Az olykor szórakoztató, olykor keserűen igaz könyv olvasása kapcsán egy szintén egyedülálló, háromgyerekes édesanya (aki már 6 éve neveli teljesen egyedül gyerekeit), továbbfűzi az írónő eredeti gondolatait - szinte ugyanazzal az iróniával.
12 mondat, amitől egy egyedülálló anyának égnek áll a haja
1. Örülj neki, legalább senki nem szól bele, hogyan neveled a gyereket
De nem örülök. Bár néha valóban jól jön, hogy senkitől nem kell engedélyt kérnem, hogy egy vendéggyerek itt alhat-e nálunk, vagy ha a gyerekem kísértésbe esik, és nagykanállal eszi ki a mogyoróvajat az üvegből. De ezeket leszámítva, leginkább tehernek érzem, hogy a gyerekek kapcsán mindenben egyedül magamra számíthatok.
2. Miért nem adod le a gyerekeket néha a szüleidnek?
Szuper jó az ötlet, amivel csak pár apró gond van. A) a szüleimmel sajnos nem egy városban élünk. B) a szüleim már betöltötték a hetvenedik évüket, és nem terhelhetők a végtelenségig. C) nincs is mindig kedvük gyerekekre vigyázni, mert a gyerekfelügyelet pillanatok alatt kimeríti őket. D) a gyerekeimről nem is szólva, mert ezért az ötletért ők sem feltétlenül rajonganak. Sürgős esetben természetesen megoldják a szüleim a gyerekfelügyeleti kérdést, mert ilyenkor felutaznak hozzánk. De ennél többet nem is szeretnék tőlük elvárni.
3. A szomszédok nem tudnának időnként besegíteni?
De, az ötletért egészen biztosan odalennének a szomszédjaim! Mintha a szomszédoknak nem lenne saját életük és gyerekeik. Természetesen, ha baj van, akkor mindenben számíthatunk egymásra, de rendszeresen nem. Minden szomszédnak, minden családnak megvan a maga baja.
4. Nekem sem jobb, én is egyedülálló vagyok egész héten
Na ez az, ami leginkább ki tudja ütni nálam a biztosítékot. A szalmaözvegységnek vagy a külföldön dolgozó férj melletti feleség szerepnek semmi köze az egyedülálló anyákhoz. Ahhoz, hogy a gyermekét egyedül nevelő anya éjjel-nappal és egész évben egyedül viseli a gyermeknevelés felelősségét. Az elvált anyák nem alusszák át az éjszakát, amikor a gyerek éjszaka hány, nem ugorhatnak el néha bulizni, nem kapcsolhatják ki időnként a telefonjukat, az egyedülálló anyáknak soha egy perc szabadidejük sincs. Mindig készenlétben kell lenniük, mindig és megállás nélkül. És mindemellett nincs senki közel s távol, akivel fontos döntési helyzeteket meg lehetne vitatni, gondokat megosztani - sem telefonon, sem Skype-on, sem a WhatsAppon.
5. Az én nagymamán is egyedül nevelt fel 7 gyereket a háború után
Megértem, és biztos az is nagy teljesítménynek számított annak idején. De szerencsére mi nem háborúban élünk, és nem vagyok a nagymamád. Hála Istennek teljesen más világot élünk, mint azok a szerencsétlen sorsú emberek Afrikában, akiknek sokkal kilátástalanabb és küzdelmesebb az életük. De úgy érzem, jogom van a saját helyzetemet nehéznek megítélni, és hadd ne kelljen bűnösnek éreznem magam azért, mert egyedülálló anya vagyok. Amúgy is mit válaszolhatnék erre? "A te nagymamád egy nagyszerű asszony lehet. Biztosan a lába nyomába sem érek."
6. Milyen ügyes vagy, hogy mindent megoldasz egyedül!
Igen, mert nem tehetek mást. Arról nem szólva, hogy nem is győzöm egyedül. A háztartásban soha nem érem magam utol, valamelyik ablak állandóan mocskos, a múltkor elfelejtettünk szülinapi ajándékot vinni egy gyerekzsúrra - volt is belőle kalamajka, jogosan. Az adóbevallásomat is már egy hete el kellett volna postáznom. Sportolni már nagyon régóta nem sportolok, vagy csak nagy ritkán. És sokszor nem bírom a rengeteg tennivalót.
7. Meg is őrülnék, ha nem tudnék egy kicsit kiruccanni időnként a barátokkal!
Még jó, hogy ezt tudom. Nálam pedig ez minden áldott hétvégén így van. Körülöttem mindenki szuper jó képeken kiposztolja a Facebookra, hogy merre járt szórakozni péntek este, én viszont bébiszitter hiányában otthon ülök, mindig.
8. Élvezd az időt, amit a gyerekeiddel töltesz, hiszen olyan gyorsan elszaladnak ezek a csodálatos évek
Végre egy olyan mondat, amit nem csak az egyedülállók kapnak meg, hanem más anyák is. De ettől még semmivel sem lesz jobb a helyzet. Őszintén szólva, én azt az időt élvezem, amikor gyerek nélkül lehetek, mert körülöttem mindig, állandóan ott rajolnak a gyerekek. De ha ezt válaszolom, akkor a tyúkanyó típusú anyukáktól megkapom a lenéző pillantásokat: "akkor meg miért kellett neked gyerek, ha nem is akarod őket látni".
9. És nem kellene férfiminta is ezeknek a gyerekeknek?
Dehogynem, kellene! És honnan rángassak elő egy mintának alkalmas férfit? Az exférjem is és az ő rokonai távol élnek tőlünk. Férfi gondozót vagy bébiszittert alig lehet találni, sajnos férfi tanító bácsival is egyre ritkábban találkozni, és a pótnagypapik sem potyognak csak úgy az égből. És ami azt illeti, nevelőapukájuk sem mostanában lesz.
10. Hol van az apjuk? Néha ő is foglalkozhatna a gyerekekkel
Egyetlen bíró, ügyvéd, egyedülálló anya sem tud rávenni egy apát, hogy foglalkozzon a gyerekével, ha ő azt nem akarja - a kényszerítéssel a gyerek járna a legkevésbé jól. És ne feledjük, vannak olyan esetek, amikor az apuka azért nincs a gyerekei mellett, mert elhunyt, vagy mert az új családjával él, vagy az ország egy másik szegletében lakik. Nem ez lesz az, ami az egyedülálló anyának segítséget fog jelenteni, sőt!
11. De hát ezt akartad, nem?
Ettől a megjegyzéstől aztán végképp égnek a hajam. A most egyedülálló anyák valamikor a partnerükkel szerettek volna közösen gyereket, közösen tervezték a gyereknevelést, ami különböző okok miatt meghiúsult, és nem úgy alakult, ahogy szerették volna. De olyan egyedülálló anyáról nem tudok - vagy elenyésző lehet a számuk -, aki valóban egyes egyedül akart gyereket nevelni, egyedül akart maradni a nehézségeivel, küzdelmeivel. Ez a mondat az, ami minden egyedülálló anyát képes arcon csapni.
12. Mind a három gyerek egy apától van?
Ha valaki egyedülálló anya, akkor az emberek egyből arra kíváncsiak, hogy az illető nő vajon ledér-e. Mert kell, hogy legyen oka annak, hogy ő most egyedülálló, és az az oka egészen biztosan maga az anyuka. Ugyanis mindenről csakis az egyedülálló anya tehet, nem igaz?
Fotó: Rawpixel, Freepik/Drazen Zigic
A mama-arbeitet.de cikke nyomán