Egy kisállat tartása, gondozása felelősséggel jár - ha pedig kisgyermek is van a családnál, akkor a szülők feladata megtanítani a gyereket arra, egy kutyus vagy egy kiscica nem játék. Egy kisállat tartása, gondozása felelősséggel jár - ha pedig kisgyermek is van a családnál, akkor a szülők feladata megtanítani a gyereket arra, egy kutyus vagy egy kiscica nem játék.

Hogy ez elmaradt-e a szóban forgó családnál vagy csupán a kisfiuk nem szentelt a tanításnak elég figyelmet, nem tudni - mindenesetre sajnos tragikus vége lett, hogy négyéves gyermeküket kis időre egyedül hagyták egy kölyökkutyával.

"A fiam megölte a kiskutyánkat"
Az eset Angliában történt - az édesanya névtelenül posztolta ki a történteket a Mumsnet nevű online portálra, ahol a szülők egymásnak adnak tanácsokat gyermekgondozási, gyermeknevelési kérdésekben (a bejegyzést azóta már törölték).

"Köszönöm, hogy időt szakítotok rá, és elolvassátok, amit írok. A fiam 4 éves (hamarosan 5 lesz), és 7 nappal ezelőtt hazavittünk egy kis barna nőstény kölyökkutyát. Tegnap a kutyust holtan találtam a hátsó kertben... Felmentem az emeletre, hogy megnézzem a biztonsági kamera felvételét a kertről, és akkor láttam meg, hogy az én 4 éves fiam egyszerűen kihajította a kiskutyát a házból, szegénykének rögtön eltört a gerince, ahogy földet ért.

A fiam meglepődve nézett, majd odasétált hozzá, bámulta vagy tíz másodpercig, végül beszaladt a házba, hogy elmesélje a 6 éves bátyjának, mi történt... Aztán mindketten kimentek és megnézték, ahogy a szegény kutyus ott feküdt a földön. A négyévesem fogott egy kismackót, és odanyomkodta néhányszor azt élettelen kutyushoz (talán hogy felébressze, nem tudom), majd mindketten beléptek a házba és feljöttek hozzám az emeletre - azt mondták, mennek aludni, adjak nekik puszit és ölelést.

Ez olyan este 8 óra körül volt, és ekkor még nem szóltak semmit arról, mi történt, nekem meg fel sem tűnt az egész, amíg ki nem mentem a konyhába, hogy igyak egy kávét, és akkor vettem észre, hogy a kiskutya nem sertepertél a lábam körül - ezután találtam rá a kihűlt testére a kertben...  

Egy szobába betereltem a három nagyobb gyereket (9, 6 és 4 évesek), és megkérdeztem, mi történt. A 4 éves rögtön mondta, persze alig hallhatóan, hogy ő volt... Nem igazán kezeltem jól a helyzetet, valószínűleg lelki sérülést is okoztam benne azzal, hogy sírva rákiabáltam, és a kutyust sajnáltam, nem őt. A fiam meg csak nézett rám nagyon szomorúan, véreres szemekkel, könnyek nélkül...
Ma az óvónőnek is elmesélte az egészet, és ő próbált vele beszélgetni erről...

Tényleg nem reagáltam túl jól, most meg félek, hogy egy életre tönkretettem a négyéves fiam érzelmi fejlődését... Van valakinek jó tanácsa, hogy mit tegyek vagy mit mondjak neki? Köszönöm!"

Nem kímélték a hozzászólók
A bejegyzésre közel 400 hozzászólás érkezett, sokan a fiút marasztalták el, mondván, más is nőtt fel kisállat közelében, de soha eszébe sem jutott, hogy bántsa. Akadt, aki szerint az anya a hibás, nem kellett volna egy pillanatra sem magára hagynia a kutyussal a fiát, akkor nem történt volna tragédia.

Időközben az anyuka további bejegyzéséből kiderült, hogy összesen 6 gyermekük van - a fent említett három nagyobbon kívül egy egyéves, egy kétéves és egy hároméves. És bár nagyon figyeltek arra, hogy a kicsik csak felügyelet mellett maradjanak a kutyussal, és a kutyust is külön helyen tartották, sajnos a nagyobbakat otthagyta tévézni, amíg a kicsiket ágyba tette - a kutya pedig azért volt szabadon, mert a legnagyobb gyerek kiengedte a kertbe a dolgát elvégezni. Az anyuka egyébként elképzelhetőnek tartja, hogy esetleg a kutyus játékosan megharapta a 4 éves kisfiút, ezért lett rá mérges.

Később azt is hozzátette, az óvodában valószínűleg beszélgettek a fiával, mert egyik nap azzal ment haza, hogy kutya-mennyországról beszélt és a nagymamájának azt mondta, hiányozni fog neki, ha meghal - az anyuka állítása szerint korábban sosem beszélt a fia a halálról, ezért biztosan nyomasztja, ami a kutyussal történt...

Tényleg egyedi eset? Pszichológusok véleménye
Több angolszász portál is foglalkozott a témával, és pszichológusok szintén megszólaltak az eset kapcsán - vajon tényleg elvárható egy négyéves gyermektől, hogy tudjon bánni egy kisállattal?

- Általában az óvodás korú vagy annál kisebb gyermekek még nem elég érettek ahhoz, hogy felfogják, egy állatnak is vannak érzései, és nem lehet úgy bánni velük, mint egy plüssállattal. Talán ez volt a gyermek első találkozása egy kisállattal, vagy/és nem volt még tapasztalata, hogy miként kell gondját viselni egy háziállatnak - írta Joni Johnston, a Psychology Today magazinban.

Dr. Emma Butler ausztrál klinikai pszichológus pedig a Mamamia portálnak fejtette ki, hogy tapasztalata szerint ez nem is olyan egyedi eset, mint gondolnánk.  

- Lehet, hogy csak hirtelen kihagyás volt a kisfiú részéről, vagy első dühből cselekedett, és hát szegény kiskutya sajnos elég szerencsétlenül esett. Mindenesetre nem szabad messzemenő következtetéseket levonni abból, ami történt. Amikor kisgyermekek agresszív vagy erőszakos dolgokat tesznek, melyeknek akár végzetes következménye is lehet, az nem azért van, mert gonoszak, hanem mert egyszerűen nem figyelnek oda eléggé - hangsúlyozta dr. Butler.

Forrás: Mumsnet, DailyMail.co.uk, Metro.co.uk
Fotó: Pixabay (illusztráció)