A szoptatás a csecsemő számára a legideálisabb és legtermészetesebb táplálási mód. Sok édesanya azonban nehézségekkel küzd ezen a téren; a szorongás, a magára hagyottság, a tapintatlan megjegyzések és a hiányos vagy téves információk pedig csak súlyosbítják a helyzetet. Oszlassuk el a leggyakoribb tévhiteket!

A szülés után sajnos gyakori, hogy már a kórházi nővérek sem kellő empátiával, türelemmel és tudással állnak az újdonsült édesanya mellett, és persze az ismeretségi kör is szívesen véleményezi az anyuka ügyességét (vagy sikertelenségét), mely véleményekkel az édesanya ráadásul éppen a legérzékenyebb időszakában szembesül.

Az önbizalom lerombolása önmagában negatív hatást gyakorolhat a tejtermelődés folyamatára. Anyaként valóban nehéz elengedni a fülünk mellett a különféle megjegyzéseket és tanácsokat, vagy legalább megválogatni, mi a számunkra valóban hasznos meglátás. 
 

A szoptatás kapcsán néhány tévhit továbbra is aktívan él a köztudatban:
 

„Ilyen kis mellekkel úgysem fog sikerülni.”

A mell mérete nem befolyásolja a tejtermelési vagy szoptatási képességet. A kis mellben is van éppen elég tejmirigy (a nagy mellben inkább csupán a zsírszövet van túlsúlyban). 

„Lapos vagy befelé forduló bimbóval nem lehet szoptatni.”

Ezek bár lehetnek nehezítő tényezők, semmiképpen nem zárják ki a szoptatás lehetőségét, viszont már az első mellre tételtől kezdve segítsük az édesanyát és a kisbabát abban, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb szoptatási pozíciót! Lehetőleg tehát ne a bimbóvédő használata legyen az első és egyetlen megoldás.

„A babájukat császármetszéssel világra hozó édesanyák teje később indul be.”

Ez sem igaz: a méhlepény megszületésének hatására mindenképpen megtörténik a tejbelövellés, függetlenül a szülés módjától. Igaz, az indított, oxitocinnal, érzéstelenítővel terhelt szülést követően aluszékonyabb és gyengébb izomtónusú lehet a baba, mely néhány napig befolyásolja a szopási készségét, de ez sem akadálya a sikeres szoptatásnak.

 

Tudnunk kell, hogy a nők 97%-a képes a szoptatásra, és csak 3% az, akinek valamilyen betegség vagy rendellenesség miatt nem termelődik a kisbaba táplálásához elegendő teje.
Egy laktációs szaktanácsadó egy alapos vizsgálattal és részletes anamnézis felvételével meg tudja állapítani, van-e szervi vagy hormonális probléma a háttérben. 

Ritkán, de az is előfordulhat, hogy a babánál van a szopási képességet akadályozó probléma (idegrendszeri rendellenességek, hátraeső áll, lenőtt nyelv), ám ezekre általában van megoldás. 

A szoptatás kezdeti sikereit is beárnyékolhatja néhány körülmény: például a kialvatlanság, a depresszió, a mellgyulladás vagy a kisebesedés: ilyen esetben is meghatározó egy szakember empatikus és hozzáértő segítsége, mely átlendíti a babát és mamát az akadályokon.

Via
Fotó: Freepik