A nagyobb gyerekek nevelésében talán az a legnehezebb, hogy tudjuk: lassanként el kell engednünk őket. Ami addig oly távolinak tűnt, most kézzelfoghatóvá, valósággá válik, és mi úgy érezzük, nem állunk rá készen. Régen azt kívántam, bárcsak hamarabb eljutnánk a lefekvésig - ma már azt kívánom, bárcsak ne zárkóznának be a szobájukba esténként...

Régebben azt kívántam, bárcsak elutazhatnának (vagy mi utazhatnánk el) egy-egy hétvégére - ma már csak azt kívánom, bárcsak itthon maradnának a hétvégén!

Régebben azt kívántam, bár egy kicsit hagynák, hogy levegőhöz jussak, vagy hogy nyugodtan kimehessek a mosdóba. Most bármit megtennék, hogy velük lehessek.

Régebben összecsaptam a vacsorákat, hogy mielőbb befejezhessük a napot és végre ágyba kerüljek - most minden alkalommal, amikor együtt vacsorázunk, minden pillanat felértékelődik, és én azt kívánom, bárcsak tovább tartana az este.

Régebben kétségbeesetten vágytam a felnőtt beszélgetésekre. Most boldog vagyok, ha beszélgethetek a lassan felnőtté váló gyerekeimmel.

Régebben csak csendes pillanatokra, csendes házra, egy-egy csendes autóútra vágytam. Most hiányoznak, amikor nincsenek a közelemben - a csend pedig némább, mint valaha...

Néha még most is azt kívánom, hogy a házam tovább tiszta maradjon, mint 10 másodperc, de valójában pontosan tudom, hogy amikor a mosogatóm már üres lesz, és a padlót már nem borítják zoknik, papírok, és vizesflakonok, szinte bármit megadnék majd azért, hogy visszakapjam azt a rendetlenséget.

Tudom, hogy ezek a napok meg vannak számlálva, és én magamban alkudozok az idővel, hogy csak egy kicsit lassítson...

„Ne merj pislogni se, mert még valamiről lemaradsz!”- mondogatom magamnak.

Szóval...az idősebb gyerekek nevelésének talán az a legnehezebb része, hogy lassanként el kell elengednünk őket. De a legjobb az, hogy láthatjuk őket repülni.

 

Így értsd meg a kamasz gyermekedet - Egy tinédzser üzenete a szüleinek

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik