A cumizás nem csak a rá- és leszokásról szól, hanem annál sokkal többről - mondja Balázs Nelli pszichológus. Mikor és legfőképpen hogyan szoktassuk le a kisgyereket a cumi használatáról? Meddig "nem ciki" a cumizás kisgyermekkorban? Milyen mondatokkal biztassuk az óvodásokat, hogy előbb-utóbb végleg lemondjon a cumiról? Azt gondolná az ember, hogy a cumi téma puszta eszközhasználatról és annak elhagyásáról szól, viszont valójában ennél sokkal több ablakot nyit meg. 

Egyrészt a mai világ és annak egyes működési rétegeiről szól, majd a szülői attitűdök különbözőségét is felveti. Szól arról is, hogy mennyire nehéz egyes pillanatokban a gyermeknevelés, és hogy hányféle irányvonal, nevelési hozzászólás kuszálja össze a szülők megérzéseit, belső gondolatait. Ezért inkább arról beszéljünk, hogy hogyan is jut el valaki odáig, hogy cumival segíti ki gyermekét és milyen meggyőződéseket jó, ha erősít, hogy ezt minél hatékonyabban tudja kezelni. Emellett ne feledjük el, hogy minden egyes szülő, gyermek és család egyedi eset és nincsenek pontosan bevált receptek, amit korosztályonként és problémaként bevethetünk.

Cumizás és ujjszopás - a kisbabák örömet szereznek maguknak ezek által

A csecsemő és a kisgyerek is a legtöbb örömforrást szájon keresztül kapja, sőt egészen az óvodás kor végéig sokszor a száján keresztül tapasztalja meg a világot is. Tehát ha meg szeretne nyugodni, akkor valamit a szája körül kell matatnia, valamit a szájába kell vennie. Érdekes módon, míg az anyamellet minden újszülött használni tudja és igazán meg is nyugszik annak melegétől, puhaságától és a táplálékától, addig nem olyan nagy azoknak az aránya, akik már a kezdeti időkben felfedezik a kezüket, az ujjukat. Az ujjszopás igazán tudatossá akkor válik, amikor a kisbaba felismeri saját testét és célzottan irányítja mozgását.

A száj jelenti a kapcsolatot a külvilággal. A szülő, a gondozó fogja megválogatni, hogy a külvilágból mit tesz a szájba. Gondolhatunk itt mellre, cumisüvegre, pohárra, cumira, rongyocskára, csörgőre, ételre... A szülő választásán múlik az, hogy egy-egy problémát milyen eszközzel kezel és old meg. Amikor a cumi kérdésről beszélünk, egy időben gondolnék a háztartási kekszek, kiflivégek, cumisüvegek és más egyebek betömködésére is - ezekről is ugyanúgy le kell majd szokni.


"A csecsemő és a kisgyerek is a legtöbb örömforrást szájon keresztül kapja, sőt egészen az óvodás kor végéig sokszor a száján keresztül tapasztalja meg a világot is."

Hogyan is kerül a cumi a baba, kisgyerek szájába?

Sajnos legelőször az egyes szülészeteken. A babák felváltva sírnak, ilyenkor az ápoló jobb híján cumit ad az újszülötteknek. Persze otthon ezt a szokást nem kell továbbvinni, viszont az elcsigázott, fáradt, esetleg bizonytalan szülőnek egyfajta minta, nem beszélve arról, hogy a legtöbb kórházban minden baba kap babacsomagot, ami akár több cumit is tartalmaz. Tehát ha még nem is gondoltunk erre a megoldásra, már kétszer is közel került a tudatunkhoz és elég egy hosszabb hasgörcs a babánál vagy néhány átvirrasztott éjszaka, amikor élünk is ezzel a lehetőséggel és beadjuk a cumit.

Azt gondolom, hogy a cumi és társai segédeszközök lehetnek a végletes helyzetekben, amikor már mindent kipróbáltunk és az újabb kreatív alternatívához már nincs erőnk. Jó segédeszközünk akkor lesz, ha pontosan megfogalmazzuk, hogy melyik napszakban vagy milyen helyzetben fogjuk használni. Ha bármikor benyomkodjuk, akkor arra tanítjuk akaratlanul is a gyerekünket, hogy minden problémára ugyanaz a megoldás, hogy ő maga semmiképpen sem tud megküzdeni saját erejéből a problémáival és hogy az ő problémái nem annyira fontosak, hiszen nem különböztetjük meg őket, nem adunk nekik elég időt és teret.

Melyek azok a helyzetek, amikor legtöbbször kap a gyerek cumit vagy akár szopja az ujját?
Amikor fáradt, nem érzi magát érzelmileg és testileg biztonságban, amikor fennáll a szeretet látszólagos hiánya, amikor hosszabban jelen van valamilyen szorongató élmény. Jó lenne, ha már az egész kis gyereknek is lenne lehetősége különböző alternatívákból választani eme állapotok változtatásához. Képzeljük el, hogy minden gyerek kapna egy tálcát, amire rárakhatna sok-sok lehetőséget - csak néhány példa a gyakorlatból: táncolni a gyerekkel, zenét hallgatni, megmasszírozni, meleg fürdető vödörbe rakni, énekelni neki, kivinni a levegőre, megtornáztatni.

A cumis gyerek általában egy dolgot kap a tálcájára: a cumit. Jó lenne cumiadás előtt ezeket a szempontokat mérlegelni.

Hogyan szoktassuk le az óvodáskorú gyermeket a cumiról?

Ha már odaadtuk a cumit és a gyerek nem is szokott le róla (nagyon sok gyerek le tud szokni róla spontán egy éves koráig - ez egy igen markáns határvonal), akkor érdemes elgondolkodni a leszoktatásról. Sajnos a leszoktatás sokszor igen stresszes a szülők részére. A szégyen, szorongás, akár düh is bejön, mint érzés, ami miatt egyre sürgetőbb, hogy az óvodás gyerek szájából ne lógjon már ki a cumi. Az óvodáskor végét lehet megjelölni, mint végső időszakot, amíg még jó szívvel lehet tolerálni ezt a szokást. Persze a szülő rendszeresen nyilvánítsa ki nem tetszését. Például mondja azt, hogy: "Tudom, hogy másképpen is le tudod nyugtatni magad. Tudom, hogy erős és bátor vagy, hogy mától már ne cumival aludjál el", vagy "Ha cumizni szeretnél, akkor kérlek, tedd ezt a saját szobádban, vagy ott ahol nem vagyok jelen, mert engem már zavar ez a látvány".

Ugyanakkor bízzunk gyermekünkben, hogy előbb-utóbb meg fog érni benne az elszántság és saját akaratából, saját döntésként fogja elhagyni a cumit. Azt gondolom csak szeretettel, támogatással érdemes leszoktatni a gyerekeket, és ha esetleg meginognánk ebben, figyelmeztessük csak magunkat, hogy annak idején általunk szokott rá. Most, íme, egy újabb lehetőség, hogy ezt jóvátegyük és megengedjük gyerekünknek, hogy támogatásunk alatt saját tempójában megérlelje először azt a belátást, hogy ez már probléma, hogy ő is fenntartja ezt az állapotot és bizony meg tud küzdeni vele.

Szerző: Balázs Nelli
Fotó: Pixabay