Minden gyereknek ilyen pedagógusra lenne szüksége! - Éva néni szívmelengető története Petiről, a rossz diákról

Szülők lapja

Gyereknevelés

Szülők lapja


Minden gyereknek ilyen pedagógusra lenne szüksége! - Éva néni szívmelengető története Petiről, a rossz diákról Hogy milyen hatalma is van egy pedagógusnak, erről szól ez a gyönyörű novella, melyet eredetileg egy amerikai szerző, Elizabeth Silance Ballard vetett papírra még 1974-ben. Bár a történet csak fikció, biztosan léteznek a valóságban is ilyen pedagógusok! Hogy milyen hatalma is van egy pedagógusnak, erről szól ez a gyönyörű novella, melyet eredetileg egy amerikai szerző, Elizabeth Silance Ballard vetett papírra. Bár a történet csak fikció, biztosan léteznek a valóságban is ilyen pedagógusok!

Elizabeth Silance Ballard amerikai anya, nagymama és író, akinek egyik legismertebb novellája a Three Letters from Teddy - azaz Három levél Teddytől, a szerző még 1974-ben vetette papírra. Ennek a szívmelengető sztorinak egy magyarított, újragondolt változatát osztjuk most meg veled!

"Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt hazudta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. Ami persze nem volt igaz, főleg az első sorban ülő Horváth Peti miatt, akiből állandóan valami fura szag áradt, a haja loncsosan lógott a fején, ráadásul lassúnak és figyelmetlennek bizonyult. Így aztán Éva néni szinte élvezettel írta a feladataira vastag piros ceruzával a nagy nulla pontokat, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein.

"Peti tehetséges gyerek, munkáját pontosan végzi és jó modorú, de nehezek az otthoni körülményei" - írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: "Petinek jobban is mehetne a tanulás, de édesanyja halálos beteg, kevés segítségre számíthat otthon."

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: "Peti kedves fiú, segítőkész, de túlságosan komoly, lassan fogja fel a dolgokat. Édesanyja az év elején elhunyt."

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Peti nagyon lassan halad, de a magaviseletével nincs gond. Édesapja nem mutat érdeklődést iránta."

Éva néni rögtön felfogta a helyzetet, és elszégyellte magát. "Tégy vele valami jót!" - fogadta meg akkor magának.



Hamarosan elérkezett az iskolai karácsony. Éva nénit szinte minden diákja meglepte egy aprósággal, a díszes ajándékok ott sorakoztak a fa alatt.  Egyszer csak megpillantott egy szerény csomagot, melyet gondos kezek a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyoláltak. Rögtön tudta, ez lehet Petié.

Éva néni sorra bontogatta a gyerekek előtt az ajándékokat, Peti csomagját pedig különös gonddal nyitotta ki. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a dobozka tartalmát: egy kövekkel kirakott karkötőt, melyről néhány kő már hiányzott, mellette pedig egy félig teli parfümösüveget.

De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor meghallották Éva néni hangját, aki - kedvesen mosolyogva - megjegyezte: "Milyen szép karkötő!", majd Petihez fordult, és megkérte, segítsen rögzíteni a csuklóján az ékszert. Ezután kinyitotta a parfümösüveget, és két apró illatcseppet nyomott a füle mögé.

Horváth Peti aznap egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: "Éva néni, most pont olyan illata van, mint az anyukámnak. És örülök, hogy a karkötőt is fel tetszett venni" - mondta halkan, majd elsomfordált.

Éva néni sokáig sírt, miután az összes gyerek hazament. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Ezután különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha új életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére pedig Peti az osztály élére került - és már azért hangzott hazugságnak, hogy minden tanítványát egyformán szereti, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit egykori tanítványa az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy őt tekinti élete legjobb tanítójának. Volt diákja azt is megírta, befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik legjobbként végzett.

Újabb négy év múlva egy második üzenet várt rá: ebben Peti azt újságolta el, hogy bár voltak nehéz időszakai, azért kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan kézhez kapja egyetemi diplomáját, a legmagasabb kitüntetéssel.

További négy év telt el, amikor egy harmadik levél is érkezett Petitől. Ebben büszkén írta le, hogy mostantól dr. Horváth Péter a neve. Sőt, mi több: ezennel meg szeretné hívni Éva nénit az esküvőjére, és azt kéri tőle, hogy foglalja el a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet... Sajnos más családtagra nem is számíthat, mert édesapja az előző évben elhunyt.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A nagy napra a régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött karácsonyukkor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és az egykori tanítvány Éva néni fülébe súgta: "Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta: "Nem, Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled, akkor tanultam meg igazán, hogyan érdemes tanítani."

Forrás: Elizabeth Silance Ballard: Three Letters from Teddy című novellája nyomán
Fotó: stern.de

Szülők lapja

Gyereknevelés

Szülők lapja


2018.02.12