Mindannyiunkkal előfordul, hogy azon morgolódunk, miért nem egyenesebbek és kedvesebbek az emberek egy-egy helyzetben, miért nem használják az alapvető udvariassági formulákat és az egyszerű, őszinte gesztusokat, hiszen az nem is annyira nehéz…Valóban nem az? Mi magunk képesek vagyunk rá?

Ha szeretnénk, hogy a világ jobb irányba változzon, és gyermekeinknek is könnyebb, jobb élete legyen, a saját példánkon keresztül tanítsuk meg nekik a jól működő élethez nélkülözhetetlen kifejezéseket!

 

Így mutassunk példát!

Nehézséget jelent számunkra őszinte és egyenes kérésekkel kifejezni az igényeinket? Mertünk nem-et mondani vagy segítséget kérni? Minden esetben megköszönjük, ha segítséget kaptunk? Beismerjük, ha megbántottunk valakit és vállaljuk érte a felelősséget?

A gyermekek nem a prédikációból, nem a szankciókkal kikényszerített viselkedésből vagy a könyörgésből, hanem a mi példánkból tanulnak. A hiteles együttélésből, az általunk mutatott élő példákból. Abból, hogy valóban úgy éljük mindennapjainkat, ahogyan mondjuk és ahogyan azt tőle is várjuk. Kérjünk és adjunk bocsánatot, fejezzük ki szeretetünket egyértelműen, mutassuk meg a gyakorlatban a "kérem" és "köszönöm" fontosságát!

A legértékesebb útravaló

Mi felnőttként már megtapasztalhattuk, hogyha ismerjük és alkalmazzuk is az alapvető „varázsszavakat” - köszönöm, kérem, bocsánat –, számos bonyolult élethelyzet leegyszerűsödik, sok feszült helyzet oldódik. 

Az a gyermek, aki úgy nő fel, hogy számára ezek a kifejezések természetesek, előnyben van, hiszen sok élethelyzetben könnyebben boldogul majd. Nem beszélve arról, hogy az őszinte elismerés vagy bocsánatkérés a másik fél számára is stresszoldó, megkönnyebbülést hozó és jó érzést adó gesztusok. 

Személyes példánkkal hatékonyabban adjuk át úgy az alapvető normákat és jó modort, hiszen ha ez mindennapjaik része, természetes lesz számukra, és gondolkodás nélkül a megfelelő értékek szerint élnek majd, sőt, ezt is adják majd tovább. Ennél jobb útravalót pedig aligha adhatunk számukra.

 

Fotó: Freepik