Az első életévben még nincs számunkra feltűnő különbség a két kéz használata között, csak a második évben kezd megmutatkozni a minőségi különbség gyermekünk kézhasználatában. A kezesség kialakulását örökletes, genetikai tényezők befolyásolják. A domináns, erősebb kéz kialakulása a beszédért felelős domináns agyfélteke működésével van kapcsolatban.

A legújabb kutatások ugyan a balkezesség hormonális hátterét is hangsúlyozzák, de hogy mi okozza a megnövekedett hormonszintet, erre nem találták meg a választ.

A felnőtt emberek kb. 75%-a jobbkezes, 25%-a balkezes. Ez azt jelenti, hogy a két kéz közül az egyiknek vezető szerepe van a tevékenységek elvégzésében. Más szóval az egyik kezünk ügyesebb a másiknál. Nemcsak a kéz, de a láb, a szem, a fül is jobban működnek az egyik oldalon. Igazából lényeges különbség nincs a jobb- és a balkezes emberek között.

Az átszoktatás veszélyei
Hagyjuk, hogy gyermekünk döntse el, hogy melyik kezét használja, ne adjuk szándékosan a jobb kezébe a kanalat, vagy a ceruzát. A bal kézről való átszoktatással ugyanis komoly károkat okozhatunk. Egyrészt gyermekünkben kialakulhat egy kisebbrendűségi érzés, ha folyton azt hallja, hogy ne azzal a kezeddel fogd, tedd át a másikba, használd a szépkezed, stb.

Másrészt az átszoktatott gyermekek gyakran küzdenek problémákkal az iskolás években. A diszlexia, azaz olvasási nehézségek hátterében is gyakran megtalálható a domináns kézről való átállítás, illetve a másik kézre nevelt gyermekek gyakran fordítva írják a betűket.
Három éves korra válik már egyértelművé, hogy gyermekünk jobb-, vagy balkezes lesz. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a balkezesség nem jelent semmiféle hátrányt, soha ne éreztessük vele azt, hogy ő ezért kevesebb lenne a jobbkezes társainál.

A dominanciák akkor hibátlanok, ha azonos oldalra esnek. Azaz egy jobbkezes gyermeknek a jobb szeme és a jobb lába a domináns. Megtörténhet, hogy valamely terület átállítódik. Ilyenkor zavarok léphetnek fel, súlyos esetben dadogás, olvasás- írásnehézség, magatartászavar, memóriazavar.
Vannak olyanok, akik nem egyértelműen jobb- vagy balkezesek, a másik kezüket hasonló ügyességgel használják. A kezességet egy skála mentén képzelhetjük el, amelynek az egyik végén vannak az erős jobbkezesek, a másik végén az erős balkezesek. A két végpont között számtalan ponton helyezhetők el az emberek a kézdominanciájuk erőssége szerint.

A dominanciákhoz nagy körültekintéssel szabad hozzányúlni, mert kárt okozhatunk az átállítással. Ne szoktassuk át a gyermeket egyik kezéről a másikra. Kétség esetén kérjük ki szakember tanácsát!

A kezesség kialakulásának története
Az állatvilágban az állatok eltérően individuálisan használják valamelyik végtagjukat. Kezdetben az emberi faj egyedei is felváltva használták a kezüket, lábukat. Ugyanannyi jobbkezes, mint balkezes volt közöttük. Erre következtettek a barlangkutatók tudományos vizsgálatai alapján. Az ősember úgy készítette szerszámait, hogy mindkét kézzel egyaránt használhatók legyenek. Ez arra utal, hogy az ősember mindkét kezét hasonló ügyességgel használta. Az indián őslakók szerszámaiból arra lehet következtetni, hogy többen voltak balkezesek, mint a későbbi korokban.

A kézhasználattal kapcsolatos kutatásokból kiderül, hogy a bennszülött népek mind-mind a bal kezüket részesítették előnyben. A jobboldali dominancia megnövekedése a bronzkortól jelentkezik. Erről tanúskodnak a megtalált szerszámok, sarlók. Megjelenésének oka ismeretlen, sokan az ún. fegyverelméletnek tulajdonítják. A jobb kezükben fogták a fegyvert, a ballal védték a szívüket.

A jobbkezesség a kultúra részévé vált, mágikus tartalommal bővült. A középkorban, aki balkezes volt, azt a rosszal, sötétséggel társították. A népi szólás-mondások igazolják ezt, pl. valakinek a jobb keze kifejezés fontos embert jelent, a ballépés, balszerencse kifejezés negatív jelentésű. Nem véletlen, hogy a világon még mindig divat átszoktatni a gyerekeket a jobb kezük használatára.
A sok „balsejtelem” ellenére nagyon sok híres ember volt balkezes, például Nagy Sándor, Chaplin, Dürer vagy Picasso.

Oláh Andrea
logopédus

A cikk szerzőjének logopédiai tanácsai megtalálhatóak a Gyerekszáj napló című könyvben.