„Túl hosszú ez a nyári szünet…” – gondolhatod, mikor már a sokadik hetet oldod meg, és másra sem vágysz, mint egy kis csendre. Még a legjobb szülők is belefáradnak a szünidőben tapasztalt folyamatos készenlétbe, de nézd most más szemmel: csupán néhány nyár még - és kirepülnek...

Hogy mi az igazság az időről?

Optimista számolással is nagyjából csak 10-12 nyár, amikor a gyerekeink még igazán velünk akarnak lenni, és keresik a társaságunkat. Aztán a barátaik, a telefonjuk, a külön programjaik, és maga az Élet egyre távolabb sodorja őket, egyúttal ők maguk is teret követelnek majd.

Mindez természetes, és valahol mélyen előre tudjuk, de nem szívesen gondolunk bele.

Még néhány nyár, és a világ már nem körülöttünk forog majd.
Apránként következik be, észrevétlenül, mégis arcon csap. Először csak nem jönnek már velünk sétálni. Aztán egyedül mennek ki a parkba, a szobájukban gubbasztanak vagy a haverjuknál alszanak.

Minden egyes nyár számít!
Nincs annyi idő, mint gondoljuk. Ez nem „csak egy a 18 nyár közül”. Sosem volt annyi.
Talán 10-12, ami igazán a miénk lehet. Ne pazaroljuk el!

Szóval ha te is úgy érzed, a nyári szünet csak zűrzavar - játékok és könyvek mindenfelé, tányérok, LEGO-k, ceruzák, ruhák szerteszét, hangoskodás, dübörgés, folyamatos készenlét....
Ha úgy érzed, a szünidő egy végtelen időszak, amikor folyamatosan vagy enni szeretnének vagy menni valahová, miközben próbálasz dolgozni, kézben tartani a dolgokat, és már csak mélyen felsóhajtasz, mikor megint azt hallod: „Unatkozooom…!”...

Akkor ne ess kétségbe! Hidd el, jól csinálod! Rengeteg energiád van a mindennapok megoldásában, és ez éppen elég. 
 

Mégis, kérlek, tégy meg valamit: emlékezz vissza a saját gyermekkorod nyaraira! Tekints vissza olyan messzire, amennyire csak tudsz! Hogyan élted meg a nyarakat? Káosznak? Rendetlenségnek? Ugye, nem? A nyárnak sajátos, utánozhatatlan hangulata volt, neked pedig saját világod, melynek a tárgyak, a játékok mind csak szerves részei voltak. A játék - és minden időtöltés - valódi, hihető és élő volt, a valósággal versenyzett, és ennek varázsát nem rontotta meg a rendrakás igényének prózaisága.
És éppen ez a képesség az, amit a felnőttkor, az évek elvesznek tőlünk.

Velük sincs másként. Ami neked csak zűrzavar, káosz, kupi, az számukra a gyerekkoruk, a saját képzeletviláguk. Ebben a mesés, játékos, szabad térben nem csak játszanak, de léteznek is; itt szélesítik képzeletüket, gyakorolják készségeiket, és bizony néha határaikat is ebben a térben próbálgatják.

Engedd el a felesleges feszültséget, ne stresszelj azon, rend van-e vagy hogy tökéletesen szervezett-e a napotok, mert nem ez számít. Csak hagyd, hadd éljenek a csodában addig, amíg csak megtehetik! 
 

Ezt is olvasd el: Nyári szünet után újra iskola - Így hangolódjatok rá az iskolára, hogy stresszmentes legyen a visszatérés

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik