Sok szülő átesik a ló túloldalára és annyira félti a gyermeke kis lelkivilágát - vagy annyira elfogult-, hogy rendszeresen azt kommunikálja a gyerek felé, hogy ő tökéletes. Bár jót akarnak, de hosszú távon hatalmas károkat okoznak ezzel a mentalitással. Kiss Szilvia Piroska - nevelési tanácsadó, mesterszakot végzett pedagógus figyelmeztet ennek a veszélyeire.
 

A tökéletesség illúzió. Elérhetetlen. 
Emiatt nyomasztó.
A tökéletesség illúziója veszélyes. Ami tökéletes, az nem igényel fejlődést. 
Gyermekeink egyik legfontosabb feladata ebben a világban márpedig épp a fejlődés. 

Két dolog történhet azzal a gyerekkel, akit a szülei tökéletesnek látnak. 
Az egyik: olyan erejű bizonyosságot érez azzal kapcsolatban, hogy ő mindent tud, hogy személye elleni támadásnak veszi azt, amikor valaki rávilágít az amúgy elkerülhetetlenre... arra, hogy nem. 

A másik: Iszonyatos szorongást él meg amiatt, hogy mindeközben maga is pontosan tudja, (mert látja, érzi, tapasztalja), hogy nem tökéletes, de fél a "lebukástól". 
Tehát miközben hajszolni fogja az elismerést, amit megszokott:
Hibátlan vagy...
Nem lesz képes energiát beletenni abba, hogy az egyes területeken, ahol szüksége lenne rá, fejlődni tudjon. 
Ezzel szemben az a gyermek, aki számára teljesen természetes az, hogy vannak erősségei és gyengeségei, békében élhet önmagával. 
 

EZ NEM AZT JELENTI, HOGY KRITIZÁLNI KELL A GYEREKET.
Azt jelenti, hogy el lehet mondani neki: 
- Fiam, ezt most elrontottad, Hozzuk helyre. 
- Majdnem sikerült. Gyakoroljunk még.
- Ez ma nem sikerült. Próbáljuk meg holnap újra.

Persze ez csak annak megy, aki önmagával eléggé rendben van ahhoz, hogy elismerje: nem tökéletes gyermeket nevelek. 
Okos, szép, tehetségesen festő, de borzasztó szétszórt ez a gyerek. És szeretem.
Az, hogy elfogadom és olyannak szeretem amilyen, az nem azt jelenti, hogy nem segítek neki abban, hogy keresse a fejlődési lehetőségeket önmaga számára. 

Azt jelenti, hogy nem vonom meg tőle a szeretetem, amikor szembesülök az elkerülhetetlennel:
- Igen, ez nem az ő erőssége.
- Igen, ebben ma is hibázott.
És ennek ellenére puszit nyomok a homlokára és azt mondom:
Szeretlek. 

 

Szerző: Kiss Szilvia Piroska neveléstudomány mester szakot végzett pedagógus, nevelési tanácsadó, a Segítség, nevel a gyermekem blog írója
Fotó: Freepik

Ezt is olvasd el: Elkeseredett óvónő véleménye: „Egyre több agyonszeretett, elkényeztetett, világközepe kisgyereket termelnek ki”