„Csak egy? De hát kell legalább egy testvér…”Még kettőt? És miből fogtok megélni?” „Hangos a gyerek! Biztosan nincs megnevelve!”...„Nagyon csendes. Csak nincs valami baja?” Ismerős? Szinte minden élethelyzetben akadnak eltérő vélemények, és anya legyen a talpán, aki képes megőrizni nyugalmát a kritikák kereszttüzében. Jó hír: nem kell mindenkinek megfelelni, csak magatoknak. Rossz hír: addig is marad az ítéletáradat...és ami elképesztő, hogy leginkább nőktől.
Nőként, anyaként hiába megyünk keresztül ugyanazokon az életszakaszokon, tragédiákon és élményeken, a social média oldalakon körültekintve mégis azt látni, hogy összetartás helyett az ítélkezés, a kritika, az okoskodás egyre távolabb taszítja egymástól a nőket, az anyákat.
Hol van a megértő, kollektív, megtartó női erő? Mikor halljuk azt: „Nincs baj, ez is rendben van, így is lehet, hidd el, jó anya vagy. Gyere, segítek!” ? Talán ez a legritkább. Pedig valahol mindannyian megértésre, megerősítésre, támogatásra vágyunk, és egymást erősítve, kevesebb nyomás alatt több figyelmet is tudnánk fordítani arra, ami igazán fontos: önmagunkra, egymásra és a gyermekeinkre…
Szerencsés vagyok, mert a családomban még vannak támogató, tapintatos, jó energiát sugárzó nők, de tágabb környezetemben azt látom, hogy sokan megragadják a lehetőséget, hogy önmagukat fényezve, igazukat bizonygatva vagy tapintatlan kérdéseiket, megjegyzéseiket odavetve erősebbnek vagy jobbnak tűnjenek a másiknál.
Hihetetlen, de a következő mondatokat egytől egyig nőktől hallottam vagy olvastam 16 évnyi anyaságom során.
Fájt a szülés? Na és, én fájdalomcsillapító nélkül szültem és meg se mukkantam! Aki vállalja a gyereket, az ne nyavajogjon. - Nem fájt annyira? Hát ez egyáltalán nem normális dolog, tudod te egyáltalán, milyen nehéz gyereket szülni? Talán nem is kötődsz hozzá igazán!
Miért adtál olyan hamar tápszert? Ha hittél volna benne és nem adtad volna fel, még most is lenne tejed. - Miért nem adtál tápszert? A nyugalom ezerszer többet ért volna. Megérte halálra szorongani magad?
Hangos a gyerek? Biztosan nincs megnevelve! - Nagyon csendes. Csak nincs valami baja? Autista? Túl szigorúak vagytok? Valamiért csak nem mer megszólalni a társaságotokban...
Szemtelen, hisztizik? A vak is látja, hogy neveletlen, és el van kényeztetve! - Egész kedves gyerek. Aham...szóval kötődő nevelés, empátia, figyelemelterelés? Mi ez a túlmodernizált felfogás? Nem lesz ennek jó vége. azért néha egy-két tasla igazán nem árt, nekem sem lett semmi bajom tőle...
Fáradt vagy? Nehéz? Nem segít senki? Mesélj még… magadnak szülted a gyereket, tudhattad volna, hogy nehéz lesz. Én tizennyolcat neveltem fel. Egyedül. Egyetem mellett. És sosem panaszkodtam… - Miért nem kérsz segítséget? Arra valók a családtagok. És a férjed. Jóban vagytok egyáltalán?
Játszol vele, a sarkában vagy? Túlóvod! És nem tanul meg egyedül játszani! - Hagyod őt játszani, egyedül feltalálni magát? De hát nem is figyelsz rá. Kellene neki útmutatás, különben nem fogja megtanulni a dolgokat...
Segítesz neki a háziban? Elkényezteted, sosem lesz keményen tanuló, önálló, szorgalmas fiatal! -
Nem segítesz neki a háziban? Pedig akkor több ideje jutna játszani és pihenni. Szegény gyerek…
Rászólsz a gyerekre? Esetleg rákiabálsz?? Ez bántalmazás. És így nem hagyod kibontakozni sem az egyéniségét! Gyengéd nevelésről még nem hallottál? - Nem szólsz rá? No komment. Ezért tart itt ez a világ...
Elviszed a boltba a gyereket? Minek teszed ki ennek szerencsétlent? Meg persze a vásárlókat is idegesíti… - Nem viszed magaddal a boltba? Másra hagytad? Otthon hagytad? 10? Milyen anya vagy?
Rendeled az ebédet? Miféle háziasszony vagy, akitől még ezt sem látják a gyerekei…? Mellesleg szórod a pénzt is, így tényleg kevés a családi pótlék! - Főzöl? Unatkozik a gyerek!
És ki figyel rá addig? Tessék főzés közben is mondókázni! Ja, hogy a tévét nézi addig? Milyen anya vagy te? Főzhetnétek együtt, akkor lenne minőségi idő! - A gyerekkel főzöl? Nem muszáj mártírkodni, leköthetnéd addig egy mesével…Különben is veszélybe sodorhatod, a sütő környéke veszélyes. Sőt, az egész konyha is!
Ha este leviszed a gyereket játszani, lefárasztani, zavarod a környék nyugalmát! - Ha nem viszed le, meg lehet tőle őrülni a lakásban, igazán kivihetnéd őt mozogni! Naponta kétszer!
Ő választ középiskolát? De hát még úgysem tud felelősen választani. Irányítsd te a dolgokat! - Miért nem döntheti el, mit akar csinálni? Támogasd az álmaiban!
Nos...
Az a helyzet, hogy ennek sosem lesz vége. Csak a hozzáállásodon tudsz igazán változtatni. Érdemes a tanácsokat meghallgatni, sőt, még megfontolni is, hiszen akad köztük hasznos...Azt azonban ne engedd, hogy a külső hangok elnyomják a megérzéseidet, és hogy a nyomás erősebb legyen nálad. Ez a TI életetek, a TI érzéseitek, a TI döntéseitek.
Sosem lehet megfelelni mindenkinek, ezért ki kell zárni a zajt, hogy mindig hallhasd a saját és gyermeked hangját. Ehhez ragaszkodj.
Ne támadj, ne sértődj meg. Elég csendben nemet mondani, kedvesen leállítani azt, aki túlmegy egy határon.
Nem lehet megfelelni mindenkinek, de nem is kell. Csak önmagadnak. Ne a többieket, hanem önmagadat igyekezz meghaladni, fejleszteni, és gyermekedre figyelni, őt megismerni.
Akkor nem léphetsz rossz útra.
Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik
