Egyre több írás szól arról, hogy az ünnepek környékén miért érdemes elengedni a tökéletesség iránti vágyunkat, és csak arra fókuszálni, ami igazán fontos. Tudjuk, ez nem is olyan könnyű...de inspirálódjunk most olyan fiatalok elbeszéléseiből, akik beavattak bennünket gyerekkoruk legemlékezetesebb és legszebb karácsonyi emlékébe...

A karácsony mindenki lelkében emlékeket idéz, legfőképpen gyerekkori emlékképeket. Nem mindegy tehát, mi milyen emlékeket adunk a gyerekeknek, ugyanakkor nem kell nagy dolgokra gondolni!

Igen beszédesek és megindítóak a fiatal felnőttek gondolatai a családi karácsonyokról. És talán bennünk is felidéznek néhány emléket...

„Tudom, fura, de mindig annyira izgatottan vártam a karácsonyt, hogy 24-e estére rendszeresen belázasodtam. Semmi másra nem emlékszem pontosan kiskorom karácsonyaiból, de arra igen, ahogy anyukám még főzőcskézés közben is mosolyogva a fejemet borogatta és mesét olvasott. Még mindig hallom a hangját...”
 

„Egyik évben az unokatestvéreimet vártuk, akik külföldről jöttek haza éppen karácsonyra. A legszebb emlékem, ahogy a reptéren egymás felé futunk, aztán mind végigöleltük egymást. Aznap mind együtt vacsoráztunk. Olyan szép este volt! A legszebb karácsonyi emlékem.”
 

„Minden évben kikutattam az ajándékaimat. Anyunak nem sikerült elrejtenie! Viszont én is készítettem meglepetést a szüleimnek! Minden évben rajzoltam vagy festettem. Még emlékszem az egyik rajzomra, sőt, a lakkozott szekrényke illatára is, amibe elrejtettem az ajándékomat.”
 

„Volt-e nálunk karácsonyi baki? Eldőlő karácsonyfa, odaégett rántott hal? Fogalmam sincs. Nekem gyerekként is az édesanyám ételei voltak a legfinomabbak! Nem emlékszem olyasmire, hogy bármit is elrontott volna, de ha mégis, arra sem emlékeznék. A családom szeretetére, a társasozásokra és a meghitt karácsonyokra annál inkább emlékszem. A részletek nem maradtak meg az emlékeimben, inkább csak a meghitt atmoszféra, a biztonságérzet.”
 

„Egyik karácsonyra egy faliképet kaptam ajándékba az új szobámba. Akkoriban még nem értékeltem annyira, de az azóta eltelt 10 évben sokat nézegetem, és egyre jobban szeretem, mert a régi szép karácsonyok hangulatát idézi.”
 

„A szüleim elváltak, és apukámmal külön is ünnepeltük a karácsonyt minden évben. Mindig együtt mentünk kiválasztani a fát, aztán együtt is díszítettük fel. Még emlékszem, milyen volt, ahogy sétáltunk haza, és ő erősen, mégis gyengéden fogta a kezem. Büszkén sétáltam mellette. Jó humora is volt. Derűje, szóviccei csodálatossá és vidámmá tették a kettesben töltött karácsonyokat, amelyek emléke a mai napig átmelegíti a szívem...mivel ő maga sajnos már nem lehet velem.”
 

„Fura, de a nagyim halála utáni karácsony volt a legszebb az összes közül. 8 éves voltam. Együtt volt a család, és egy ideig kerültük azt, hogy beszéljünk róla. Mikor azonban énekelni kezdtük a szokásos karácsonyi énekünket, kitört belőlem a sírás. Akkor mindenki sírni kezdett. Ez olyan megtisztító erejű volt, amit még sosem tapasztaltam. Egész este róla beszélgettünk, és csodálatos, békés hangulatban telt az este. Mintha ott lett volna velünk a lelke...”
 

„Mindig a nagymamánál töltöttük a Szentestét. Vacsora után családi hagyomány volt az almaszelés: annyi felé vágtuk az almát, ahányan vagyunk, és mindenki evett egy szeletet. Ezzel szimbolizáltuk, hogy szeretnénk, ha jövőre is ugyanennyien lennénk együtt a karácsonyfa alatt. Végül csillagszórót fogtunk a kezünkbe és annak fényénél énekeltük a Kis karácsonyt. Azóta is ez a legszebb emlékem.”
 

„Utoljára úgy 5 éves koromban esett nagyobb hó. Emlékszem a mély csendre, a csillogó fényekre, a fa díszeire, szóval magára a karácsonyi hangulatra. Szerintem ez pótolhatatlan. Arra viszont egyáltalán nem emlékszem, hogy mit ettünk vagy tisztaság volt-e, gyerekként ez egyáltalán nem jutott eszembe. Pedig szegény anyukám széthajtotta magát minden évben...”
 

„Anyukámmal éltem. Mindent egyedül csinált. Egyszer megpróbáltuk együtt behúzni a lakásba a fenyőt, de nem bírtunk vele, és állandóan elcsúsztunk. A végén már nevetve dőltünk a hóba. Végül a szomszéd segített és még hozott egy tál bejglit is. Kicsit szomorkás, mégis nagyon szép emlék ez. Rengetegszer eszembe jut annak az estének a sajátos hangulata.”
 

„Hálás vagyok, mert a karácsony nálunk igazán klasszikus volt: mézeskalács-illat, csillogó csomagok, várakozás, varázslat, csillagszóró… A tesóim ragyogó szeme (elég nagy a korkülönbség köztem és a 3 másik tesóm közt). Tudom, szerencsés vagyok. Én is épp ilyen karácsonyt szeretnék majd teremteni a gyerekeimnek.”

„Egy alkalommal verset mondtam anyukámnak ajándékul. A versre már nem emlékszem, csak arra, hogy anyukám lehunyta a szemét és csorgott a könnye, könnyes arcán ott tükröződött a karácsonyfa fénye… Azt hiszem, ez volt a legkedvesebb karácsonyi ajándéka.”

 

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik