a fontos számunkra, akkor az segít a problémák megoldásában, az új élethelyzetekhez való alkalmazkodásban. Ez nem önzőség, hanem "mankó", amire támaszkodhatunk, amihez igazodhatunk a mindennapokban. 

Ne vakon és süketen robotoljunk egész nap. Tudjunk néha megállni, pihenni, feltöltődni is. A munka és a család is örömforrás, ha úgy akarjuk. Próbáljuk megtalálni a pozitívumokat, és úgy alakítani napjainkat, hogy boldognak, és kiegyensúlyozottnak érezhessük magunkat!


  "Nem kell mindig csinálni valamit..."