Azt, hogy egy gyermek mikor és hogyan éri el a szobatisztaságot, rengeteg várakozás, hiedelem, jótanács, ugyanakkor tanácstalanság és ítélkezés is övezi. Szorongás vagy bírálat helyett érdemes elolvasni Kati óvónéni kincset érő gondolatait és személyes történeteit, melyek bizonyítják: a szeretet és megfelelő szavak még ebben a kérdésben is csodára képesek!
„Sokan mondják, hogy 'bezzeg az én időmben, már másfél éves korban szobatiszták voltak a gyerekek. A mai anyukák lusták, na meg persze az eldobható pelenka az oka annak, hogy a szobatisztaságra szoktatás egyre inkább elhúzódik, akár a gyermek 3- 4 éves koráig is'.
Az igaz, hogy régen a gyermekek már másfél évesen szobatiszták voltak, az is igaz, hogy mosni a pelenkákat nem volt egyszerű abban az időben, hiszen még nem volt automata mosógép sem. Az, hogy az anyák lustábbak lennének, mint régen, azt nem állítanám, inkább azt, hogy más az életritmusuk, az élet felgyorsult, ezért talán nem is kéne felelősöket keresni az elhúzódó szobatisztaság kialakulása miatt.
És mivel 6 saját gyermekem van - és le sem merem írni, csak zárójelben, hogy milyen sok unokánk, mert lehet el sem hiszitek (most születik meg nemsokára a 19.) -, ezen felül kisgyermeknevelőként, óvónőként számtalan kisgyermek szobatisztaságában segédkeztem.
Segítségképpen írom le, hogy akkor én hajdanán hogyan neveltem szobatisztaságra a gyermekeimet, illetve milyen tanáccsal láttam el a már felnőtt gyermekeimet és a hozzám forduló szülőket gyermekeik szobatisztaságra nevelésében. Mert igen, nagyon sok gyermeknek ma, most is sikerül minden erőlködés és kényszer nélkül másfél-két évesen szobatisztává lennie.
Hogyan szoktassuk le a gyermeket a pelenkáról? Hogyan lesz szobatiszta, ágytiszta a gyermekünk?
A trükk a rendszerességben, türelemben, kitartásban van.
Ezek a szobatisztaságra nevelés lépései:
- Újszülött kortól minden pelenkázásnál beszélek a gyermekhez. Elmondom neki, hogy „Most anya kicseréli a pelusodat, mert bepisiltél.” Általában a gyermek 1 éves kora körül kerül elő a bili. A lényeg a rendszeresség!
- Reggel ébredés után egy pici ideig bilire ültetjük a kicsit - közben folyamatosan ott kell lenni vele. Beszélgetni arról, hogy azért ül a bilin, „mert már ügyes nagylány/fiú és bele tud pisilni a bilibe, és akkor nem lesz majd pisis a pelus”. Valószínűleg nem fog rögtön bele pisilni, de lehet. Ez a bilibe pisilés általában még nem tudatos, egyszerűen csak megtörténik, mert éppen akkor kellett pisilnie a gyermeknek. Mindenesetre, nagyon örülünk neki, megmutatjuk neki, megdicsérjük, aminek a gyermek is örülni fog, bár még nem biztos, hogy érti a dolgot. Ezután bepelenkázzuk a kicsit.
- Majd evés után újra ráültetjük egy kicsit, pelenkázás előtt.
- Mielőtt kimegyünk a szabadba megint ráültetjük egy kicsit, és amikor bejövünk a szabadból, akkor is. Minden evés előtt, evés után, alvás előtt, alvás után egy picit ráültetjük a bilire. A lényeg, hogy megszokja, hogy mindig melyik tevékenység előtt és után jön a bilizés.
Soha ne hagyjuk magára és mindig beszéljünk a gyermekhez! Mikor a gyermek már érti és hozzászokott a bilihez, jöhet egy intenzív hét, ami arról kell, hogy szóljon, hogy a gyermek szobatiszta legyen.
Nekem és azoknak is, akik ezzel a módszerrel csinálták, szinte minden esetben hétvégére szobatiszta lett a gyermek. Volt, akinek 2 hét kellett hozzá. De nem adta fel és sikerült!
Legjobb ezt a hetet nyárra időzíteni, és beszerezni jó sok bugyit/kisgatyát. Elmondjuk a gyermeknek, hogy most már nem adunk rá pelenkát, „mert már nagy, okos, ügyes nagylány/fiú és vettünk neki nagyon szép kis bugyikat”. Meg is mutogatjuk őket, aminek nagyon örülni fog a gyermek. Reggel ráadjuk a bugyit.
Erre figyelj a szobatisztaságra szoktatásnál:
Vigyázat! Most sokkal sűrűbben fog pisilni, mivel a levegő is ingerli a pisilésre. Így eleinte 10 percenként is igényli, hogy ráültessük a bilire. A bilit mindig jól látható helyre kell tenni, hogy majd egyedül is ráülhessen! Az első nap valószínűleg 10-12-szer is bepisil.
De semmi pánik! Nem szabad feladni! Nem szabad azt mondani: „Áh, az én gyermekem biztosan éretlenebb”. Ez általában csak egy kifogás, mert már az elején belefáradtunk, és feladtuk, elvesztettük a hitünket az egészben.
Ne add fel! Folytasd más nap is! Második nap még mindig sokszor be fog pisilni. A lényeg, hogy mindig ott legyünk, ne hagyjuk magára. Ne szidjuk le! Biztassuk! Beszéljünk hozzá! A harmadik nap is még sokszor be fog pisilni. A negyedik nap jön az áttörés: akkor már sokkal kevesebbet fog bepisilni a gyermek. A hetedik nap meg már bilizni fog. Vagy szól, hogy pisilnie kell és segítsünk neki, de általában már egyedül ülnek a bilire.
Megéri ezt a hetet erre fordítani, higgyétek el! Ez egy befektetés! Pénzt és időt fogsz majd megtakarítani vele!
A szobatisztaság nem egyenlő az ágytisztasággal
A szobatisztaság nem mindig jár együtt az ágytisztasággal. Valaki már másfél évesen szobatiszta, de csak 4 évesen ágytiszta. De mivel már nagyobb a gyermek, tudunk vele beszélgetni. A kigyermekek érzelemvezéreltek, az észérvekkel való meggyőzés még nem mindenkinél működik ebben a korban. Viszont az érzelmükre szinte minden esetben tudunk hatni.
Ekkor én még ezt nem tudtam, nem tudatosan csináltam, egyszerűen csak jött ösztönösen. Nekem 5 gyermekem egyszerre lett ágy- és szobatiszta. De az egyik kislányom, hiába volt másfél évesen szobatiszta, csak 4 évesen lett ágytiszta. Leköltöztünk egy villany nélküli tanyára. Kétségbe voltam esve, főleg a mosás miatt.
Emlékszem este, lefekvés előtt magamhoz öleltem a kislányomat és mondtam neki: „Látod Kincsem, itt nem tud anya mosógéppel mosni. És nagyon nehéz lesz nekem annyi ruhát kimosni kézzel, és ha bepisilsz, akkor még az ágyneműdet is mosnom kell. Kérlek Kincsem, ne pisilj be, ne legyen anyának olyan nehéz a mosás!”
Attól az éjszakától fogva ágytiszta lett a kislányom. Valószínűleg érzelmileg annyira megérintette, hogy szegény anyának milyen nehéz lesz a mosás, hogy tudatalatt még álmában is segíteni akart nekem, azzal, hogy nem pisil be.
Egyszer a bölcsiben volt egy nagyon okos kisfiú. Minden fejlődési területen kiváló volt, csak éppen nem volt még szobatiszta. Egyszer megkérdeztem tőle: „Ákoskám (kitalált név), van valami, amit nagyon, de nagyon szeretnél?”
„Igen” – mondta – „Egy nagyon nagy dömper.”
Mondtam neki: „Tudod, azért a dömperért nagyon sokat kell dolgoznia anyának és apának, hogy meg tudják venni. De hiába dolgoznak olyan sokat, mert a dömper árából pelenkát kell venniük neked. Viszont ha nem pisilnél be, akkor már nem kéne pelenkát venniük, hanem helyette vehetnének neked dömpert.”
Pár nap múlva jött Ákoska a nagy dömperrel, büszkén mutatta, hogy már nem kell anyáéknak pelenkát venniük.
Csak még egy jó tanács: ha már egyszer szobatiszta lett a gyermeked, ne pelenkázd be újra! Vigyétek inkább magatokkal a bilit egy szatyorban a játszótérre vagy az utazásra. Csak ne szoktassad vissza a pelenkára!
Ezek után már csak sok sikert, kitartást, türelmet kívánok minden kedves szülőnek gyermeke szobatisztaságra való neveléséhez!
Ezek is érdekelhetnek:
Szobatisztaság jelei: Mikor érett a szobatisztaságra a gyerek? Mikortól nem fog a pelusba pisilni, kakilni?
Szobatisztaság - Hogyan szoktassuk le a gyereket a pelenkáról? Óvónő tanácsai
Visszaesés a szobatisztaságban - Mi lehet az oka, ha a gyermek újra bepisil, bekakil? Hogyan kezeljük?
Szerző: Sándor Jánosné - Kati néni
Fotó: Freepik
