
"Mind a két gyerkőcöm születésénél bent voltam. Mivel a két szülés különböző volt (a nagyobbik hagyományos úton született, míg a kisebbik sajnos nem állt rendesen irányba, így a vajúdás végén császárral kellett világra segíteni), így eltérő élményeim is vannak róluk.
Tekintettel arra, hogy a nagylányom volt az első gyerek a baráti körömben, így szinte mindenki ott volt. Legalább tízen várták a csöppséget kint az előcsarnokban. Az egyikük még tortát is hozott, egy Nullás gyertyával.

A szülés alatt, illetve az utolsó két órában a teljes tapasztalatlanság miatt leginkább tehetetlennek éreztem magam. Rossz volt látni a vajúdást, azt, hogy hihetetlen fájdalmai vannak a feleségemnek és én nem tudok semmit tenni. Csak az nyugtatott meg, mikor az orvos azt mondta, hogy ez teljesen normális. A szülés levezetése nagyon profi volt, teljes biztonságban éreztem anyát és a gyereket is.
A kisebbik születésénél is végig ott voltam, csak a császározás idejére nem engedtek be a műtőbe. Csak amikor már kihozták a fiamat és mondták, hogy anya is rendben van, akkor nyugodtam meg. Azt a pár száz métert, amit a műtő előtti néhány méteren jártam be oda-vissza, soha nem felejtem el.
Örülök, hogy ott tudtam lenni a gyerekeim születésénél, mert azon túl, hogy egy életre szóló emlék maradt, a születésük pillanata mindig emlékeztet arra, milyen felelősséggel tartozom értük én is."
Nálatok hogy zajlott a szülés? Megosztanád velünk a történetedet? Akkor írd meg a szuloklapja@szuloklapja.hu email-címre, és mi szívesen közzétesszük.
Képünk illusztráció.
Forrás: Pixabay