Milyen maradandó lelki sérüléseken mennek át azok a gyerekek, akiket durván elhanyagolnak szüleik, vagy akikről már le is mondtak? Milyen sors vár ezekre a kiszolgáltatott gyerekekre, akik semmiről semmit sem tehetnek? Miért kell rájuk mindannyiunknak jobban odafigyelni? Milyen maradandó lelki sérüléseken mennek át azok a gyerekek, akiket durván elhanyagolnak szüleik, vagy akikről már le is mondtak? Milyen sors vár ezekre a kiszolgáltatott gyerekekre, akik semmiről semmit sem tehetnek? Miért kell rájuk mindannyiunknak jobban odafigyelni?

Nem nagyon lehetséges gyötrelmesebb állapot annál, mint amit azok a gyerekek kényszerülnek nap mint nap átélni, akikről lemondtak a szüleik. Lemondtak arról, hogy ők neveljék fel őket egy családban, egy családként.
 

Gyerekek, akiket elhanyagolnak a szüleik: ilyen lelki sérüléseik lesznek felnőtt korukra

A család hiánya és a neveltetés kihat az egész későbbi életünkre
Ezek a gyermekek származási családjukon kívül nevelkednek, gyakran gyermekotthonban, és ez meghatározza egész elkövetkező életüket. Először is meg kell tanulniuk az őket körülvevő mikrokörnyezet sajátos jellemzői szerint élni. Majd meg kell tanulniuk elviselni azt a hozzáállást, ahogyan a körülöttük élő társadalom viszonyul hozzájuk, és ahogy rájuk vetíti, majd számon kéri tőlük előítéleteit, ítélkezéseit, túlzó-irreális elvárásait. Például, talán a leggyakoribb: azért nevelkedik gyermekotthonban, mert ő egy rossz gyerek és ott majd megtanulja, hogyan kell jónak lenni.
És meg kell tanulniuk elviselni saját - nagyrészt a fentiekből adódó - félelmeiket.

A gyerekek önmagukat okolják a kialakult helyzet miatt
Az elhanyagolt, elhagyott gyerekek leggyakrabban önmagukat hibáztatják a családjaikban történt rossz, negatív végkimenetelű konfliktusokért és a későbbiek folyamán kis világuk minden veszteségéért. Az idő előre haladtával ahogyan nőnek, gyakran szinte az összes negatív történésért magukat okolják. Majd énképük részévé válik a "jobb lenne a világ, ha én nem is lennék benne" érzés. Énállapotuk ebből kifolyólag túlnyomóan gyermeki marad.



Maradandó lelki sérülések egy életen át
Lelki sérüléseik feldolgozatlansága későbbi életük folyamán - a tanulatlanság, a konfliktusok és veszteségek feldolgozatlansága esetén - személyes kapcsolataikban a régiekből fakadó újabb konfliktusok kialakulásához vezetnek.

Mit szabad a lelki sérült gyerekektől elvárnunk, és mit nem?
A számukra túlzó és irreális elvárások az őket körülvevő társadalom résztvevőitől - a felnőttek, a gyerekek, a nevelők, a tanárok, az ép családban nevelkedő gyerekek szülei részéről - ugyanazok, mint az ép vagy valamilyen csonka család típusban nevelkedő gyerekek esetében. A problémák sorozata ezen a ponton a belső lelki történések és konfliktusok területéről átmegy a külső társadalmi színtérre is, mert szinte lehetetlen a másodlagos vagy egyéb szociális színtereken, a nevelés és az oktatás területén ugyanazt ugyanúgy elvárni tőlük, mint a normál élethelyzetben lévő gyerekektől.

Mi jellemzi általában az elhanyagolt, elhagyott gyermekeket?
1. Kötődésük tárgya a legsérülékenyebb időszakukban nem volt biztonságot nyújtó, állandó és támogató.
2. Kiszolgáltatottak.
3. Korai fejlődésük zavart és sérülést szenvedett el.
4. Nehezen tud kialakulni bennük a bizalom érzése.
5. Alanyai egy olajozottan működő rendszernek amelyet a felnőttek ismernek, ők pedig különböző módokon próbálnak eligazodni benne. A körülöttük folyamatban lévő dolgok alanyai - nem pedig részei és nem meghatározói, mint sok ép családban élő gyermek.
6 Általában félnek a jövőtől és nincsen személyes jövőképük.
7. Vágyaik beteljesedésének gyakran gyökértelenségük - a hovatartozás hiánya, a kötődés képességének zavara a gátja.
8. Fejlődési folyamataik fent leírt hiányosságait általában a veszélyeztetettség helyzetének megszüntetésére, sajátos szükségleteik szerint létrehozott speciális vagy másodlagos szociális színterek sem képesek pótolni.

Mivel vér szerinti szüleik sajnos gyakran nem tartják velük a kapcsolatot, ezért az esetek nagyobb részében nem sikerül hazagondozni a gyerekeket. Mikrokörnyezetük, amelyben szocializálódtak, általában eltér az átlagostól. A hagyományos gyermekotthoni környezet az intézményi szerkezet miatt nem nyújthatja nekik a legmegfelelőbbhöz legjobban hasonlító szocializációs közeget, a követendő példaként szolgáló családmodellt.
 
Szerző: Balassa Olivia mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, a Nagyszülők Lapja állandó szakértője
Fotó: Pixabay