Jonas Harrysson 16 éve tanárként dolgozik egy svéd iskolában. Ezalatt az idő alatt már sok mindent megtapasztalt, de úgy véli, az elmúlt néhány évben ijesztő változásnak lettek tanúi az osztálytermek - a gyerekek hozzáállása megváltozott. Hogy felhívja a figyelmet a problémára, nyílt levelet intézett a szülőkhöz. Jonas Harrysson 16 éve tanárként dolgozik egy svéd iskolában. Ezalatt az idő alatt már sok mindent megtapasztalt, de úgy véli, az elmúlt néhány évben ijesztő változásnak lettek tanúi az osztálytermek - a gyerekek hozzáállása megváltozott.

Egyre többször és többször kellett kibékítenie olyan diákokat, akik képtelenek voltak megosztani az eszközeiket az osztálytársukkal, és emiatt durva veszekedésbe torkollott az óra. Bár eleinte próbált a diákok fejével beszélni, Jonas végül rájött, hogy a problémát csakis a szülők bevonásával lehet megoldani.



Jonas a Facebookhoz fordult, és egy hosszú bejegyzésben nyílt levelet intézett diákjai szüleihez. Ám azt maga sem hitte volna, hogy szavai ilyen visszhangot váltanak ki. Az eredeti, svéd posztot 16 ezren lájkolták, és még ennél is többen megosztották, közel 900-an kommentet kapott. Más országok médiumai is átvették és több nyelvre lefordították.

Mivel a mondandója a magyar gyerekekre is igaz lehet, álljon itt a magyar fordítás:

16 éve tanítok, de meg kell, mondjam, észrevettem, hogy a diákok bizonyos dolgokban évről évre rosszabbul teljesítenek.

1. A gyerekek nagyon rosszul viselik, ha unatkozniuk kell! Valahogy mindig muszáj csinálniuk valamit, különben megőrülnek. Kérem, ne kényeztessék el a gyermekeiket és ne kínáljanak nekik mindent tálcán. Egyáltalán nem baj az, ha néha unatkoznak.

2. Sok olyan szülővel találkozom, akik nagyooon büszkén újságolják, hogy a csemetéjük már tud olvasni és számolni, még mielőtt elkezdi az első osztályt. Hát, elnézést, ha ünneprontó vagyok, de olvasni és számolni úgyis hamarosan megtanulnak az iskolában. Tanítsák meg nekik inkább, hogyan kell játszani, hogyan viselkedjenek barátként és hogy jó dolog megosztani mással, amijük van.

3. A harmadik dolog, amire felhívnám a figyelmet, hogy meglátásom szerint a gyerekek nem ismerik a hálát - sem a társaikkal, sem a felnőttekkel szemben. "Kaphatok még egyet?" - legtöbbször ez az első kérdés, amit feltesznek, amint kapnak valamit. "Csak egyet kapok?" - ez a panasz is gyakran elhangzik. Mégis, hol marad a KÉREM/LÉGY SZÍVES? És a köszönöm az ebédet, köszönöm, hogy eljöttél értem, és társai?  

Bár még nincsenek gyermekeim, ám ha a jövőben lesznek, akkor mindenképpen megtanítom nekik, hogyan kell játszani, mi a barátság lényege, hogyan mutassa ki a háláját és azt is, hogy semmi baj nincs abból, ha néha unatkozik. Ha ezeket a dolgokat megtanulja - na, akkor jöhet majd az olvasás és a számolás :)

Forrás, fotó: Facebook/Jonas Harrysson