A szülés meghatározó élmény, fontos, hogy megtörténjen a feldolgozása. Akik még szülni fognak, azoknak azért is fontos, mert a következő szülésre való készülődést, a következő szülés menetét befolyásolhatja az előző szülés feldolgozatlan élménye.

Az elvárásoknak megfelelően alakuló szülést könnyű feldolgozni. De megszokott, hogy ebben az esetben is a szülők néhány napig az események hatása alatt állnak, a kiemelkedő eseményeket gondolatban újra és újra átélik. A frissen szült, fáradt anyák sokszor nem is tudnak aludni az emlékek hatására.

A szülőpár kapcsolatát szorosabbá fűzheti, ha minden jól alakult. De az is előfordulhat, hogy a szélsőséges helyzetben párjuk új oldalát ismerik meg, és ezt fel kell dolgozni, meg kell beszélni.

A lelki egészséghez fontos a szülésélmény feldolgozása
Sokan vitatják, hogy a szülés élményével kell-e egyáltalán foglalkozni. Évtizedekkel ezelőtt a szüléssel kapcsolatban az anyai és csecsemőhalandóság csökkentése volt a feladat. Ekkor jelenhetett meg az a szemlélet, hogy a lényeg, hogy mindenki egészséges legyen, a többi nem számít.



Valóban az a legfontosabb, hogy egészséges családok térjenek haza a kórházból, de a szülés élménye is fontos, a lelki egészség szempontjából.

Az egészségügy rendszere is hibás
Különböző szemléletű szakemberekkel találkozhatunk, és előfordul, hogy a terhesség alatt a kismama egyedül marad szüléssel kapcsolatos kérdéseivel, várakozásaival. Az egészségügy rendszere néhol azt várja a leendő szülőktől, hogy ne érdeklődjenek a részletek iránt, hanem adják át magukat a kialakult rendszernek, ahol a személyzet tudja, hogy mikor mit kell csinálni.
 

9 segítő tipp a szülés élményének feldolgozására - a pszichológustól

1. Írjon naplót!
A szüléskor átélt élményeket érdemes naplószerűen megörökíteni. Bármennyire hihetetlen, de idővel ezek az emlékek is el fognak halványulni, és talán szeretnénk később is felidézni, mi hogyan történt. A naplóban igazán őszinték lehetünk magunkhoz. Megfogalmazhatjuk pozitív és negatív élményeinket, kérdéseinket.

2. Beszélgessen a szülésről!
Ossza meg élményeit arra érdemes személyekkel, barátnőkkel, családtagokkal! Már a mesélés is csökkenti a feszültséget. Olyan beszélgetőtársakat válasszon, akikkel jól esik őszintének lenni, és akik elől a nehézségeket, az őszinte érzéseket sem kell elhallgatni, mert ezeket is elfogadják.

3. Beszélgessen a segítőivel!
A szülés után a szülésznő, szülészorvos, dúla feladata nem feltétlenül ér véget. Megkérhetjük őket, hogy segítsenek a szülés élményének feldolgozásában is.

4. Tisztázza, hogy mi okozta a nehézségeket!
Ezt megteheti egyedül is, de sokat segíthet, ha beszélget a szülésről más anyákkal, vagy szakemberekkel. Fontos, hogy tisztázza magában, volt-e olyan pont, amit máshogy szeretett volna, máshogy alakulhatott volna.

5. Milyen segítségre lett volna szüksége?
Van-e valami, amitől úgy gondolja, máshogy alakulhatott volna a szülés? Nem volt igazi bizalma a kórházban? A párjával nem tudtak megegyezni, hogy bent legyen-e a szülésnél? Segíthet a nehéz élményt feldolgozni, ha tudja, legközelebb mit csinálna másként.

6. Emlékezzen vissza a szüléssel kapcsolatos várakozásaira!
Próbálja tisztázni, hogy elvárásai, előzetes fantáziái reálisak voltak-e. Sokan csodálatos, felemelő élménynek írják le a szülést, de ehhez hozzátartozik a fájdalom, a küzdelem is. Lehetséges-e, hogy hamis kép élt Önben? Túlzottan idillinek képzelte? Vagy éppen ellenkezőleg, szinte megbénították a félelmei?

7. Idézze fel a gyermekével kapcsolatos várakozásait!
Milyen mintát látott a saját és környezete családjában, milyen az, amikor újszülött érkezik a családba? Szerette volna-e gyermekét már elengedni, vagy jobban örült volna, ha még az anyaméhben marad? A saját gyerekkori élményei, a szülővé válásával kapcsolatos élményei, a terhességgel, szüléssel kapcsolatos családi anekdoták mind befolyásolják a szüléshez való viszonyát, és esetleg annak lefolyását is.

8. Használja fel a szüléskor szerzett tapasztalatait!
Az első szülésre nehéz felkészülni, hiszen még sosem éltük át, nehéz róla valós képet kialakítani. A szülés után viszont átírhatjuk magunkban a szülésről kialakult képünket, beledolgozhatjuk a saját tapasztalatainkat. A szülés előtti véleményünket vizsgáljuk felül, és alakítsunk ki új, reálisabb képet, hogy a mi számunkra milyen is a szülés, mi benne a fontos, mik az elvárásaink.

9. Engedjük meg magunknak a negatív élmények, érzések megélését is!
Éljük meg annak a gyászélményét, ha valami nem az elvárásainknak megfelelően alakult, és ezt már nem lehet megváltoztatni. Ehhez is kérhetünk együtt érző segítséget családtagjainktól, barátainktól!

Szerző: Hertel Judit pszichológus
Fotó: Rawpixel