Felháborodtam. Nem kicsit, nagyon. A világ tele van fiatalokkal, akik hozzászoktak, hogy következmények nélkül megtehetnek mindent, és bármit. Blogger szerzőnk fejti ki a véleményét Zara, a szurikáta esete kapcsán a gyermeknevelésről és annak hiányáról.

Vank Kata blogger fejti ki a véleményét Zara, a szurikáta esete kapcsán a gyermeknevelésről, illetve annak hiányáról. Egyetértesz vele?
 

"Neveljük már a kölkeinket!

Felháborodtam. Nem kicsit, nagyon. A világ tele van fiatalokkal, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, és az életükkel. A világ tele van fiatalokkal, akik hozzászoktak, hogy következmények nélkül megtehetnek mindent, és bármit.

Igen! Tudom! Liberális nevelés! De ez a szóösszetétel is magában foglalja, hogy NEVELJÜK végre a kölköket! Igenis kellenek a határok, kellenek a szabályok, különben felnő egy olyan generáció, akik azt hiszik magukról, hogy sérthetetlenek, hogy bármit megtehetnek!

Szidhatjuk az oktatást, meg a tanárokat, meg az osztályfőnököket, de otthon, ismétlem: otthon kell nekünk értéket, értékeket adni a gyermekeink kezébe, hogy aztán értékes emberek, értékes felnőttekké válhassanak.

Ma már bármit megtehetnek a fiatalok?
A mindent megtehetsz, mert nem korlátozlak, a lehető legnagyobb baromság, amit valaha hallottam - és persze, hogy aztán meg szidjuk az oktatást, meg a jó Istent is, amiért neveletlen, nagypofájú fiatalok rohangálnak a világban, akik nem tisztelnek sem embert, sem állatot, sem saját magukat, és legfőképp a tanáraikat, és a szüleiket!



Igen! Mi, felnőttek fáradtak vagyunk, meg befásultak, de attól még felelősséggel tartozunk a gyerekeinkért, mert ha drogos, semmirekellő felnőttekké válnak, az nem az oktatás hibája, amiért túlterhelik őket, hanem a mienk - mert nem mutattunk nekik utat, csak hagytuk, hogy felnőjenek az okostelefonok meg különböző alkalmazások bűvkörében, mindent megengedve nekik!

Zara, a kis szurikáta tragédiája
Felháborított a Kecskeméti Vadaskertben történt esemény. Tokovics Tamás tette közzé bejegyzését, amelyben arról írt, hogy Zara, a kis szurikáta áldozatul esett egy fiatalnak, aki mit sem törődött a figyelmeztetésekkel, a kérésekkel, benyúlt eme csodálatos kis lényhez, aki persze megharapta, erre földhöz vágta őt ez a gyerek. Meghalt Zara is, és vele együtt az utódai is.

Bővebben itt olvashatsz a Kecskeméti Vadaskertben történtekről »

Emberek! Szülők! Ébresztő! Szidhatjuk a tanárt, de kérdezem én, milyen neveltetést kapott otthon az a gyerek? Voltam a vadaskertben. Tegnap. És még láthattam Zarát, és készíthettem róla fotót. Többszörösen figyelmeztetve vannak a látogatók, hogy mit NE tegyenek!

Nevelés helyett csak elvannak a kölkök...
Kedves szülők! Ez igenis a mi felelősségünk is. Mert nevelés helyett csak elvannak a kölkök egy világban, és hozzászoktak, hogy bármit megtehetnek minden következmény nélkül! És hozzászoktak, hogy őket nem lehet tiltani, meg rájuk nem érvényesek a szabályok!

Mi történik azokkal a gyerekekkel, akik betartják a szabályokat?
Aztán persze ott vannak, a MI gyerekeink, az olyan szülők gyermekei, akiket igenis szeretettel terelünk az útjukon, megismertetve őket szabályokkal, tiltásokkal, kérésekkel, és megismertetve őket a tisztelettel. Az ilyen gyerekek többnyire iskolai zaklatás áldozatai lesznek, mert ők nem állnak be a hordába, nem kínoznak állatot, és nem köpik le a tanárokat, hogy ettől menőbbek legyenek! Tudom, miről beszélek!

Míg a zaklató szülei csak jót röhögnek a beírásokon meg a figyelmeztetéseken (talán még meg is dicsérik a kölköt, hogy milyen ügyes volt, mert elbírt egy védtelennel szemben), addig nekünk, a másik oldalon álló szülőknek rendbe kell tenni a gyermek lelki világát, és egy kicsit felkészíteni arra, hogyan védheti meg magát.

Mert a világ ilyen! De ilyennek kell lennie? Ilyen világot szeretnénk? Mert ne felejtsük el, ez a generáció egyszer majd felnő! És akkor már késő lesz azon gondolkodni, mi lett elcseszve!

Egy másik példa a megfelelő nevelés teljes hiányára
Szintén tegnapi eset. Közel a vadaskerthez. Koncerten voltunk. Ennek a fiatalnak szinte minden koncertjén ott vagyunk. Kísérem a lányaimat, majd meghúzódom valahol hátul, ahol jól láthatom őket, és mosolygok azon milyen örömet szereznek nekik a több ezerszer meghallgatott dalok. Ez az énekes fontosnak tartja annyira a rajongóit, hogy lejön hozzájuk, lejöjjön közéjük, fotót készítsen velük, aláírást adjon nekik, egyszóval velük tölt a koncert után pár percet.

És pont tegnap történt, akkor már én is ott álltam  közel hozzájuk, hogy egy fiatal, úgy maximum 15 éves lány... ezt abból gondolom, hogy édesanyja is vele volt... fogta, és belekapaszkodott imádottja nyakába. Ez még nem is lett volna akkora baj. De egyszerűen mászott rá, ölelte, csókolta. Az énekes nagyon intelligensen mindent elkövetett, hogy valahogy lekaparja magáról ezt a rajongót. Rám nézett, majd megkérdezte, hogy az én gyerekem-e. (Gondolom, várta, hogy majd levakarom róla a kölkömet, és ott agyon ütöm, amiért a társadalmi együttélés minimális szabályaira sem tanítottam meg.
Mondjuk ezt a kérdést zokon vettem, mert, ha ezt az én lányom tette volna, én biztos, hogy ott helyben megnevelem.)

Erre az igazi édesanyja büszkén kihúzta magát, és közölte, hogy az ő gyereke, és még nevetett is. Aztán a lány egyszerűen megmarkolta a srác hátsófelét (keresnem kellett a megfelelő szavakat, mert dühös vagyok). Mindezt az édesanyja szeme láttára, aki még büszke is volt a gyerekére!

Teljesen normális, és vicces, ha a lány egy idegen férfit fogdos, és még nevetek is rajta?
Emberek! Szülők! Könyörgöm! Teljesen normális, és vicces, ha a lány egy idegen férfit fogdos, és még nevetek is rajta? Aztán meg csodálkozunk, hogy ez az ország a tízmillió zaklatottak országává válik az emlékezetes "me too" kampánynak köszönhetően, miközben tizenéves lányok szülői felügyelettel így viselkedhetnek? És minden elismerésem a fiatal énekesnek, ahogyan kezelte a helyzetet!

Végre álljunk meg és neveljük a büdös kölkeinket!
Kedves szülők! Végre álljunk meg és neveljük a büdös kölkeinket, nem fogdosunk idegen férfiakat, és nőket, nem csapkodunk szurikátákat földhöz, nem köpködünk és verünk tanárt, nem zaklatjuk az osztálytársainkat, és még sorolhatnám! Beteg világ ez! De mi tettük beteggé! A nemtörődöm, meg a szabályok nélküli világ mocskos hozadéka! És ezek a fiatalok egyszer felnőnek!

És a felnőtt életben rohadtul vannak szabályok, meg rohadtul vannak korlátok, meg rohadtul kell viselkedni akkor is, ha nekünk nem tetszik! Én is kilógok a sorból, de betartom az alapvető társadalmi elvárásokat, tisztelem az állatokat, és tisztelem az embereket. Bár lehet, hogy inkább csak az állatokat kellene tiszteljem, mert ahová ez a világ tart, az félelmetes!

Kedves szülők! Ébresztő! Neveljük meg a büdös kölköket! Épp ideje lenne!

Szerző: Vank Kata, a Léleksuttogó blog írója (másodközlés a szerző engedélyével!)
Fotó: Freepik/bearfotos