Egy óvodai témákkal foglalkozó oldalon osztotta meg érzéseit és gondolatait az az óvónő, aki szerint a szülők „egyre több agyonszeretett, elkényeztetett, világközepe kisgyereket termelnek ki”, akikkel szemben már „semmi eszköz nincs a kezünkben”. A poszt teljes szövegét a pedagógus kérésére név nélkül adjuk közre. 

„Kedves Kollégák!

Egy nehéz nap után a következő gondolatok kavarognak a fejemben: miért ilyenek a mostani gyerekek és miért így nevelik őket a szüleik? Szinte mindig csak a problémás családi háttérrel rendelkező gyermekekről esik szól, pedig sokszor nem csak ők azok, akikről beszélnünk kellene. A munkám során nap, mint nap tapasztalom, hogy egyre több agyonszeretett, elkényeztetett, világközepe kisgyereket termelnek ki az elitebb családok. Köztük sok olyan van, akik értelmiségi szülők gyermekei, pl.: pedagógusgyermek, orvos vagy éppen ügyvédek gyermekei (tisztelet a kivételeknek!).

Ezek a gyerekek hisztiznek, csak azt hajlandóak megcsinálni, amihez kedvük van, öntörvényűek, nem értik a nem szót és visszabeszélnek a felnőttnek. Természetesen a szülőnek jelezve van, de semmi pozitív előrelépés nincs. Otthon mindent megkapnak, hülyére vesznek mindenkit. A nevelés abból áll, hogy az arany tündérvirág most csak tévézhet, de nem tabletezhet, ha éppen tiszteletlen volt a felnőttekkel. Vigyázni kell a drága lelki világukra, hogy az nehogy sérüljön, így aztán mindent alárendel anyuci és apuci a kis zsarnoknak.

Kiszolgálják őket és egyből haptákban áll az egész család, ha a gyerek elböffenti magát. Elkeserítő! Kérlek, ne értsétek félre! Szeretem a gyerekeket, ezért is választottam ezt a pályát, de azt érzem, hogy ezek a problémák minden nap csak egyre jobban merítik az energiaszintemet. Semmi eszköz nincs a kezünkben… Egy elsős, másodikos gyerek is már képes a tanítója arcába röhögni, ha komolyabban rászólnak, abszolút nincs tisztelet.

Bele sem merek gondolni, hogy ezeknek a gyerekek felnőve majd milyen szülők lesznek. Addigra már nem hiszem, hogy a pályán leszek, mert nem szeretnék megbolondulni.

Jelenleg nincs gyerekem, de kezdek egyre távolabb kerülni a gondolattól is, hiszen attól félek, hogy az enyém is ilyen lesz, vagy az lesz, hogy csak én fogom majd szigorúbban, és ő majd egy ilyen furcsa elkényeztetett, öntörvényű gyerekekkel teli világba születik.
Családi körben is azt látom és hallom, hogy a szülők egy telefont nem tudnak megejteni, mert a gyerek nem hagyja, őrjöng. Elmegyek egy bevásárlóközpontba, ahol szintén azt látom, hogy egy kisgyerek belerúg egy nagyot az ásványvizekbe, mire az anyuka csak annyit mond: „Húhaaa…” Szeretném leszögezni, hogy az írásommal senkit sem akarok megbántani, sajnálom, ha valaki magára ismer, de már nagyon kikívánkozott belőlem mindez.
Úgy látom, sokan azt hiszik, kirakatba való, cuki kiskutyákat nevelnek, nem pedig gyereket, akikkel jó fotózkozni a Faceboookon és mutatni a szépet. Mintha ezzel akarnák palástolni azt, hogy már réges-régen kicsúszott a kezükből az irányítás.

Egy elkeseredett pedagógus és talán egy jövőbeli szülő levele."

 

Forrás: Facebook (a pedagógus engedélyével)