Néha előfordul, hogy úgy érezzük, a nagyszülők túlzásba esnek az ünnepek alatt, túl sok ajándékot vesznek, felesleges dolgokkal halmozzák el a gyerekeket, elkényeztetik őket. De mielőtt ítélkeznél, esetleg vitáznál emiatt, érdemes kicsit hátrébb lépni, és kicsit mélyebbre nézni...

Igen, néha túl sok az ajándék.
Igen, néha már a megszámlálhatatlanul sokadik baba kerül a fa alá.
És igen, előfordul, hogy túlságosan drága, divatos játékok vannak a karácsonyi csomagban - amiről szülőként tudod, hogy semmi szükség rá, és csak a helyet foglalja majd a polcon.

Mégis mielőtt ítélkezel, azért ezt gondold át, kérlek:

A nagyszülők számára az ajándékozás nem a tárgyról szól.
... hanem arról a pillanatról, amikor látják az unokájuk arcán a felvillanó örömöt.
... arról, amikor a gyerek izgatottan bontogatja a csomagot, ujjong örömében, ugrál, nevet.
Ilyenkor a nagymama, nagypapa szíve csordultig töltődik szeretettel, a szemük könnybe lábad, és azt érzik: jelen vagyok, adhatok és még számítok.

Ez az ő ünnepük is.

És amíg itt vannak – szeretettel, valódi figyelemmel a gyerekeink felé –, miért ne engednénk meg nekik ezt az örömöt?

Persze, szülőként jogosan aggódunk:
– nem lesz-e túl sok a játék,
– nem tanulja-e meg a gyerek, hogy mindent megkap,
– nem vész-e el az ünnep lényege a csomagok alatt.

De néha nem árt egy kicsit hátrébb lépni, és más szemszögből nézni a helyzetet.

Nézd meg a nagyszülőket:
A saját szüleidet. A párod szüleit.
Figyeld az arcukat, amikor átadják az ajándékot.
A várakozást, az izgalmat, az örömöt, boldogságot és meghatottságot.

Ez nem puszta vásárlás.
Ez szeretetnyelv.
Ez kapcsolódás.
Ez egy olyan emlék, amely örökre megmarad - mindannyiunkban.

És igen, lehet – sőt kell is – kereteket szabni.
Lehet beszélni az ajándékok számáról, jellegéről.
De az ünnepek idején talán megengedhetünk egy kicsivel többet.

... Mert egyszer majd ezek a pillanatok hiányoznak majd a legjobban.
És akkor nem az lesz a fontos, hány játék volt a fa alatt, hanem az, hogy mennyi szeretet volt körülötte...

 

Fotó: Freepik