10 dolog, amit feltétlenül mondj a gyermekednek - így érzi majd igazán, hogy fontos a számodra

Szülők lapja

Gyereknevelés

Szülők lapja


10 dolog, amit feltétlenül mondj a gyermekednek - így érzi majd igazán, hogy fontos a számodra

Hogyan éreztetheted a gyerekeddel, hogy igazán fontos számodra? Hogyan teheted ezt úgy, hogy közben nem elkényezteted, hanem igazán odafigyelsz rá és a szükségleteire? Pedagógus szakember tanácsai, amit minden szülőnek érdemes megfogadnia.

10 dolog, amit minden nap mondj el a gyermekednek:


1. Érezd jól magad!
A szülők legtöbbször azzal a felszólítással hagyják ott gyermekeiket a barátoknál vagy a bölcsiben, oviban, iskolában, hogy: 
„vigyázz magadra!”
„hiányozni fogsz!”
„jól viselkedj ám!”
Természetesen a szándék itt is jó, mint mindig, mégis azt javaslom, mondjuk inkább, hogy:
ÉREZD JÓL MAGAD!
Ebben a kijelentésben nincs elvárás, nincs aggodalom. Nem azt az üzenetet adja át, hogy az a hely ahol hagylak veszélyes lehet, vagy azt, hogy egymás nélkül lenni szomorúság, esetleg azt, hogy aggódom amiatt, hogy képes vagy- e jól viselkedni. Ez a búcsú azt a pozitív üzenetet küldi a gyermeknek, hogy önfeledten jól érezheti magát, bűntudat nélkül, mert mi hiszünk benne. 


2. Dicsérjük sokat, amit szeretnénk viszont látni
A mindennapok forgatagaiban hajlamosak vagyunk természetesnek venni, amikor a gyermek apró dolgokat jól csinál és csak azon fennakadni, amit nem megfelelően tesz. Nevelni akarunk, ezért megszidjuk ha szalad, ha kiabál, rászólunk, ha veszekszik a testvérével. 
A kutatások alapján a pozitív visszajelzések sokkal hatékonyabb nevelési eszköznek számítanak, mint a negatívak, tehát a pozitív visszajelzéseinkkel sokkal hamarabb elérhetjük a kívánt nevelési eredményeket. 
Ahelyett, hogy megszidnánk a gyermeket, mikor kiabál, dicsérjük meg, mikor csendben játszik. Adjunk sokkal több pozitív visszajelzést arról, amit jól csinál és kevesebb negatívat, arról amit rosszul. Így sokkal hamarabb rögzülni fog az, mit várunk el.
Nagyon hatékony, ha konkrétak vagyunk. Például egy rajzra nem csak azt mondjuk:
"SZÉP"
Hanem azt mondjuk:
„Tetszik, hogy milyen sokat dolgoztál ezzel a rajzzal és milyen részletesen kidolgoztad.”
Dicsérjünk minden apróságot, amit szeretnénk többször is viszont látni.


3. Tévedtem, sajnálom
Nem csak szülői, de emberi minőségünkben is gyakran félünk elismerni, ha hibázunk, mert attól tartunk, hogy ettől kevesebbek leszünk mások szemében. Szülőként ez a hiedelem még erősebben él a köztudatban, mert senki nem akarja elveszíteni gyermekei tiszteletét. Ugyanakkor elvárjuk, hogy a gyermek minden alkalommal kérjen bocsánatot társaitól, pedagógusaitól és családtagjaitól, ha borsot tör az orruk alá.
A gyermek elsődlegesen a hozzá közel állók viselkedésének mintája alapján tanul, nem pedig az alapján, amit mondunk neki. Hiába szajkózzuk, hogy bocsánatot kérni fontos, ha mi magunk nem kérünk bocsánatot házastársunktól vagy barátainktól egy veszekedés után.
MERJÜK ELISMERNI A HIBÁINKAT és bocsánatot kérni!
Ettől a gyermek szemében hiteles felnőttek leszünk, akik nem csak bort isznak és vizet prédikálnak, hanem akik úgy élik az életüket, ahogyan másoktól is elvárják. 

Fontos, hogy a gyermek megtanulja, mindannyian emberek vagyunk, elkövetünk hibákat és ő is hibázhat. Rengeteg szorongástól megmenthetjük a gyermekünket, ha nem áltatjuk őt azzal, hogy tökéletesek vagyunk, hanem megmutatjuk neki a valódi énünket. 
Egy valódi szülő néha elveszíti a türelmét és kiabál, de utána nem szégyen számára bele nézni a gyermeke szemébe, hogy azt mondja: 
„nem volt helyes kiabálnom, sajnálom”
Egy ilyen szülő mellett a gyermek fellélegezhet, mert példája van arra, hogy léteznek csodálatos emberek, és ők is hibáznak néha, tehát ő sem lesz rossz ember attól, ha nem tökéletes.


4. A viselkedését minősítsük, ne őt
Fontos, hogy visszajelzést adjunk arról a gyermeknek, hogy mikor viselkedik jól és mikor nem elfogadható a viselkedése. Viszont ügyeljünk arra, hogy lehetőleg ne ŐT minősítsük. Mondjuk azt:
„Nem szeretem, ha így viselkedsz, ez a viselkedés rossz”
Ahelyett, hogy:
„nem szeretem, ha rossz vagy”
Erősítsük a gyermekben, hogy ő alapvetően jó (mert így is van), csak a jelenlegi magatartása hagy kivetnivalót maga után. Ez azért fontos, mert a gyermek a környezetétől kapott visszajelzések alapján alakít ki képet önmagáról. Ha sok olyan visszajelzést kap, hogy ő rossz, akkor el fogja hinni, hogy ő egy rossz gyerek. Fontos tehát, hogy ne ültessük el azt az alap gondolatot a fejében hogy vele bármi probléma lenne.


5. Figyelj oda, miközben futsz!
Egy előző cikkemben már olvashattatok arról, miért nem szerencsések az olyan felszólítások, hogy: 
„ Vigyázz, ne fuss gyorsan”
„ Vigyázz, le fogsz esni!”
Helyette javaslom, hogy használjuk az alábbi utasításokat:
„Figyelj oda, miközben szaladsz!”
„Figyelj oda, miközben mászol!”
Utóbbi utasításokkal biztosítjuk a gyermeket arról, hogy a képességei megfelelnek a feladatnak, amit épp el szeretne végezni, míg az előbbiek kétséget kommunikálnak felé.


6. Fogalmazzuk meg a gyermek érzéseit
Ha gyermekünk dühös, csalódott vagy frusztrált, ezt sajnos a közvélemény többnyire hajlamos HISZTI néven azonosítani. Nagyon szomorú, hogy a mai napig jellegzetes reakció arra, ha egy gyermek kifejezésre juttatja az érzéseit, hogy legyintünk:
„ne hisztizz!”
„jaj ez csak hiszti”
Mindezt azért, mert számukra a gyermek sérelme nem elég nagy ahhoz, hogy ilyen erős reakciót érdemeljen. Hiszen minden felnőtt ember tudja, hogy a boltban nem lehet mindent megvenni és ez nem tragédia, Afrikában éheznek, na az a tragédia.
A TÉNYEK:
- A gyermek nem Afrikában van.
- A gyereknek az a tragédia, amit aktuálisan annak él meg a saját életében. Nagyon magas szintű mentális érettséget igényel az, hogy mikor minket sérelem ér, akkor ne arra koncentráljunk (erre a legtöbb felnőtt sem képes).
- Egy gyermek nem feltétlenül érti, hogy a boltban mit lehet megvenni és mit nem.
- Egy gyermek nem vagy nehezen tudja megfogalmazni az érzéseit (sok felnőttnek is komoly gondot okoz értelmezni és megfogalmazni azokat).
- Egy gyerek nem feltétlenül tudja kezelni az érzéseket, amik egy adott helyzetben megrohamozzák, ehhez teljesen érett idegrendszer szükségeltetik (sok felnőttnek nincsen, nézzük meg mit művelnek emberek az utakon vezetés közben).
Szülőként az a feladatunk, hogy felismerjük a hiszti mögötti valódi érzéseket és ahelyett, hogy lealacsonyítjuk azokat, megfogalmazzuk a gyermek számára:
„ Megértem, hogy bánt téged, hogy nem kaphattad meg azt a játékot”
„Tudom, hogy haragszol a testvéredre, amiért eltörte a játékod”
Azzal, hogy megértjük az érzéseit és ezt számára is nyilvánvalóvá tesszük, megtanítjuk arra, hogy érzelmei jogosak. Mérgesnek lenni szabad, szomorúnak lenni szabad.
Ne féljünk attól, hogy emiatt neveletlen gyermekünk lesz. 
Nem kell megengedni semmit AZÉRT mert hisztizik, de nem is kell őt semmibe venni vagy elítélni azért, mert kimutatta a valódi érzelmeket, amik megrohamozták. 


7. Ha egy frusztráció levezető viselkedést elutasítunk, adjunk helyette másik alternatívát
Általános jelenség, hogy a szülő rászól a gyermekre: 
„ne ordibálj!”
„ne üsd meg!”
„ne hisztizz!”
Nagyon helyes, hogy szeretnénk megtanítani a gyermekünket arra, hogyan nem szabad viselkedni, csak éppen el szoktuk felejteni megtanítani arra, hogyan lehet. Ha elveszünk a gyermektől egy stresszkezelési formát, érdemes adni helyette más alternatívát, vagy a felgyülemlett feszültséget lenyeli, az pedig egyenes út a pszichoszomatikus betegségek világába. 
Tanítsuk meg neki, hogyan tud megfelelően viselkedni az ilyen helyzetekben.
Például:
„Ne üsd meg, mondd el neki, hogy nagyon haragszol rá!”
„Ne ordibálj, szaladj inkább egy kört!”
„ Ne hisztizz, gyere tegyünk be egy hangulatnak megfelelő zenét és tomboljunk egy kicsit!”
Egyet fontos megtanulni, a feszültség sosem tűnik el nyomtalanul, annak valahova mennie kell. Ha nem engedjük ki, akkor bemegy. Lehet, hogy az számunkra kényelmesebb, de a gyermek számára biztosan kellemetlenebb.
Kiváló stresszkezelési forma a játék és a nevetés, ÉLJÜNK VELE! Egyáltalán nem bűn például, adni egy plüss állatot, hogy azt üsse meg a testvér helyett, ha mérges. Ez egyszerre vicces és maradéktalanul ki lehet rajta élni a felgyülemlett indulatokat.


8. Mondjunk NEMET és mondjuk el az okát
Elindult egy félreértelmezett nevelési hullám, ami szerint a gyermeket nem szabad tiltásokkal frusztrálni. Erről biztosan írok majd hosszabban is, de most röviden mindenképp fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy MONDJUNK NEMET nyugodtan!
Az életben NEM lehet mindent. Ne ringassuk abba az illúzióba a gyermeket, hogy neki mindent szabad, mert rettenetesen fog szenvedni az óvodában, az iskolában, a munkahelyén, a baráti társaságokban és a párkapcsolatában. Ne tegyük ezt a saját gyermekünkkel.
A NEM nagyon frusztráló.
A frusztráció nagyon kellemetlen.
DE HOL MÁSHOL TALÁLKOZZON VELE, ha nem a biztonságos, szerető, otthoni környezetben? 
Kell a korlát a gyermeknek, mert egy olyan világban, ahol mindent megtehet SOHA NEM FOGJA BIZTONSÁGBAN ÉREZNI MAGÁT. Tudnia kell, meddig mehet el. Tudnia kell, hogy a szülei vigyáznak rá, figyelnek rá és szólni fognak, ha olyat tesz, amit nem szabad. ne higgyük, hogy azzal teszünk jót a gyermekünknek, hogy sosem frusztráljuk.
Azzal teszünk jót, ha megtanuljuk kezelni a frusztrációt. 
Félre értés ne essék, nyilván nem kell feleslegesen frusztrálni, sőt amiben nem muszáj nem kell. De mondjuk nyugodtan NEMET arra, amire nemet kell mondani. Mondjunk nyugodtan nemet a boltban, nem lehet mindent megvenni! Mondjunk nyugodtan nemet, ha bánt miket vagy másokat. Mondjunk nyugodtan nemet, ha olyat tesz, ami számunkra nem elfogadható viselkedés. Mondjunk nyugodtan nemet, ha olyat kér, aminek teljesítése nem kivitelezhető. 
NAGYON FONTOS, hogy fogalmazzuk azt is meg, miért nem!!!
Legyen számunkra is érthető indokunk arra, hogy miért mondtunk nemet, mert ha tényleg azonosulni tudunk az okkal, akkor a gyermek is képes lesz azonosulni vele.
Ettől még kiborulhat. 
De nem azért fog kiborulni, mert rettenetes szülők vagyunk, hanem azért, mert ahogyan fentebb is írtam, nehéz kezelni a hirtelen érzelmi rohamot, amit az elutasítás okoz. 
Ezek természetes folyamatok, segítsünk a gyermekünknek megtanulni kezelni, megélni ezeket a helyzeteket. 
Lehet, hogy nekünk ma egyszerűbb nem nemet mondani, mert akkor nem kell megküzdenünk a gyermekünkkel, de holnap a gyermeknek nélkülünk kell megküzdenie egy nemmel, úgy, hogy senki nem tanította meg rá hogyan csinálja.


9. Mondjunk igazat
A gyermek saját szintjén, mindig lehetünk vele őszinték. Soha semmilyen helyzetben nem az a megfelelő, hogy hazudunk. 
Halálról, válásról, hibákról, mindenről beszéljünk őszintén vele. Mondjuk azt, amiben hiszünk, amit gondolunk, amit érzünk. Legyünk hitelesek! 
Mi sem szeretnénk, olyan embert magunk mellé, aki megjátssza magát, aki taktikázik. Mi is arra vágyunk, hogy legalább az az ember, akivel megosztjuk az életünket, őszinte legyen. Adjuk meg ugyan ezt a saját gyermekeinknek.
Halál esetén például mondhatjuk azt, amiben mi valóban hiszünk: hogy a mennyországba ment, hogy ujjá született vagy, hogy a földbe temették és bekerült a természet körforgásába. Csak mondjunk VALAMIT, valamit, amiben kapaszkodni lehet. Ne mondjuk, hogy meghalt és nincs többé, hiszen ez nem igaz! Az életben semmi nem vész el, csak átalakul.


10. Minden nap mondjuk el, hogy mennyire jó
Ne engedjük, hogy egyetlen nap is úgy feküdjön le gyermekünk, hogy nem mondtuk el neki, hogy jó. Hogy nem mondtunk valami pozitívat. 
Hogy mennyire fontos nekünk, mennyire okos, mennyire ügyesen kezelt egy helyzetet, milyen szépet rajzolt, vicceset mondott.
AKÁRMIT MONDHATUNK.
Lehet ez egy rituálé lefekvés előtt, hogy úgy zárjuk le a gyermek napját, hogy pozitív visszajelzést adunk neki önmagáról, a családban elfoglalt helyéről, a viselkedéséről, a képességeiről, BÁRMIRŐL!


Szerző: Kiss Szilvia Piroska neveléstudomány mester szakot végzett pedagógus, nevelési tanácsadó, a Segítség, nevel a gyermekem blog írója
Fotó:     Freepik


Szülők lapja

Gyereknevelés

Szülők lapja


2023.09.04