Oly sokat olvasni arról, hogy gyermekeink nem annyira a puszta szavak vagy prédikációnk hatására tanulják meg a fontos dolgokat - sokkal inkább az érthető magyarázat és a saját példánk az, ami maradandó nyomot hagy bennük. Gyönyörű példa erre a következő hétköznapi, mégis megindítóan szép, igaz történet.

„Megkértem a 11 éves fiamat, Tristant, hogy segítsen lerakodni a földet a kisteherautóból azokba a kerti ládákba, amelyekbe az édesanyja kérte. A fiam reakciója pont olyan volt, mint amilyen egy kiskamasztól várható:  „Nem érek rá, dolgom van”, mondta, de csak a kanapén heverészett és a lábát az asztalon pihentetve Robloxozott a laptopon, ezért azt mondtam neki:

- Nem, nem vagy elfoglalt.

Persze következett az ilyenkor szokásos panaszkodás, vitatkozás, erőtlen kifogások. Nem sokkal később azonban már ott álltunk együtt a talicska mellett, és lapátoltuk a földet. Üres tekintettel pislogott felém, a kapucnija mögé bújva, majd végül kifakadt: 

- De miért kell ezt csinálnunk??

Eltűnődtem, mert az tulajdonképpen nem is volt rossz kérdés. Egyikünk sem volt oda a kertészkedésért vagy a virágokért. De az édesanyja, Mel igen. A kert volt az ő kis paradicsoma.

A fiam válaszra várt. 

– Ha szeretsz valakit, segítesz neki. – mondtam.

És elmagyaráztam neki, hogy azt szeretném, ha olyan férfi válna belőle, aki támogatja a családját, és azokat, akiket szeret. Rámutattam a földre, a ládákra, amelyeket az előző hétvégén építettem, a lapátra, a talicskára.

- Ez mind a szeretet jele. Akit szeretünk, azért vállaljuk a fáradozást. 

A válaszom látszólag nem tetszett neki: kelletlenül vette kézbe újból a lapátot, de aztán sikerült végeznünk a munkával.

Másnap, mialatt én dolgozni voltam, Mel volt otthon volt a gyerekekkel. Kaptam tőle egy fotót. Újabb adag földet hozott haza, de mielőtt nekiállhatott volna, Tristan már nekiállt lapátolni.

A feleségem megkérdezte tőle, miért csinálja. Ő pedig csak megvonta a vállát, és annyit válaszolt: 

- Mert szeretlek.

Abban a pillanatban, bármennyire is távol voltam tőlük, éreztem, ahogy majd’ szétveti a szívemet a büszkeség. Még soha életemben nem voltam ennyire büszke a fiamra.”

 

 

 

Forrás: Facebook
fotó: Freepik