Észrevetted, hogy a spontán fotókról az anyukák legtöbbször lemaradnak? Hogy ez miért nem jó, arról egy édesapa osztotta meg gondolatait. Bár (tudtunkkal) erről nem készült statisztika, de elég csak végignézni az anyukák és apukák Facebook-oldalait, hogy belássuk, ha spontán családi fotókról van szó, akkor általában az anyukák azok, akik fényképeznek, a képeken pedig legtöbbször a büszke apukák vannak a gyerekekkel.

Tény, az anyukák sok alkalmat megragadnak arra, hogy a számukra legfontosabb embereket (azaz a gyermekeik apját és a gyerkőcöket) minél több spontán helyzetben megörökítsék, és biztosan az is tény, hogy sokuk önszántából marad le a képekről, mondván, jobb, ha szakadtmelegítős-kócos-kialvatlan önmagukról inkább nem készül fotó - de az évek gyorsan eltelnek, és az elszalasztott tökéletlen, mégis felejthetetlen pillanatokat sosem lehet később visszahozni.



Ezért fogalmazta meg nyílt levelét egy édesapa is, minden apukának címezve - a Life of Dad apukás Facebook-oldalon közzétett írás kapcsán rengeteg komment érkezett, melyben az apukák egymás után posztolták szívmelengető fotóikat, hogy bizonyítsák, az anyukák sincsenek elfelejtve.

"Kedves Apuka!

Tudom, hogy most is ott van a telefon a kezedben, ahogy legtöbbször - vagy ha nem is a kezedben, akkor a zsebedben, igaz?

Akkor hát tégy a párodnak egy szívességet, és fotózd le minél többször. Ne csak idióta mémeket screenshotolj a Facebookról, hanem fotózd le őt is. Őt, a gyermekeid anyját. Életed szerelmét. Azt a nőt, aki olyan keményen dolgozik, hogy összetartsa a családot.

Fotózd le minél többször. Amikor bebújik a gyermeketek mellé az ágyba és esti mesét mond neki, amikor csendesen dúdolva ringatja a kisbabátokat, amikor bohóckodik a lányotokkal fürdés közben, amikor arról faggatja a konyhaasztalnál a kis óvodást, hogy mi minden történt vele aznap, amikor nevetéstől fuldokolva hempereg a kisfiatokkal a szőnyegen - te csak kapd elő a telefonod, és lőj pár fotót. Nem kell szólni előtte, nem kell, hogy beállított legyen, csak néhány spontán pillanat az örökkévalóságnak.

Kit érdekel, hogy a szakadt melegítőjében van, hogy nem olyan a haja, mintha most jött volna a fodrásztól, hogy a pólóján van néhány folt, hogy nem volt ideje sminkelni, hogy megizzadt a kirándulástól - te csak csináld a dolgod, és fotózd le őket.



Hidd el, az idő olyan gyorsan eltelik, a gyerkőcök két szempillantás alatt megnőnek, és egyszer csak azon kapod magad, hogy elköltöznek a családi otthonból, mert a maguk felnőtt életét szeretnék élni.

És bizony eljön az az idő is, amikor a gyerekeiteknek már csak a fényképek maradnak róla, az anyjukról. Szóval fotózd le, hogy megmutasd nekik, az anyukájuk mennyire szerette őket. Hogy örökké emlékezzenek arra, mennyit bolondoztak együtt. Hogy lássák, milyen gyönyörű nő volt - akkor is, ha ideje sem jutott átöltözni a pizsamából...

20 éves voltam, amikor az anyám meghalt. Nem maradt más belőle, csak a fotók. Sokszor bámulom azokat a képeket, nézem, ahogy az ölében tartott és közben rám nevetett - biztos valami vicceset mondhattam. Ránagyítok a képekre és tanulmányozom a kezeit, hogy vajon az enyém is olyan lesz-e, ahogy öregszem.

Ezeket a pillanatokat nem tudod visszaadni egy szelfivel.

Szóval, kérlek, fotózd le.

Tudom, hogy nem mindig jut eszedbe, de amikor igen, akkor ne törődj semmivel, csak kattints és fotózz. Higgy nekem, a gyerekeid (és a párod is) hálásak lesznek érte a végén."

Forrás: a Facebook/Life of Dad posztja nyomán
Fotók: Unsplash/Paul Hanaoka, Unsplash/Benjamin Manley (illusztrációk!)