Szülőként, akár kisebb, akár nagyobb gyermekünk van, ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat. Újra és újra kicsúszik a szánkon, természetesen csupa jó szándékból és szeretettel - leszokni róla pedig szinte lehetetlen. Akkor hát mi a baj vele? Elmondjuk, sőt, azt is megmutatjuk, mit érdemes tennünk helyette.

Mikor azt mondjuk, „légy óvatos, vigyázz magadra”, gyermekünk nem feltétlenül látja és ismeri fel azokat a helyzetben rejlő veszélyeket, amit mi egyértelműnek találunk. Mondhatjuk úgy is, hogy a gyerekek számákra ezek a mondatok homályosak, ezért akaratlanul is elengedik a fülük mellett, rosszabb esetben viszont rájuk ragasztjuk saját félelmeinket is.

Aggodalmaskodás helyett konkrétabbnak kell lennünk, azaz megmutatni gyermekünk számára a lehetőségeket és a szóba jöhető megoldási módokat.

Nem kell elkerülni a problémás helyzeteket, már csak azért sem, mert egészséges keretek közt az izgalmas és kissé félelmetes helyzetek csak fejlesztik a problémamegoldó-képességet és a figyelmet, valamint az újabb és újabb problémamegoldás növeli az önbizalmat. Hosszú távon mindez azt segíti elő, hogy gyermekünk képes legyen csökkenteni életében a testi/lelki sérülések esélyét, és felkészült legyen a kihívásokra.
 

Lássuk, mit tehetünk és mit mondhatunk a megszokott aggódó mondatok helyett:
 

1. Először is nyugodjunk meg: uralkodjunk saját érzelmeinken!

2. Mérjük fel a lehetséges veszélyeket, és azok mértékének megfelelően reagáljunk.

3. Aggódás helyett segítsük őt, de hagyjunk önállóságot is! 

Ne konkrétan azt mondjuk meg gyermekünknek, hogy mit csináljon, de azt igen, mi történhet, illetve hogy hogyan lehet hatékonyabb. Általánosságok helyett mondjunk inkább ehhez hasonlókat:
 

• Mielőtt felállsz, nézz a fejed fölé!
• Maradj nyugodt, akkor nem bánt a méh.
• Ne fuss vele, inkább menj lassan!
• Ezt két kézzel fogd!
• Maradj az ösvényen, ott nem csúszol el.
• Lefelé tartsd az ollót!

 

4. Erősítsük meg benne a tudatosságot, ösztönözzük a próbálkozásra és a problémamegoldásra! 
 

Aktivizálással növelhetjük gyermekünkben a tudatos odafigyelés és érzékelés képességét:

• Figyeld csak meg, milyen csúszósak itt a kövek!
• Te is látod ott a mérges szömörcét? Felismered, melyik az?
• Itt lassan lépkedj!
• Hallod, ahogy zubog a víz?
• Stabilnak érzed magad azon a sziklán?
• Fáradt vagy?/Ijesztő ez számodra?/Biztonságban érzed magad?
   

Bátorítsuk, hogy gondolkodjon önállóan is a problémák megoldásán! Pl.:

• Mi lesz a következő lépés, ha elérted a sziklát/átmentél a fatörzsön? 
• Hogyan jössz le?/Hogyan jutsz át oda?
• Ha úgy érzed, ez sok neked, itt vagyok, csak szólj!
• A negyedik kötél után hova teszed majd a lábad, hogy stabil maradj?

 

5. Ha nem muszáj, ne avatkozzunk be!

Nem minden szituáció igényli a beavatkozást, sok esetben csak a mi aggodalmaskodásunk mondatja ezt velünk. Természetesen minden helyzet más és más: van, mikor elég, ha hátralépünk és figyelünk, máskor szavakkal kell segítenünk, de néha bizony előfordul, hogy a gyermek biztonságát valós veszély fenyegeti, és muszáj azonnal beavatkoznunk.

 

6. Erősítsük az öbecsülését

A gyerekek önbecsülésének növeléséhez szuper példamondatokat mutatunk

 

Fotó: Freepik