Az apás szülés ma nagy divatját éli, sőt évről-évre egyre népszerűbb a hazai szülészeteken. A trend az, hogy a liberálisabb felfogású férfiak hozzáállása egyre inkább kiszorítja a hagyományosabb, konzervatívabb férfitársaik gondolkodását a szüléssel kapcsolatban. Ezúttal szülésznőket kérdeztünk az apás szülésről. A hetvenes években még a szülőszoba közelébe sem mehettek az apukák, szigorú szabályok és teljesen más előírások vonatkoztak nem csak rájuk, hanem magukra a szülő nőkre és a teljes szülési protokollra. A nyolcvanas években kezdett fellazulni a rendszer ezen a téren is. Fokozatosan megjelent az igény az apás szülések iránt, ami idővel a népszerű baba-mama-barát kórházak elterjedésével mára divattá vált.

Ma már nem csak apás szülésről, hanem „együttszülésről” beszélünk, amelynek során nem is biztos, hogy az apuka kíséri, gondozza a szülő nőt, hanem a szülés előtt álló kismama barátnői, lánytestvérei vagy az édesanyja csatlakoznak a hozzátartozójukhoz a szülőszobán.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy az apás szülést a szülésznők hogyan látják, az együttszülésről a rutinos szakemberek hogyan vélekednek? Őket kérdeztük.

"Az apukák nem mindig önként, hanem néha kényszerből választják az apás szülést"

- Az apás szülés egyre divatosabb ma Magyarországon, amit a nyíregyházi kórház szülészetén mi magunk is tapasztalunk. Ma már senki nem lepődik meg azon, hogy egy várandós kismama a kispapa jelenlétét igényli a szülőszobán - mondja Dóczi Ágnes nyíregyházi szülésznő.

- Két eset tapasztalható ennek kapcsán: amikor az apuka önként és lelkesen választja azt, hogy feleségét bekíséri a szülőszobára, és olyan is akad, amikor az apuka egyfajta kényszerből, általában az anyuka felől érkező elvárásból van jelen a szülésnél. Szerencsére az estek többségében az apás szülés nem kényszer, hanem mégiscsak közös döntés eredménye. Legtöbbször azoknál a pároknál merül fel apás szülésre az igény, akinél családi, baráti vagy ismeretségi körben már volt ilyen irányú tapasztalat - ezek a fiatal párok élnek az apás szülés lehetőségével, szeretnék maguk is kipróbálni, hogy milyen élmény "közösen" szülni - mondja a szakember.


Fotó: Bonnie Bee Photography

Arról, hogy az apukák mikor döntik el, hogy végül az anyával tartanak-e a szülőszobára, a szülésznő úgy vélekedik, bár sokszor már a várandósság elején határozottan tudják a fiatalok, hogy mit szeretnének, mégis inkább az a jellemző, hogy hosszú töprengés, gondolkodás után csak a második, inkább a harmadik trimeszterben mond igent az apa - mondja Dóczi Ágnes.

"Az az apuka, aki már egyszer bekeveredett a szülőszobára, az már ott is marad"

- Olyan eset is bőven akad, hogy a kispapa jó előre úgy dönt, nem kíséri be a feleségét a szülésre, hanem csak egy darabig, „amíg kell”, támogatja őt. Aztán valahogy odakeveredik a szülőszoba bejáratához… Mi azt tapasztaljuk, hogy az az apuka, aki már egyszer be van öltözve, és egy kis időre beteszi a lábát a szülészetre, az bent is marad - mondja mosolyogva Mónika, az egyik budapesti kórház szülésznője.

Egyértelmű, hogy azok apukák járnak jobban, akik önszántukból, és a nem a kedvesük elvárása miatt csatlakoznak az életre szóló élményhez.

- Én azt tapasztalom, hogy azok a férfiak, akik örömmel, és nyitottan érkeznek hozzánk, azoknak a gyermekük világrajöveteléről pozitív emlékük és élményük marad, míg azok az édesapák, akik kelletlenül, kicsit tehetetlenül ácsorognak az anyuka mellett, és látszik rajtuk, hogy semmi kedvük nincs az egészhez - ők érthető módon csalódottabbak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ők nem empatikusak, inkább arról van szó, hogy zavarják őket a szülés képsorai. Ugyanakkor a csalódottságot és örömet az is meghatározza, hogy az adott szülés spontán hüvelyi szülés vagy császáros-e. Sokszor a császáros szülés után az apuka némileg kiábrándult, mert nem azt az eszményi élményt kapja, amit a filmekből ismert, vagy amit előtte hetekig-hónapokig dédelgetett magában, amit elvárt. Az az apuka ellenben, aki szívesen csatlakozott a kedveséhez, és alkalma nyílt gyermeke természetes megszületést végigkövetni, ők általában csodaként élik meg a szülést - mondja Dóczi Ágnes.

"Az apuka józanította ki az őrjöngő feleségét"

- Emlékszem, volt egy olyan esetünk, amikor az apuka józan és fegyelmezett férfiként viselkedett, míg az anyuka magából kikelve, durván hisztizett. Mi már egyáltalán nem tudtunk az őrjöngő, csapkodó, önveszélyes anyukát lecsillapítani, kifogytunk az eszközökből. Az apuka ismerte a feleségét, és tudta jól, hogy hogyan kell vele szemben fellépni ilyen helyzetben. Kemény volt, sőt, durva, de ő megtehette azt, amit mi nem. Meg is tette. Az apa végül leállította az anyuka szélsőséges, akkor már a magzat életét is veszélyeztető viselkedését. Ez az eset volt az, amikor az apa jelenléte nagyon is hasznos volt, nem csak a mi munkánkat, hanem a szülést is hatékonyan segítette - vág közbe Dóczi Ágnes kolleganője.

A szülésznők munkájuk során nap mint nap találkoznak apás szüléssel, számukra természetes az, ami a fiatal szülőknek egy egyszeri és megismételhetetlen élmény. Mint látható, ezek a kiváló szakemberek az apás szülésből leginkább annyit érzékelnek, hogy az apukák a közös élményt örömteli pillanatként vagy kényszerként, kényelmetlenségként élik-e meg.

"Műveltebb, iskolázottabb apukák választják az apás szülést"

A szülésznők hosszú elbeszéléseiből megtudtuk azt is, hogy az apás szülésről való döntés leginkább az iskolázottsági-műveltségi-szociális háttérben keresendő, nem is annyira azon múlik, hogy valaki városi-e vagy egy kisebb településről érkezik.


Fotó: Doula Dianne

A városi, magasabb iskolai végzettségű szellemi munkát végző férfiak szívesebben vannak jelen a szülőszobán, mint a kevésbé iskolázott, kisebb településeken élő társaik - vélekednek majdnem egybehangzóan a szülésznők.

Falvakban kevésbé merik felvállalni a férfiak
Ahogy Szűcs Szabolcsné védőnő hozzáfűzte, egy falusi férfi - habár otthon a falak mögött sokat segít az anyukának a baba körüli teendőkben - kevésbé meri a nyilvánosság előtt felvállalni azt, ami egy városi apukának ma már természetes.

- Modernizmus ide vagy oda, ma falun még mindig nem látunk babakocsit tologató apukákat a falu boltja előtt vidáman cseverészni, míg városban ez a látvány már közel sem szokatlan - ismerte el.

Hogy szakmailag jó vagy sem az apás szülés, illetve együttszülés? Erre nehezen tudtak egyértelmű választ adni az általunk megkérdezett szülésznők, de egyetértettek abban, hogy a tendencia, ami a kismamára való fokozottabb odafigyelést, támogatást illeti, mindenképpen jó irány.

"Az apás szülés után sokszor megromlik a párkapcsolat"

- Én az apás szülésről sajnos csak egészen sajátos véleményt tudok megfogalmazni, nem egészen azt, amit a mai anyukák szívesen hallanak - mondja egy neve elhallgatását kérő tapasztalt szülésznő és ultrahang diagnoszta.

- A nyolcvanas években, amikor megjelent az apás szülésre való igény, végeztünk egy házi felmérést, és meglepő eredményre jutottunk. Azok a párok, akik közösen szültek, sajnos jórészt nem maradtak együtt, vagyis egy idő után elváltak, ami kimondva-kimondatlanul az apuka szülőszobai jelenlétéhez volt visszavezethető. Persze az okokat hosszan lehetne magyarázni és taglalni, de az eredményünk mégiscsak erre az összegzésre vezetett.

Miért ábrándultak ki az apukák?
Azok az apukák, akik erről egyáltalán beszélni mertek, két fő indokra vezették vissza a kiábrándultságukat.

Az egyik ok, ami a csalódásukat, a párjukhoz megváltozott hozzáállásukat okozta, hogy erős lelkiismeret furdalást éreztek a látottak miatt. Nehezen dolgozták fel, hogy a szeretett feleségüknek "ekkora fájdalmat" okoztak.

Akadtak olyan édesapák is - ez volt a másik indok -, akik egyenesen kiszerettek feleségükből a nyers, natúr szülőszobai látványok miatt - összegzi tapasztalatait a szülésznő.

- Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a szülő nő mit enged meg az apás szülésen résztvevő párjának. Egészen más látvány tárul annak a szeme elé, aki csupán az anyuka háta mögül, őt lelkileg támogatva, simogatva, nyugtatgatva nézi végig az eseményeket, és más emlékképei maradnak meg annak az apukának, aki premier plán követi végig a szülés nyers és puszta valóságát - teszi hozzá.


Fotó: Blossom and Bloom Photography

Az apás szülést erősen ellenző szülésznő véleménye logikusnak hat, hiszen gondoljunk csak bele, a hormonok által túlfűtött kismama később egészen más szülési élményt dédelget majd magában, ami ráadásul idővel kopik-homályosodik, sőt, megszépül, mint az a férfi, akit nem támogatnak ebben semmilyen hormonok - ő később ezeket a nagyon is nyers emlékképeket, vizuális élményeket hívja majd elő, ha a szülésre, feleségére gondol.

"Nem értem, miért kell levideózni a szülést"

- Egyáltalán azt sem értem, hogy szakmailag, hatóságilag miért megengedett, hogy egy apa videózza az újszülött baba megszületését. Az csak a magánemberként és halkan merem megkérdezni, hogy ezt a szülésvideót ki és mikor fogja levetíteni? Hol? Családi körben leülnek majd a családtagok, és közösen végig nézik a sokaknak kellemetlen, nyilvánvalóan véres képsorokat is tartalmazó jeleneteket?! Ha szakmailag tekintem, akkor sem indokolható, hogy miért veszi fel az apa a gyermeke megszületését.  Véleményem szerint, bőven elegendő lenne, ha a szülőszobára beengednénk az apukákat, hogy a szülő nőt segítse a vajúdásban, megnyugtassa, és neki lelki támaszt nyújtson. Miért is kell oda bármilyen zavaró, nem odavaló filmfelvétel? - fogalmazza meg sarkos véleményét a szakember.

Mint látjuk, a vélemények a témában továbbra is megoszlanak, az apás szülésnek vitathatatlanul nagy divatja van. Nem véletlen az sem, hogy egyre több apuka jelenik meg már magán a várandósgondozáson, és a kórházak szülészfelkészítő tanfolyamain is egyre inkább kitérnek az apák szülőszobai szerepére. Az, hogy milyen irányba vezet a trend, és annak mi lesz a követekzménye, leghamarabb majd csak 10-20 év múlva fogjuk megtudni.

Egy tapasztalatot azonban biztosan levonhatunk, ha egy férfi zsigerből ellenzi az apás szülést, akkor semmiképpen sem érdemes azt erőltetni. Nem ettől válik valaki jobb apává.

Fotók: Pixabay; válogatás szülésfotósok munkájából