Sok gyermek fél a sötétben, vagy retteg attól, hogy egy szörny lapul az ágya alatt. De ezt a kisfiút a képen sokkal borzalmasabb félelem tartja ébren éjszakánként. A tízéves kisfiú a rákkal küzd, édesanyja pedig szívszorító üzenetben beszél a betegség mindennapjairól. Sok gyermek fél a sötétben, vagy retteg attól, hogy egy szörny lapul az ágya alatt. De ezt a kisfiút a képen sokkal borzalmasabb félelem tartja ébren éjszakánként...

A 10 éves Drake Medinger, azaz Stinky Joe ugyanis az életéért küzd, miután leukémiával diagnosztizálták 2012-ben, és éppen kemoterápiás kezeléssel veszi fel a harcot a rák ellen.



A fotót, melyen a fiúcska fájdalomtól és félelemtől eltorzult arccal áll a fürdőszobában egy szál bugyipelusban, eredetileg február 15-én az édesanyja posztolta és a gyermekrák borzalmas valóságát tárja a szemlélő elé. A képet azóta a Love What Matters oldal is közzétette, ahol már több mint 90 ezren megosztották, és sokan az együttérző imáik mellett a segítségüket is felajánlották Drake-nek és családjának.



"Mindazokért, akik rákkal küzdenek vagy akiket kemoterápiával kezelnek. Mindazokért, akik megszenvedik ezt a szörnyű kórt. Eljött az ideje, hogy szembenézzünk a valósággal, kendőzetlenül és halogatás nélkül. A kép, amit posztolok, ma reggel készült - és mielőtt bárki is siránkozni akar, hogy "jaj, mit mutogatja a fiát egy szál bugyipelenkában, ez illetlen", hát elmondom, mit gondolok. 1. Így is ugyanannyi látszik belőle, mintha úszónadrágot viselne. 2. Az élet sajnos nem fair és nem a csillogó oldalát mutatja, hanem a valóságot. Az élet bizony nem szép, a rák pedig belülről emészti fel az embert.

A kép azután készült, hogy Drake-et kivittem a fürdőbe reggel. Igen, bugyipelusban van, mert az esetek nagy részében nem tudja kontrollálni a záróizmait. Ez ő, csak csont és bőr, mert azért is könyörögnöm kell neki, hogy egyetlen zöldbabot legyűrjön vacsorára, vagy hogy legalább egy pohár vizet megigyon egész nap. A fiam, aki mellettem alszik éjjel, mert fél attól, ha egyedül marad, valami szörnyű történik vele - és a szörnyű alatt a halált érti. Mi, én és a tízéves fiam, akivel éjjelente arról beszélgetünk, hogy ha meghal, akkor a mennyekbe jut-e, vagy hogy találkozik-e majd az édesapjával, és beszélgethet vagy játszhat-e majd vele. A fiam, aki túl gyenge ahhoz, hogy önállóan felkeljen az ágyból vagy tegyen néhány lépést, ezért kerekesszékben közlekedik.

A fiam, aki olykor elalszik, miközben valaki éppen beszél hozzá, mert túlságosan kimerült. A fiam, aki minden orvosságot kihány és folyton öklendeznie kell, pedig a gyomra üres, csak az a kis kanál joghurt van benne, amiben a gyógyszereit kevertem el. A fiam, akinek 44 szem kemoterápiás pirulát kell bevennie 24 óra leforgása alatt. A fiam, aki azt mondogatja: "Anya, nem bírom!". A fiam, aki nem akarja, hogy hozzáérjek, mert ez is fájdalommal tölti el, és morfiumon él, hogy túlélje a napot. A fiam, aki azt mondja, fél, és nem hiszi, hogy megéri a 11. születésnapját. A fiam, akit azzal biztatok, hogy én akkor is harcolok érte, amikor ő már gyenge lesz hozzá.

A fiam és én, a világunk. A fiam, Drake, Stinky Joe, az életem értelme. Attól a perctől kezdve, hogy megtudtam, ott fejlődik a hasamban, egészen az idők végezetéig, ő volt és lesz az, akiért élnem érdemes. Benne van minden mosolyomban, szeretetemben, szívdobbanásomban. De benne van a könnyeimben, szívfájdalmamban és homlokráncaimban is. Ő az életem."

Forrás: Facebook/Love What Matters