Míg csak egy gyermekem volt, minden olyan egyértelmű volt. Miután az öccse megszületett, többször felmerült bennem a kérdés, vajon egyformán szeretem-e őket? Mert néha - majd egyre sűrűbben - azt éreztem: nem. Sokáig lelkiismeret-furdalásom volt emiatt. Aztán rádöbbentem, miből fakad ez az érzés, és végre megnyugodtam...
 

Mikor a második fiam megszületett, féltem, hogy nem tudom majd, hogyan szeressem, hogyan neveljem majd, hiszen csak az első fiamat ismerem, hozzá „értek”. Vajon milyen személyiség a kicsi...? De idővel minden olyan egyértelművé vált.

Csakhogy az első perctől kezdve világos volt, hogy mindkettejük egészen más jelenség, más egyéniség. Ég és föld. Tűz és víz.

Egyre többször jutott eszembe, hogy vajon egyformán szeretem-e őket...?

Nagyfiam mellett kikészültem a kialvatlanságtól - a kicsivel álom volt minden éjszaka. 

Egyikük nehezen kapott rá a szopira, ami kemény időszak volt - a másikuk 3 évig probléma nélkül és előszeretettel csatlakozott rám…

A nagyfiam válogat és néhány ételt hajlandó csak megenni. A kicsi minden ételt megkóstol. Szó szerint.

Nagyfiam színpadiassága megőrjít, de korát meghazudtoló átgondoltsága csodálatra méltó. 
A kicsi spontán, életigenlő, „lesz, ami lesz” természetével olyan, mint egy kisebb bomba, aki nem megjelenik, hanem berobban - de az biztos, hogy megtanít a rugalmasságra.

Egyikük szeret elvonulni és csak bizonyos időnként jön elő beszélgetni, a másikuknak be nem áll a szája ébredéstől elalvásig. Egyikük szeret elkülönülni – a másikuk viszont egy igazi matrica.

Egyikükre elég rászólnom, a másikukra semmi nem hat.

A nagy nyugodt, kimért és aprólékos - a kicsi csupa feszültség, ezer százalékot igényel, és néha úgy érzem, kihullik a hajam…

A nagyfiam nehezen tűri az érintést, így egy-egy ölelés ünnepi alkalom...a kicsi viszont egész nap csak ölelne és puszilna...

Minden olyan más! De vajon a szeretet  is más? Erről van itt szó? 
Nem!

Testvérek. Két különböző jellem, két teljesen más egyéniség. Más-más gondolatok, témák és más-más hangulat, energia köt hozzájuk. Hogyan is lehetne ugyanúgy érezni magunkat két különböző emberkével? Nem lehet egyformán szeretni őket. Képtelenség.
És éppen ezért ez így rendben is van.

Testvérek. Másként, de egyforma erővel szeretjük mindegyiküket. Egyformán aggódunk értük, és ugyanúgy bármit megtennénk értük.

És csak ez számít!

Tedd a szívedre a kezed: egyformán szereted őket...vagy nem egyformán, de ugyanannyira?

Ne tépelődj, mert valójában bármelyik is a válasz - az jó válasz.

 

Fotó: Freepik