Az aggódással és újdonságokkal teli baba- és kisgyermekkor, illetve a kihívást jelentő kamaszkor között van egy rövid időszak, a kisiskolás kor, mely alatt kissé fellélegezhetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne dolgunk. Sőt, ezeket az éveket kihasználhatjuk valami igazán fontosra...

A kisbaba folyamatos és aktív gondozása, a szüntelen figyelem és a fejlődési mérföldköveken való idegeskedés után a kisgyermekkor öntudatra ébredése az újabb kihívás, mikor meg kell értenünk gyermekünket és helyén kezelnünk a nehéz helyzeteket. A következő nehéz időszak majd a kamaszkor lesz.

A rendelkezésünkre álló, kissé nyugodtabb, kisiskolás években azonban szintén fontos szerepünk van szülőként, hiszen ekkor tovább erősíthetjük kapcsolatunkat gyermekünkkel, hogy jó alappal induljunk neki a kamaszkor kihívást jelentő éveinek, és egyúttal nagyobb „károk” nélkül is jöjünk ki belőle.

Nagyjából 6 és 10 éves kor között a gyerekek már aránylag stabilabban beépítik értékrendjükbe a családi és közösségi szabályokat, nem lázadnak ellene. Kezdik átlátni, megérteni és természetesként elfogadni az élet és a mindennapok működését.
 

Ilyenkor nem csak a gyereknevelés kezd beérni, de a gyermek maga is észreveszi, hogy a családban nem csak szabályok vannak, hanem ő egyúttal érzelmi közösséget is alkot szüleivel. A figyelmes szülői jelenlét megalapozza a gyerekekben azt a biztonságérzetet és bizalmat, mely oly lényeges lesz a kamaszkorban.

 

Hol rontja el a legtöbb szülő?

„Most nincs semmi különös gond itthon, és elvan az iskolában is. Nem kell különösebben figyelni rá.” Ez a hozzáállás félrevezető lehet. A kapcsolatépítés, a problémakezelés vagy a döntéshozás kihívásait ebben az időszakban saját, gyakorlati példánkkal taníthatjuk a gyereknek a mindennapokban -  ehhez azonban elengedhetetlen a fentebb említett figyelmes és tudatos, aktív szülői jelenlét!

Szükség van beszélgetésekre, közös időtöltésre (játék, otthoni projektek és feladatok), pozitív megerősítésre és arra, hogy meghallgassuk őt. Mindezek erősítik a kötődést és a gyermeket is megerősítik lelkileg és mentálisan egyaránt.

Hogyan legyünk jelen a kamaszodás előtti években, hogy megalapozzuk a kamaszkori bizalmat?

Ne csak akkor figyeljünk oda, amikor már valami gond merül fel. Legyünk érdeklődőek gyermekünk egyéniségének formálódására, gondolataira, érzéseire és a vele történtekre!

1. Kérdezzünk és hallgassunk valódi figyelemmel!
Bármilyen (számunkra) apróságról is mesél, számára az is fontos lehet! Figyelmünk, elfogadásunk és tanításunk szintén erősíti a bizalmat, mely a gyermek biztonságának alapfeltétele, hiszen kulcsfontosságú, hogy ha baj van, akkor is velünk beszélje majd meg.

2. Ne feledkezzünk meg az önállóságra ösztönzésről sem!
Hagyjuk őt próbálkozni, kipróbálni dolgokat, hibázni - azaz tanulni. Erősítsük meg őt, dicsérjük, de ne csak a sikerekért, hanem minden erőfeszítésért is, sőt, a kedvességért, jóságért is, vagy ha önállóan, talpraesetten kezelt egy helyzetet. Így az önbizalmát is megerősítjük.

 

Ezt is olvasd el!

Segítség, kiskamasz a gyermekem! Hogyan kezeljük a kiskamasz gyerekeket? Szakértő tanácsai >>

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik