Mit tegyen a szülő, ha azt veszi észre, hogy óvodás-, kisiskoláskorú gyereke öningerlést végez? Természetes vagy kóros jelenség az óvodáskori masztrubáció? Mi a teendő, ha ez nagyon gyakran jelentkezik? Gyermekpszichológus válaszol. - Két egészséges és gyönyörű kislányt nevelünk a férjemmel, az egyikük 5, a másikuk 6 éves – kezdi Andrea. Érdekes, hogy mind a két lányomnál ugyan amiatt akartak velem négyszemközt beszélni az óvó nénik. Amikor tapintatosan félrevontak az óvoda folyosóján, akkor elmondták, hogy Lizike időnként „öningerlést” végez. Az óvodás kislányom ilyenkor a padhoz simul, és ott ringatózik hosszú percekig, még látszik is rajta, hogy ilyenkor valahol teljesen máshol jár – meséli pironkodva az édesanya. Az első reakcióm az volt, hogy elszégyelltem magam. Pláne, mert a nagyobbik lányomnál is ugyanez volt a helyzet. De én most mit kezdjek ezzel? – teszi fel a kérdést Andrea.

A fenti eset kapcsán Szegleti Gabriella gyermekpszichológust kérdeztük meg, hogy mi a legfontosabb teendő, ha hasonló esetet észlel a szülő.

A gyerekekben él a kíváncsiság a testükkel kapcsolatban, így már korán felfedezik a saját nemi szerveiket. Rájönnek arra is, hogy ezeknek a testrészeknek a simogatásával kellemes élményhez juthatnak, örömforrást jelentenek. Már 3-4 éves gyermekek szülei is szembesülhetnek azzal, hogy például elalvás előtt, a takarót a lába közé szorítja, és ütemesen ringatózik a gyermekük, vagy játszik a kukijával.

Gyermekkori maszturbáció - természetes jelenség

A gyermekkori maszturbálás teljesen természetes jelenség. Minden gyermek felfedezi ezt az örömforrást, és ki ritkábban, ki gyakrabban, de igényt is tart rá. Az önkielégítést a kamaszkorhoz szoktuk kapcsolni, pedig a szexuális késztetés már újszülött korban, mi több, méhen belüli felvételek tanúsága szerint már az anya pocakjában is jelentkezik.

A szülői és nagyszülői, pedagógusi aggodalmak a legtöbbször feleslegesek, sőt károsak is lehetnek. A gyermekkori maszturbáció nem kóros, hanem a fejlődéssel együtt járó természetes jelenség, a fő szülői feladat ilyenkor, hogy ezt elfogadják.
Amikor a felismerés, hogy a baba öningerlést, önkielégítést végez, nagyon erősen megrázza a szülőket, érdemes elgondolkodni a saját neveltetésükön, a saját hozzáállásukon ehhez a kérdéshez.

"Bűnös dolog" - a szülő ne keltsen bűntudatot a gyerekben

Ha a felnőttek büntetéssel, fenyegetéssel szorongást kapcsolnak a maszturbáláshoz, arra kényszerítik a gyereket, hogy bűntudatot érezzenek minden alakommal, amikor ehhez az örömforráshoz folyamodnak, akaratlanul is megalapozhatják a későbbi, életet megkeserítő serdülő és felnőttkori szexuális problémákat.

A legjobb az, ha a szülő nyugodt marad, és nem kelt bűntudatot a gyermekben, és a lehető legkevesebb figyelmet fordít erre a témára. Addig, amíg nem ez lesz az egyetlen örömforrás a gyermek számára, addig nem érdemel különösebb figyelmet, az iskoláskorra általában "elmúlik", vagyis nem lesz észrevehető.
 

Örömszerző, megnyugtató tevékenység - miért van rá a kisgyereknek szüksége?

Cél, hogy megtanítsuk határozottan a gyermekünknek, hogy ezt a játékot akkor játssza, amikor egyedül van, amikor más nem látja. Ezt már egy 3-4 éves gyermeknek is el lehet magyarázni. Mivel az öningerlés, önkielégítés örömszerző, megnyugtató tevékenység, megfigyelhető, hogy a gyerek számára nehezebb élethelyzetekben (például testvér születése, iskola- vagy óvodakezdés, válás, konfliktusok) gyakoribbá válik, ilyen esetben érdemes több figyelmet fordítani a gyermekre, gyakoribb együttlétet, több testi érintést, beszélgetést kezdeményezni.

A túl gyakori öningerlés annak is a jele lehet, hogy a gyerek unatkozik, hogy kevés a számára örömteli, érdekes tevékenység, esetleg a rá fordított figyelem.

Ha a gyermek önkielégítése nagyon gyakori, szinte elnyomja a mindennapi normális tevékenységét, akkor viszont valami olyan nehézség lehet a háttérben, amivel már érdemes szakemberhez fordulni, és tanácsadásért felkeresni egy gyermekpszichológust.

Szerző: Szegleti Gabriella
Fotó: Pixabay