Kati óvó néni újra mesél, ezúttal arról, hogyan beszélget a kicsikkel a világ és az emberek sokszínűségéről, és hogy miért a legszebb feladat a gyermekek tiszta szívét a megértés és elfogadás felé terelgetni, és szeretettel megtölteni. 

"Az egyik nap a színekről beszélgettünk a gyerekekkel.

Soroltuk a virágok színeit, beszélgettünk arról, hogy milyen csoda szép, mikor a tiszta havon a nap fénye szikrázik, vagy milyen gyönyörű színekben pompázik egy naplemente.
Megbeszéltük azt is, hogy milyen hálásak lehetünk a színekért, mennyivel szebb így az életünk, hogy vannak színek és nem minden csak fekete, fehér vagy szürke ebben a világban.

De nem csak a tárgyak, az élővilág, a fák, a virágok, az állatok színesek, hanem mi emberek is! Ahány ember annyi féle szín - valakinek vörös a haja és valakinek fekete, van, aki szőke, barna vagy ősz, de egy mindegyikben közös: mind szép!

Rácsodálkoztunk a gyerekekkel, hogy milyen sokszínűnek születnek a világban a gyerekek.
Afrikában feketék, míg Magyarországon fehérek, Amerikában az indiánok rézbőrűek, és Kínában meg sárgák.
Színes a világ és gyönyörű!

Ezután képeket mutattam a gyerekeknek a különböző színű gyerekekről, annyira örültek neki!

 

Kati óvó néni csoportja / Fotó: Sándor Jánosné Kata

Aztán rájöttünk, hogy legbelül mi mind egyformák vagyunk, a feketék, a sárgák, a fehérek, a rézbőrűek, és a barnák. Mindannyian, még akkor is, ha más a bőrszínünk.

Hiszen minden gyermek a világon egyformán szomorú, ha fáj valamilye, egyformán tud éhes lenni vagy fázni és egyformán örül, ha megdicsérik, és minden gyermek egyformán vágyik arra, hogy szeressék.
Minden gyermek okos és ügyes bárhova is születik, és ezért minden gyerekből lehet orvos, vagy űrhajós, ha szorgalmasan tanul, bármilyen is a bőre színe.

Aztán arról beszélgettünk, hogy már biztosan találkoztak - vagy ha nem akkor majd fognak találkozni - különböző bőr színű emberekkel, és akkor megtapasztalhatják, hogy milyen sokat tanulhatnak egymástól, és ugyanolyan kedvesek, mint ők.

A gyerekek olyan könnyen megértették, és örültek neki! Sőt azt mondták: bárcsak hozzánk is járna az oviba színes gyerek!

Aztán a filctablára kitettük a világ sokfajta színes embereit.
A gyerekek élvezettel keresték az eszkimót, aki Északon lakik, ahol nagyon nagyon hideg van. És örömmel tették ki a táblára az Amerikában élő indiánt, az afrikai fekete fiút, a vietnámi kislányt, és persze a fehér bőrű európai gyerekeket is.

Mennyi gondolat csupán a színekről, és mennyi nevelési lehetőség, hogy az elfogadás és az egymás iránti megbecsülés és szeretet felé kormányozzuk a gyermekek érzéseit és gondolkodását!

Színek. Színes világ. Milyen sokat rejt magában ez az egyetlen téma is.
És olyan jó, hogy bármilyen téma is kerülhet szóba, ott van a lehetőség számunkra, óvónőként, szülőként, hogy mindig tanítsunk valami újat, valami felemelőt, amire rácsodálkozhatnak a gyermekek és értelmüket tudással, szívüket pedig örömmel töltse meg!"

 

Szerző és fotók: Sándor Jánosné Kata, óvónő