"A fejlesztés első törvénye, hogy nem lehet eléggé korán elkezdeni" - mondja Klein Sándor A kreativitás pszichológiája című írásában. Valóban, minél hamarabb ragadjuk meg a dolgok "végét", annál tudatosabbak vagyunk abban, mi történik bennünk és körülöttünk

Óvodáskortól kezdve már nagyszerűen tudunk a gyermekekkel szavakkal is kommunikálni, ráadásul ebben a korban a legjobban fejleszthető a képzelőerő és kreativitás.

A cikk előző részében már szó volt róla, hogy a gyermeki kreativitás a világ megismerésére, annak - áttételesen értve - birtokbavételére irányul. Mivel a kisgyermeknek igen csekély ismeretei vannak az őt körülvevő dolgokról, hatalmas a motivációja mindenfajta kreatív dolgot illetően.



Megnéztük azt is, hogy a kisgyermekek rajzaiban mennyire nagy szerepe van a részleteknek, gyakran rajzolnak ún. "röntgenrajzokat", melyeken nem csak a szabad szemmel látható dolgok szerepelnek, hanem ami "mögötte van" (embereken szív, tüdő, gyomor, stb.), rajzaik gyakran "lógnak a levegőben", gyakran zsúfoltság is jellemzi képeiket, illetve a több nézőpontból való ábrázolás, igen erős az élménybefolyásoltság és a szubjektív színhasználat, valamint az "én" elsődleges szerepe.

A gyermeki kreativitás célja tehát leginkább a világ megismerése és az "én" realizálása a világban. Ezekben a tevékenységeikben segíthetjük őt különféle alkotási feladatokkal.

Íme pár "bevált recept":

Krumplinyomda (krumplidúcnak is nevezik):
Elkészítése végtelenül egyszerű. Vegyünk egy krumplit, vágjuk félbe, vágjunk bele pl. csillag mintát, a csillag szélein a felesleges krumplit késsel távolítsuk el (ez eddig legyen a szülő feladata, ha kisgyermekről van szó), majd a krumpliból kiálló mintát, pl. csillagot fessük be híg temperával vagy vízfestékkel, és nyomjuk jó erősen a papírlapra, és hagyjuk megszáradni. Kis kreativitással sokféle forma kialakítható, így színben és alakzatokban változatos díszítést hozhatunk létre.

"Gyertyás festés":
Vegyünk egy fehér papírlapot, fogjunk kezünkbe fehér gyertyát, s a gyertyával rajzoljunk mintákat a papírra. Ne féljünk, hogy nem hagy nyomot, mert még nem is kell! Majd ezután vízfestékkel menjünk rá a papírra, s ahol az ecset éri a begyertyázott felületet, ott megmarad a gyertya által rajzolt minta, ahol nem volt gyertya, ott szép színes lesz a papírlapunk.

Festékezett zsineg-nyomat:
Közepes vastagságú zsineget fessünk be szakaszosan 3-4 féle színnel, majd helyezzük a félbe hajtott papírlapba.
Tenyerünkkel szorítsuk az összehajtott papírlapot az asztalhoz, és a papírlapból kilógó zsinegvéget erős rántással húzzuk ki. Így a zsineg nyomot hagy majd a papíron, érdekes látvány lesz.

Levélnyomat:
Őszi napokon szedjünk össze változatos alakú lehullott faleveleket, majd fessük be különböző színűekre azokat. Ezután fehér papírlapot nyomjunk erősen a levelekre, majd annak eltávolítása után hagyjuk száradni.
Nagyszerűen megfigyelhetőek a képen a levél erezetének irányai.

Kéznyomat:
Hasonló eljárással készül, mint a levélnyomat, csak itt a saját tenyerünket festékezzük be temperával és nyomjuk erőteljesen a papírlapra.
Érdekessége, hogy minden ember kéznyomata egyedi, tehát megismételhetetlen - ez különösen tetszik a gyerekeknek. Ráadásul ujjaink rendezésével még több változatos dolgot hozhatunk létre. Pl. tenyerünk ökölbe szorításával és a kisujj felőli terület befestékezésével hasonló nyomot hagyhatunk a papíron mint a láb. Ehhez egyik, általában mutató ujjunk nyomatával "adhatjuk" a lábujjnyomatokat.

Viaszkarc:
Színes zsírkrétával teljesen vonjunk be egy kartonpapírt (lehetőleg világos, piros, sárga, fehér, kék) színekkel. Majd a felületet temperával befedjük, lehetőleg sűrűn. A befedés után azonnal hegyes eszközzel (bottal, dróttal, ágdarabbal például) mintát karcolunk a papírra.
A karcolat mintája alól kitűnik a zsírkréta színfoltja.

Kollázsok:
Kiscsoportosokkal tépett tafettpapír elemeket ragasztunk halmazokba, általában fehér, fekete vagy sötétlila alapon. Középsősöknél már vághatunk is mintákat a ragasztás előtt, egyszerűbb a mértani elemek (fa, ház, hegy, nap, stb.) alkalmazása. A nagycsoportosok még bonyolultabban készíthetik, akár egész "tájképet" is varázsolhatnak a lapra.

"Pókháló-szövés":
Rögzítsünk két hurkapálcát X alakban. Legegyszerűbb képkeret sarkaihoz. Majd vegyük a fonalat, és a középpontból kiindulva vezessük végig a fonalat a pálcák megkerülésével. A szálakat jó szorosan húzzuk meg, hogy a feltekert fonal szoros legyen. Ha a pálca végéhez értünk, a fonalat kötözéssel rögzítjük.

"Só-liszt gyurma":
Egy edénybe tegyünk azonos mennyiségű sót, lisztet és vizet. Vízből elég annyi, hogy formázható legyen, de ne legyen puha, mert különben amikor formázzuk az anyagot, akkor nagyon szétterül a gyurma.

(Egy tanács: ősszel érdemes az erdőben, parkokban járva tobozokat, gesztenyéket, ha van kertünk, pl. diókat (a héja miatt) és egyéb természeti képződményeket összeszedni, hasznos alapanyagok lehetnek majd kézműves foglalkozásaink alkalmával a tél folyamán.)

JÁTÉKOS TAPASZTALÁS
Ám gyermekeink világmegismerő kreativitását nem csupán kézműves foglalkozások alkalmával erősíthetjük, hanem olyan érdekes jelenségek megismerésével, amik később visszatérnek fizika és/vagy más órákon. Ezekből a játékos, számukra is felfogható kísérletekből a tárgyak, fizikai anyagok alapvető természetéről szerezhetnek némi információt. Ehhez nagyszerű segítséget nyújt Varga Domokos Jó játék a víz, a levegő című kis összefoglaló munkája, melyet Kassovitz Félix rajzai illusztrálnak (megjelent a Móra Könyvkiadó gondozásában Budapesten 1976-ban).

Egy kis ízelítő a kötetből:

"Bugyborék":
A csapról levesszük a csövet, víz alá tartjuk és belefújunk. Annál nagyobb a bugyborék, minél szélesebb a cső.

"Görbe cső, görbe víz":
Vegyünk egy nagy fazekat, töltsük meg vízzel, vegyünk egy csövet, majd helyezzük a fazékba. A cső másik végét helyezzük a fürdőkádba. Fontos, hogy a fazék magasabban legyen, így a víz a csövön keresztül hamar átfolyik a kádba.

"Vízikerék":
Vegyünk egy nagyobb parafa dugót, négy oldalról hasítsunk bele, majd vékony fa vagy fémlemezt szorítsunk a hasadékba. A dugón szúrjunk át erős kötőtű vagy drótdarabot, majd két vékony lécből építsünk tartószerkezetet. Ha a csapból közvetlenül kifolyó víz alá tartjuk, hajtja a víz, de jobb, ha kis csövön vezetjük hozzá a vizet.

"Labdatánc":
Vegyük elő a konyhában a kuktafazekat, és tegyünk fel benne vizet forrni. Vegyünk egy pingponglabdát, és ha már forr a víz, tartsuk a gőz fölé, és lám: lebegni fog.

"Keringő kígyó":
A kígyó teste egy 10-12 centiméteres kör alakú papírból készül, úgy, hogy csigavonalban kívülről befelé, a közepéig bevágjuk a papírt, úgy, hogy feje maradjon a kígyónak. Még szemet és szájat is rajzolhatunk.
Egy pálcikához kell rögzítenünk ezután, lehet gombostűvel is, az a legegyszerűbb, vagy a rajzszög. Kályhán, fűtőtesten, tűzhelyen nagyon szépen pörög majd.

Elsüllyeszthetetlen tojás:
Vegyél egy tojást, és vegyél két poharat, töltsd fel vízzel. Az egyik pohár vizet jól sózd meg. Tedd a tojást először a sótlan vízbe - elmerül. Majd tedd a sós vízbe - nem süllyed el.

Szerző: Láncos Sára, alternatív pedagógus
A lancossara.blog.hu oldalon megtaláljátok a cikk szerzőjének további írásait.
Fotó: Freepik