Forrong az internet az Index Konyhanyelv című videós sorozatának legújabb epizódja miatt, melyben a szexről beszélgettek a meghívott vendégek és a gyerekkori abúzusra terelődött a szó. Forrong az internet az Index Konyhanyelv című videós sorozatának legújabb epizódja miatt, melyben a szexről beszélgettek a meghívott vendégek és a gyerekkori abúzusra terelődött a szó.

A műsor koncepciója szerint Lakatos Márk látja vendégül a meghívottakat és közben különféle előre meghatározott témáról folyik a diskurzus. A legfrissebb epizód néhány napja került fel a Youtube-ra, ebben Csákányi Eszter színésznő, Mérő Vera jogvédő és Wahorn András művész a szex témakörét igyekeztek körbejárni - ám végül egy zavarbaejtő és sokak szerint felháborító beszélgetés kerekedett ki belőle.

Csákányi Eszter: 8 éves koromban egy férfi benyúlt a p*ncimba
A beszélgetés egy pontján Csákányi Eszter elmesélte, hogy nyolcéves korában egy férfi belenyúlt a bugyijába az uszodában, és amellett, hogy tudta, ez nem helyes, ami ott történik, de mégis valamennyire kellemesnek érezte.

Mire Mérő Vera hozzátette, a szexuális erőszakban az áldozatoknak az egyik legnehezebb dolog feldolgozni azt, hogy egyrészt fizikailag kellemesnek élhetik meg a dolgot - elvégre a csikló és környéke érzékeny terület, ami megfelelő ingerlésre az akaratunktól függetlenül reagál -, másrészt viszont mégiscsak erőszak történik, valami olyasmi, aminek az elszenvedői, és ez az, ami egy feloldhatatlan traumát okoz.

Wahorn András szerint ha kellemes élmény volt, akkor az nem is erőszak
Wahorn András szerint ez egy bonyolult kérdés, egyrészt nincs értelme 30 évvel ezelőtt történt dolgokat előcitálni, mert esetleg azoknak még teljesen más volt az olvasata akkoriban, másrészt ez nem tekinthető erőszaknak, hiszen mint Csákányi Eszter is elismerte, végső soron kellemes élményként élte meg.

- Eszter nem azt mondta, hogy velem gyerekkoromban visszaéltek szexuálisan, hanem volt egy élményem gyerekkoromban, hogy egy bácsi belenyúlt a bugyimba, illetve odanyúlt, és én nem tudtam, hogy az mi, de kellemes volt. És utána, később is, ez hozzásegített ahhoz, hogy élvezzem és sose gondoljak arra, hogy ez egy rossz dolog, ha odanyúlnak - fejtette ki.

Mérő Vera úgy gondolja, ennek megítélésében nincs semmi bonyolult
Mérő Vera erre reagálva hangsúlyozta, bár x évvel ezelőtt a rasszizmus is elfogadott volt, vagy az, hogy a nőknek nincs szavazati joga, most, a 21. században, a jelenlegi fogalmainkkal az, hogy egy férfi belenyúl egy kislány bugyijába, egyáltalán nem bonyolult dolog: a büntető törvénykönyv szerint sem az, és a 21. századi közmorál szerint sem.

Wahorn azonban kötötte az ebet a karóhoz, szerinte most, 30 év távlatából nem ítélheti el senki azt a személyt, aki belenyúlt a bugyiba.

- Akkor egy olyan kor volt - bár mondjuk a bugyiba nyúlás egy kicsit erős -, amikor ez nemcsak hogy nem volt tilos, hanem még bátorították az embereket arra, hogy így cselekedjenek, illetve, ha egy nő ezt elmesélte volna, akkor azt mondták volna, hogy hát máskor avval a bácsival ne... De nem kapták volna ezt a nagyon erős ítéletet, amit te most a mai kor szerint okozol. Hiszen nem arról volt szó, hogy lefogta és a mocskos ujját belenyomta a kisgyerekbe, hanem okozott neki egy élményt, ami mind a mai napig jó élmény - tette hozzá, kiemelve, hogy a lefogás és ujjbedugás valóban erőszak, de a színésznő által megéltek "annyira nem".

Wahornnak is van zaklatós története
Mindehhez Wahorn a saját sztoriját is hozzátette: mint kiderült, évekig volt viszonya 11 éves korától egy nála 10 évvel idősebb nővel, amire jó élményként emlékszik vissza, és emiatt soha, de soha nem gondolna erre a nőre úgy, mint erőszaktevő. Számára az erőszak az csakis az, amikor valóban fizikai erőszakot követnek el valakin - és Mérő Vera sem tudta meggyőzni az ellenkezőjéről.

Itt nézheted meg a teljes adást:



A videó óriási visszhangot váltott ki az interneten, és bár akadtak, akik Wahorn András álláspontjával értenek egyet, azért a többség elítéli azért, amit mondott.

Válogatás a videó alatti hozzászólásokból:
"Nagyon jó, hogy Wahorn is elmesélte a saját történetét, mert látható, hogy a saját traumájával nem mer szembenézni, ha bevallaná, hogy kihasználták, gyenge volt, kiszolgáltatott volt (amiről egyébként nem tehetett akkor) akkor összeomlana a világa, és újjá kellene építeni a személyiségét. Cserébe másokat inzultál, és magyarázza a saját véleményét. Én egy megtört embert látok, sajnálom őt.
Mérő Vera nagyszerűen kezelte a helyzetet, nagyon felnézek rá!"

"Wahorn úr véleménye nem azonos a férfi társadalom véleményével. Nem volt az 50 évvel ez előtt sem! A társadalom akkor is elutasította ezt a viselkedési formát amiről ő beszél."

"Wahorn vállalhatatlan, Eszter meg máig nem fogta fel, hogy mi történt."

"Ilyen gondolatokat nem kellene támogatni, és hirdetni. Sajnos valamiért azt az érzést keltette bennem végig,hogy én azon sem lepődnék meg , ha ő maga is elkövetett volna hasonló tettet valakivel, és magát akarja ezzel mentegetni, hogy ez nem is olyan rossz, hiszen a kislánynak ez jó érzés, illetve hát saját példáját elmesélve nem tudta még feldolgozni az őt ért traumát azzal a hölggyel."

Sebestyén Eszter pszichológus véleménye a videóval kapcsolatban
A videó kapcsán szakmabeliek is megszólaltak - mi most Sebestyén Eszter pszichológus Facebook-bejegyzését közöljük (kiemelések a Szülők lapjától). A szakember gyerekkorában maga is bántalmazás áldozata volt, és jelenleg kiemelten foglalkozik ezzel a területtel, így pontosan érti a színésznő által átélt traumát.
 

Sebestyén Eszter pszichológus: Okok, amiért a Konyhanyelv Wahorn Andrást szerepeltető műsorának nem szabadott volna megjelennie

A gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazás elfogadhatatlan. Mindig, minden korban, minden körülmények között.

A gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazás bűncselekmény.
Egy bűncselekményt normalizálni bűn, nem pedig vélemény.
Egy bűncselekmény normalizálása tragikus és beláthatatlan következményekkel jár.

Egy olyan adás, ahol a gyerekek szexuális használata csupán egy embernél veri ki a biztosítékot annyira, hogy jelezze, de ez a jelzés elnyomva marad, ennél a jelzésnél drasztikusan hangsúlyosabb a bűn legalizálása, tragikus következményekkel járhat.

Egy olyan adás, ahol miután egy ember részletesen elemzi, hogy miért nem probléma 8 éves gyerekek nemi szervébe nyúlkálni, ez miért nem erőszaknak számít, hanem jó élménynek, miután gátlástalanul turkált valakinek a traumáiban és szakította fel a sebeit, még a mozdulatot is utánozta, hogy az újratraumatizálás a lehető leghatásosabb legyen, utána jött az étel, és kezdtek el vacsorázni a résztvevők, tragikus következményekkel járhat.

Ennek az adásnak az üzenete ugyanaz volt, amitől a pedofil bűncselekmények áldozatai szinte egész életükben szenvednek.

A te traumád nem trauma, biztos nem is volt olyan durva, nem fogtak le, tehát akár kiléphettél volna a helyzetből. Ha ezt traumának éled meg, az csak azért lehet, mert nem jól értelmezed, mert valaki bebeszélte neked. Aki pedig ezt tette veled, miért ne tehette volna, miért ne nyúlhatott volna bele a puncidba, kaptál egy kis figyelmet, egy különleges "élményt", régen volt, régen amúgy is minden más volt, nem tudhatta, hogy ezt nem szabad, nem tudhatta, hogy ez bántalmazás. Ha te nem jelezted, hogy nem oké, ha nem mondtál nemet, nem tudhatta. Ha nem tetszett, ne menj többet oda. Fájt? nem. Erőszakos volt? nem. Belehaltál? nem. Akkor nincs is semmi gond.

Bár lehet, hogy sokaknak úgy tűnik, a közgondolkodás nagyon elítélő a gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekkel, ez általában csak addig van így, amíg az elkövető ismeretlen, távoli ember, mint pl. Kaleta Gábor.

A valóság sajnos az, hogy a saját közegében, ahol a gyerek családtagjai, rokonai, barátai ismerik az elkövetőt, szinte minden gyerekkori áldozat találkozik a Wahorn-féle hozzáállással, és iszonyúan szenved tőle. Mert ilyen szinteken, az áldozat környezete szintjén a közgondolkodásban még mindig hangsúlyosan benne van a bűncselekmény normalizálása, elbagatellizálása, a traumák megkérdőjelezése.

Szinte minden áldozat szintén találkozik azzal, hogy néhányan csak hallgatják a traumáikat, a traumáik elvitatását, az  áldozathibáztatást és bár lehet, hogy nem értenek vele egyet, ők nem szólalnak meg. Nem foglalnak állást. Nem borítanak asztalt, nem állnak fel. Vagy mert félnek, vagy mert lefagytak, vagy mert azt nem illik.

Az üzenet szempontjából mindegy az ok, az üzenet sajnos az lesz, hogy ami veled történt nem is annyira gáz, különben is a te hibád, nem szóltál, nem ellenkeztél, az elkövetőd nem tudta, hogy nem kellene ilyet tennie. Az élet megy tovább. A program, a családi élet, a vacsora, az ebéd, a műsor, a bármi megy tovább.
 
Ennek a műsornak sajnos ez lett az üzenete, emiatt gondolom azt, nem szabadott volna megjelennie. Olyan aránytalanul túlsúlyban volt a bűncselekmény normalizálása az ellenvéleményhez képest, hogy így nem szabadott volna megjelennie.

Arról nem is beszélve, hogy amikor ilyen témákról beszélünk, nem véleményekről és ellenvéleményekről van szó. Nem vélemény más emberek traumáinak (még a sajátjának sem) a szétcincálása, az elvitatása, nem vélemény emberek újratraumatizálása, és nem vélemény egy ilyen jellegű bűncselekmény relativizálása, az elkövetők ilyen szintű felmentése. Ez nem egy olyan vélemény, amit meg kell vagy meg lehet cáfolni, amit meg kell vitatni, szerintem ezt csak leállítani lehet, és elhatárolódni ettől.

Egy esetben gondolom azt, hogy lemehetett volna ez a műsor. Ha az az ember, aki elfogadhatónak tartja, ha egy felnőtt férfi belenyúl egy kislány puncijába, egyedül marad és megszégyenül ezzel az álláspontjával, és a műsor végeredménye, az üzenete az lett volna, hogy amit ő mond, az elfogadhatatlan, vállalhatatlan, attól minden biztosíték elszáll, minden cérna elszakad, minden jelenlevő maximálisan elhatárolódik. Ha el lett volna mondva és agyonhangsúlyozva az elfogadhatatlan hozzáállás ellentéte is.

Hogy akinek gyerekkorában egy felnőtt a bugyijában nyúlkált, azt soha nem szabadott volna megtennie. Sem most, sem 20 éve, sem 200 éve.
 
Hogy akivel ilyen történt, annak soha nem szabadott volna megtörténnie. Soha, semmilyen körülmények között.

Hogy a gyerekek szexuális bántalmazása nemhogy nem erőszak, nem hogy nem elfogadható, hanem a legeslegelfogadhatatlanabb tett, amit egy felnőtt tehet.

Soha nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy egy gyerek tehetetlen egy ilyen helyzetben. Hogy épp azért számít erőszaknak mindenféle szexuális töltetű cselekvés velük szemben, mert gyerekek, és ettől fogva, nincs erejük, beleszólásuk, hatalmuk az események felett.

Muszáj lett volna elmondani, hogy amit valaki "élmény"-nek nevez, az azért történhet meg erőszakosság nélkül is, mert a gyereknek az egyik legsúlyosabb trauma, ami ellen csak disszociációval tud védekezni. Ezt a védekezést a gyerek (ahogy a felnőtt is) olyan esetekben használja, amikor a leginkább óvja a lelkét a haláltól, a teljes széteséstől és teljes megsemmisítéstől.

Mert a gyerekeknél a szexuális bántalmazás a legmegsemmisítőbb bántalmazás, ami csak történhet vele.
Attól, mert valami nem fáj a testnek, attól még gyilkolhatja és mérgezheti a lelket. És ezt is teszi.
Attól még, mert nem fogja le a felnőtt a gyereket, aki elméletileg védekezhetne, ez csak egy tévhit, és csak egy elmélet.

Mert gyakorlatban, a valóságban lebénítja és lefogja a felnőttől való félelme, a megsemmisüléstől való félelme, és nincs lehetősége védekezni attól, mert a végtagjait lehet, hogy nem fogja le semmi. Valóságban a disszociáció, a lefagyás, a test és a lélek különválasztása az egyetlen és legjobb védekezési lehetőség, ami ilyen helyzetben a gyerek rendelkezésére áll. Ami bár nem tudja megvédeni a testét, de meg tudja védeni a lelkét.

Nagyon fontos lenne minden egykori áldozat, minden mostani áldozat, és úgy összességében minden gyerek miatt, ha akár nekik, akár az elkövetőknek, akár a közgondolkodásnak az az egy üzenete lehetne a gyerekek ellen elkövetett szexuális abúzus témájának, hogy egy elfogathatatlan bűncselekmény. Amire nincs mentség, amire nincs magyarázat, ami elfogadhatatlan minden korszakban, minden körülmények között. Ami megengedhetetlen. Ami erőszak. Ami visszaélés egy gyerek bizalmával, kiszolgáltatottságával.

Az elkövetők narratívája kizárólag úgy lenne tálalható szerintem, hogy hangsúlyozva van annak elfogadhatatlansága, hogy tudatosítja mind az elkövetőkben, mind az áldozatokban, mind a közvéleményben, hogy a legelfogadhatatlanabb, legmegsemmisítőbb traumáról és bűncselekményről beszélünk.

Hogy a gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazás nem semmiség, nem valaminek a túldimenzionálása, rosszul értelmezése, nem élmény, hanem lélekgyilkosság, a legdurvább megfosztása egy gyereknek az emberi méltóságától, és a gyerekkorától. Nem szabadna ez elkövetők fejében lévő felmentést  és normalizálást úgy kihangosítani és hallhatóvá tenni bárki számára, hogy nincs egy nagyon határozott és ennél sokkal hangosabb hang az áldozatok képviseletében, és nincs egy nagyon erős és egyértelmű kapaszkodó a hallottak értelmezésben mindenki számára.

Nem tárgyalható ki ilyen mélységű, rengeteg embert érintő trauma úgy, hogy közben ropogtatjuk a nyúlcombot téliszalámis krokettel."

Wahorn is reagált a pedofil vádakra
A háborgóknak és ő magát pedofilnak kikiáltó kommentelőknek Wahorn András rövid Facebook-üzenetben reagált:

"Az elmúlt napokban egy youtube szereplésem alapján többen azzal vádolnak, hogy pedofil bűnöző lennék. Életem elmúlt 68 éve a tanúm, hogy nem vagyok az. ELÍTÉLEM ÉS SÚLYOS BŰNNEK TARTOM A PEDOFÍLIÁT, és határozottan visszautasítom, hogy bárkit bármikor arra buzdítottam. A videóban szó esett a műsor másik szereplőjének és magam pozitív gyermekkori élményéről, erről beszéltem, mivel az őszinteség fontos számomra, nem mondtam olyat ,hogy a pedofíliát nem tekinteném súlyos bűnnek."



Ám mint ahogy az Index cikke megjegyzi: "Három dolog biztos. Az egyik, hogy minden szexuális visszaélés bűn. A másik, hogy a vegyes reakciók, amik a műsorban elhangzottakra érkeztek, egyértelművé tették, hogy ezekről a témákról érdemes beszélni. A harmadik pedig, hogy Wahorn András nem kért bocsánatot."

Olvasd el ezt is!
Fehérnemű-szabály vagy bugyiszabály: 8 fontos dolog, amit taníts meg a gyereknek minél előbb, hogy megóvhasd a szexuális zaklatástól »

Forrás: Index, Youtube, Facebook/Sebestyén Eszter
Fotó: Youtube