Krisztina mindig szorongó kislány volt. Nehezen szokott be az óvodába, az édesanyjától való elválás legtöbbször gondot okozott számára. Nehezen lehetett megnyugtatni, gyakran testi tünetek (hányinger, hasfájás, fejfájás, légzési nehézség) is jelentkeztek nála. Viselkedésének mindig az lett az eredménye, hogy telefonon értesítették anyukáját, jöjjön érte. A tünetei a szülő jelenlétében csillapodtak, ám anyuka nem tagadta, hogy bizony otthon is sok mindentől fél kislánya. Nehezen alszik el, egyedül szinte sosem.
Ezt a problémát szeparációs szorongás néven tartja számon a szakirodalom. Sokak számára ismerős lehet a helyzet. Fontos tudnunk azonban, hogy ez a viselkedés nem hiszti, komolyan kell venni a gyermek jelzéseit!
Milyen tünetei vannak a szeparációs szorongásnak?
Hasonló problémák esetén a sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon elkényeztette-e gyermekét, hiszti-e ez a viselkedés?
A következő tünetek áttanulmányozása segíthet tisztázni, hogy nevelési nehézséggel, vagy pszichológiai zavarral állunk szemben:
- Ezek a gyermekek folyton szüleiken lógnak.
- Még otthon is félnek a szobában egyedül maradni!
- Önmagukat és szüleiket is féltik a balesetektől, betegségektől.
- Nem alszanak egyedül.
- Gyakran rosszakat álmodnak. (Az álmok gyakran az elválással kapcsolatosak.)
- Előfordul, hogy sírással, dührohamokkal kényszerítik ki az együttlétet.
- Előfordulhatnak testi panaszok is (pl. fejfájás, hasfájás, hányinger, légszomj, stb.).
Mi lehet az oka a szeparációs szorongásnak?
- A szorongásra való hajlamot örökölheti a gyermek, emellett azonban a szülői minta is meghatározó lehet a zavar kialakulásában.
- Kiválthatja valamilyen stresszteli életesemény:
- pl. költözés, válás, súlyos betegség, valamelyik szülő halála, kedvenc állat elveszítése, a szülők új párkapcsolata, anya munkába állása, óvoda/iskolakezdés.
- Az is előfordulhat, hogy valamelyik mese, vagy a médiában hallott hír volt a kiváltó ok.
Mikor és miért érdemes szakemberhez fordulni?
Ha a tünetek jelentős mértékben befolyásolják a mindennapi életet, illetve 4 hétnél hosszabb ideig fennállnak, mindenképpen forduljunk gyermekpszichológushoz!
A szakember a terápia során a játék, rajzolás és irányított beszélgetés segítségével segít kideríteni a kiváltó tényezőket, feloldani a konfliktusokat, kezelni az érzelmeket, és megváltoztatni a viselkedést.
Ha azonban a zavar kezelés nélkül marad, a következő problémákhoz vezethet:
- Iskolafóbia, iskolakerülés is kialakulhat.
- A gyermek, és gyakran a család élettere beszűkülhet. Valamelyik családtag emiatt depresszióssá válhat.
- Párkapcsolati feszültség jelentkezhet a szülők eltérő hozzáállása, nevelési stílusa miatt.
Hogyan segíthet a szülő? Mit NE tegyen szorongó gyermekével?
- Fontos, hogy szülőként gyermekünk mellett álljunk. Érezze, hogy hiszünk neki. Beszéljük meg vele, hogy ez egy olyan probléma, amin lehet segíteni, ezért mennek el egy pszichológushoz.
- Otthon fontos a fokozatosság, a következetesség, és a megértő türelem az esetleges változtatások bevezetésénél (gondolok itt pl. arra, hogy az éjszakai alvás nem megy azonnal az első terápiás foglalkozás után...)
- Ha a szülő maga is szorongó, akkor gyakran emiatt túlóvja gyermekét, és akaratlanul is erősíti benne ezt a viselkedést, hozzáállást és gondolkodásmódot.
- Ezenkívül rendkívül káros a gyermek személyiségfejlődésére, ha a szülő gyermekét elutasítja, kerüli, vagy bántalmazza viselkedése miatt! Ekkor a világ a gyermek számára egy rossz és szorongató hellyé válhat!
Szerző: dr. Árvainé Koczok Márta
Felhasznált irodalom: R.J. Comer: A lélek betegségei. Pszichopatológia. Osiris kiadó, Budapest, 2005.
Fotó: FreeDigitalPhotos
