Egy édesanya gondolatai...

Remélem, hívsz majd Fiam...

 

Még az enyém vagy. Mind a 15 kilóddal és 90 centiddel.
Még szeretsz velem táncolni és énekelni, akkor is, ha csak halandzsázol.
Tudom, hogy bár Superman a kedvenced, az igazi hősöd Apa.
Tudom, hogy ropogósan szereted a gofrit, és hogy ragaszkodsz a saját kis szertartásaidhoz.
Mikor nem látsz a tömegben, az én nevem kiáltod... Csak azért, hogy tudd: figyelek, és hogy tudd, ott vagyok neked.

De ez nem lesz mindig így. Egy nap már nem fogok tudni rólad mindent. A kezed már nem illeszkedik majd az enyémbe, a szíved pedig másé lesz. Elmaradnak a közös táncok és éneklések. A saját történeted írod majd.
És ez az élet rendje. De…remélem, hívsz majd Fiam.

 

Hívsz, ha megkapod álmaid munkáját, és megkötötted az üzletet.
Hívsz, ha megismered az Igazit, és szerelembe esel.
Mikor megkéred a kezét, és ő igent mond.
Remélem, hívsz, ha megvetted a házat, és otthonná varázsolnátok.
Mikor először látod az ultrahangképet, és először hallod a szívverését…

Mert ott leszek akkor is. Ahogy mindig, amikor a nevem kiáltottad.
Csak hogy tudd, figyelek. És tudd: itt vagyok neked.

 

Fotó: Freepik
Forrás:  ​https://community.today.com/