Mitől alakul ki a gondterhelt, konfliktusokkal teli anya-lánya kapcsolat? Mit tehet egy lánygyermeket nevelő édesanya, hogy a tipikus hibákat elkerülje? Hogyan lehet a rossz anya-lánya viszonyt később, felnőttként kezelni? Mit tegyen az anya, és mit a felnőtt lány? Gyakorlatias tanácsok egy bécsi pszichológusnőtől.

Kétségkívül nagyon sok jól működő és harmonikus anya-lánya kapcsolat van, mégis a legtöbb esetben az anya-lánya viszony csalódásokkal, elvárásokkal, bántódásokkal és bűntudattal teli. Habár nehéz kimondani, de mégis így van: sok lány szenved az anyja miatt, és ez fordítva is igaz.

Az elvárások ugyanis nagyok, túlzottan is nagyok. Egy édesanyának ontania kellene magából a melegséget, a törődést, el kellene fogadnia a lányát olyannak, amilyen, bátorítania kellene őt abban, hogy a saját útját járja, óvó-féltő anyaként szárnyai alá kellene venni a lányát, amikor ő ezt igényli.
Egy lány az édesanyjától szeretet, a szeretet legmagasabb formáját, a feltétel nélküli szeretetet, az anyai szeretetet igényli, de hiába, mert nem azt kapja.

Vajon miért nem? A válasz egyszerű: az anya is csak egy ember.

- Mert valószínűleg ezt a szeretet a saját anyjától nem tapasztalta meg, emiatt nem volt előtte minta ezt a fajta szeretet megtanulni - mondja Sabine Standenat bécsi pszichológusnő. - Én mindig elcsodálkozom azon, hogy az iskolában mennyi mindent tanítanak, egyedül a gyermeknevelésről nem esik szó. Ezért történik ennyi minden rossz dolog körülöttünk - fűzi hozzá a klinikai szakpszichológus.



"Akkor szeretlek, ha..."
És mi az, amit a lányok az anyai szeretet helyet valójában kapnak? Kontrollt, szigorú szabályokat és egy sor beégetett családi programot - ezek észrevétlenül épülnek be a tudatalattiba, és gyökeres ellentétei a feltétel nélküli szeretetnek.

Ez a fajta anyai kontroll, szigorú szabálykövetés legtöbbször az édesanyák kijelentéseiben érhető tetten, azokban a mondatokban, amelyekre a gyerek lány vagy felnőtt nő oda sem figyel igazán. Ezek az anyától a lányaikhoz intézett elszólások mind azt sugallják, hogy "akkor szeretlek, ha...".  Ha mondjuk teljesíted azt, amit elvárok tőled. És a mókuskerék soha nem áll meg, a lányok egy életen keresztül sem tudnak megszabadulni az anyjuk iránti kényszeres megfeleléstől, ami előbb-utóbb kudarcba fullad, konfliktusba torkollik.

"Semmi sem jó, amit csinálok". "Bármit is teszek, az anyámtól csak a leszólást kapom". Ez így volt gyerekkoromban is mindig, és sajnos így van ez ma is." "Az anyám teljesen kiborít. Minden egyes lépésemről tudni akar" - néhány azok közül a tipikus kijelentések közül, amelyek a pszichológus szobájában a felnőtt nők szájából elhangzanak. Nem csoda, ha a szakemberhez forduló nők 99%-ának komoly gondja van az édesanyjával.

"Soha nem akarok olyan lenni, mint az anyám!”
Ez nem véletlen. Az anyával való kapcsolat sok más életterületre is kihat, például arra, hogy a lány milyen partnert választ magának később.
Azok a nők, akik az anyjuk miatt folyamatos szeretetéhségben szenvednek, vagy szenvedtek, gyakran a partnerüktől a túlzó odaadást, a szeretet állandó kinyilvánítását várják el. Vagy épp ellenkezőleg, nem tudatosan ugyan, de olyan partnert keresnek, aki ugyanolyan ridegen bánik velük, mint annak idején az anyjuk.

Az anya-lánya kapcsolat sokszor az anya-gyerek kapcsolatra is kihatással van. Így fordulhat elő, hogy valaki beleszorul abba az anyai szerepbe, amit ő is az anyjától látott, és amit önkéntelenül leutánoz.

"Olyan vagy, mint az anyád!" - ezt egy nő sem szívesen hallja
Vannak nők, akik folyamatosan ellenzékben vannak az anyjukkal szemben. "Soha nem akarok olyan lenni, mint az anyám!" - mennyi lány szájából elhangzott már ez a kijelentés. Ezekben az esetekben a gyerek nem a saját életét éli, hanem az anyjáét, amitől meg kell szabadulnia, és a saját útjára kell lépnie, mert csak így találja meg a belső békéjét - tanácsolja a pszichológus.

 

Amikor az anya-lánya viszony megbetegít

Dr. Beate Schaffer pszichoterapeuta szakorvos elmagyarázza, hogy milyen betegségek adódhatnak abból, ha nem kiegyensúlyozott az anya-lánya viszony:

1. Emésztési zavarok, gyomor- és bélpanaszok, gasztroenterológiai tünetek, Colitis, emésztési gondok - ezek főképpen akkor alakulnak ki, ha az anya elviselhetetlenül domináns, mert ilyenkor a "harag a gyomorra megy rá".

2. Légzési zavarok és nehézségek, például asztma - ezt főképp azok az uralkodásra hajlamos édesanyák okozzák, akik még a "levegőt is elszívják a gyerek elől".

3. Bőrbetegségek, bőrpanaszok - a leggyakoribb a neurodermitis, krónikus viszketés - az "elutasító" anyák okozzák, akiktől szó szerint viszketést lehet kapni.

4. Viselkedési zavarok, feltűnő viselkedés, amelyekkel testi zavarok társulnak, mint például anorexia, bulémia - melyek a zavart női énképből adódnak.

Mit tehet a felnőtt lány, hogy egészségesen tudjon leválni az anyjáról?

1. Meg kell válni attól a kényszeres gondolattól, hogy az anyát feltétel nélkül kell szeretned, ezt finoman el is mondhatod az édesanyádnak.

2. Ismerd fel a realitást. Tekints az édesanyádra úgy, mint egy átlagos személyre, aki olyan, amilyen, és nem amilyennek "lennie kellene". Ennek a könnyűnek gondolt, de annál nehezebb felismerésnek felszabadító hatása van, amit nem szabad alábecsülni - mondja Sabine Standenat. Ezek a felismerések egyúttal felerősítik az anya jó tulajdonságait, amit a konfliktusos kapcsolat miatt a lány sokszor észre sem vesz.

3. Beszélj az édesanyáddal azokról a dolgokról, amelyek benned rossz érzéseket keltenek. Mondd ki, ha haragot, dühöt, szomorúságot, fájdalmat érzel. Ez gyakran csillapítani tudja azt a bűntudatot, amit a lányok az anyjuk miatt éreznek.

4. Ne úgy tekints az édesanyára, mint egy szeretetre sóvárgó 4 éves kisgyermek, hanem engedd magad a felnőtt nő szintjére továbblépni. - Ezzel léphetők át a hatalmi szintek - tanácsolja a pszichológus.

5. Találj észszerű magyarázatot arra, hogy miért alakultak másként a dolgok a gyerekkorodban, mint ahogy "kellett volna". Ennek számos oka lehet, például az, hogy édesanyádat is így nevelték, vagy talán az, hogy akkoriban teljesen más idők jártak, máshogy neveltek gyereket.

6. Hagyd rá az édesanyádra, hogy nem úgy viselkedett annak idején, ahogy te szeretted volna. Ezzel a gondolattal ne foglalkozz többé. Ez nem azt jelenti, hogy valaki a gyerekkori nehézségeit a szőnyeg alá söpri, vagy magába gyűri, hanem azt, hogy a felnőtt lányként túllép a nyomasztó múlton, nem ad többé hatalmat az anyja kezébe ahhoz, hogy ő meghatározza az életét. Ez a legfontosabb lépés az összes közül, ami segíti az egészséges leválást az anyáról - mondja a szakember.

Ha az anyukával minden próbálkozás ellenére sem lehet szót érteni, nem lehet a múltat, a gyerekkort szóba hozni, nem képes felnőtt lánygyermekével értelmes beszélgetést folytatni ("Mi mindent tettem érted, és ez a hála"), akkor ebben az esetben a lánynak a következőt kell magában mondania: "Én ezen nem vagyok képes egyedül változtatni, de ő mégis csak az anyám, aki fontos nekem. A távolságra (a szabadságra) akkor is szükségem van.”
 

Amit az édesanyáknak kell magukban tudatosítaniuk

1. Hallgasd meg a lányodat, ha múltbéli közös élményekről szeretne veled beszélni. Akárhányszor hozza fel ezeket, mindig hallgasd meg őt. Engedj meg neki egy "második igazságot". El kell fogadni, hogy a lányod másként élte meg ezeket a dolgokat, mint te. Ha rádöbbentél, hogy hibáztál, akkor egyszerűen ennyit kell mondanod: "Nem szándékos volt, amit tettem. Ezzel nem akartalak megbántani, én a legjobb tudásomnak megfelelően neveltelek, tettem, ahogy tőlem tellett."

2. Kérdőjelezd meg magad időnként ahelyett, hogy szemellenzőt vennél fel. Ha a lányod, alig mer rád nézni, akkor kérdezd meg magadtól, hogy lehetsz-e ennek te magad az oka. Esetleg hajlamos vagy túlzásba esni, amikor kritizálod őt, vagy a jó szándékú tanácsaidra még sincs annyira szükség?

Fotó: Unsplash/Omar Lopez
Forrás: Medizinpopulaer