Többségünknek nincsenek emlékei életünk első három évéről, de vajon mi lehet ennek az oka? Miért olyan nehéz a visszaemlékezés? A válasz valahol a megszületésünknél keresendő...

Többségünknek nincsenek emlékei életünk első három évéről. Vajon miért, mi miatt nem emlékezünk erre az időre? A kérdést Potyondi László pszichopedagógus fejtegeti.

Az Ayres hintából a kisgyerekek a születésükkel azonos módon másznak ki
Gyerekekkel végzett fejlesztő foglalkozások alkalmával gyakran tapasztalom, hogy a játék során szerzett szenzoros ingerek hatására a gyerekeknél ebből a korai időből emlékek jönnek elő. Az Ayres-hintából minden gyerek, akivel több, mint másfél évtizedes munkám során dolgoztam, a születésének megegyező módon bújik ki.
A farfekvéssel születettek mindig lábbal előre másznak ki belőle, akire a köldökzsinór rátekeredett, az belegabalyodik a hintába, annak kötelébe, és a császármeséssel születetteket mindig ki kell segíteni belőle. Mindig megkérem a szülőket, hogy az első pár alkalommal maradjanak a váróban, mert gyakran előfordul, hogy a játék hevében előtóduló emlékektől láthatóan megijednek a gyerekek, ilyenkor kirohannak a szüleikhez egy ölelésre, puszira, majd megnyugodva visszatérnek az örömteli játékhoz.

Vajon mik lehetnek ezek az emlékek? Miért olyan nehéz rájuk visszaemlékezni? Gondoljunk csak bele, hogyan is születünk erre a világra?

A babák idegrendszere az első három évben rohamosan fejlődik
Idegrendszerünknek még csak a fele van meg. Egy csecsemő agyának a súlya 600-700 gramm a felnőtté 1500 gramm körüli. Ebben a kezdetleges idegrendszerben minden genetikusan kódolva van, ami szükséges a járáshoz, futáshoz, játékhoz, beszédhez. Amit nagyszüleink gondoltak, hogy a gyereket tanítani kell a járásra, ma már tudjuk, hogy nem igaz, minden gyerekben genetikusan kódolva van a járás képessége, csak az idegrendszernek meg kell hozzá érni a szenzoros ingerek hatására.
Hozzáértő szakemberek már az újszülött csecsemőnél ki tudják váltani a járást, mászást, kúszást, az elemi mozgásmintákat a megfelelő intenzitású ingerek adásával. Ennek a viszonylag éretlen idegrendszernek, az élet első három évében rohamos fejlődésen kell átesnie, hogy mindent meg tudjon tanulni, amire később szüksége lesz.

Az emlékeink megvannak, csak nem hívhatók elő
Minden nap körülbelül 100.000 idegsejt képződik, melynek a feladata ellátásához a megfelelő helyre kell vándorolnia. A hippokampusz feladata, hogy az emlékeket a megfelelő címkékkel ellátva a hosszútávú emlékezetbe iktassa. Az új idegsejtek létrehozása és rendszerbe kapcsolása azonban olyan sok energiát emészt fel, hogy a fiatal agyban a címkézés elmarad, enélkül pedig elveszik a hozzáférési útvonal, vagyis az emlék megvan ugyan, de nem hívható elő./Frankland/.

Intenzív ingerek mozgósít(hat)ják a babák éretlen idegrendszerét
Ahhoz, hogy ebben az értetlen idegrendszerben egy ingerület elérjen a megfelelő helyre, ahol a megfelelő válasz születhet, szükség van az inger nagy intenzitására. Ekkor beszélünk magas ingerküszöbről, mikor láthatóan a gyermek nem érzékeli az őt ért fájdalomingert. Egy baráti összejövetelen az akkor tizenegy hónapos fiam elejtette az üvegpoharat, melyből ivott, ami hangos csattanással szilánkokra tört a padlón. Fiam ijedten felnézett, és tisztán érthetően azt mondta „Eltört!”. Döbbenten összenéztünk. Jól hallottuk? Tud beszélni? Persze, ezt követően még két hónapig nem szólalt meg, de az őt érő inger olyan intenzív volt, hogy elég energiát tudott mozgósítani az idegrendszerben, hogy ki tudta mondani, amire hirtelen gondolt.

Az újszülött csecsemőkben az ismeretlen ingerek riadalmat keltenek
Azok az események melyek riadalmat keltenek bennünk, hatásukra stressz hormon keletkezik a szervezetben, és menekülésre késztetnek minket, nagy intenzitású ingert keltenek, melyek könnyebben aktivizálják idegrendszerünket. Ilyen eseményből számtalan van csecsemőkorunkban.
Először is kipréselnek minket egy szűk csatornán melyben nem fér el a koponyánk, koponya csontjainknak egymásra kell csúsznia. Megérkezünk egy hideg ismeretlen világba, ahol az anya pocakjában lévő 37 fokhoz képest legalább 8-10 fokkal hidegebb van kint. Addig az anya hasa megszűrte a külvilág hangjait, csillapította a tapintási ingereket és megvédett minket a szagoktól, és most hirtelen minden irtózatos intenzitással dől ránk.

Mivel nem rendelkezik az újszülött elég információval az őt körülvevő környezetről, ezért az őt érő ingerek riadalmat kelthetnek bennük. Azokat az emlékeket, melyek olyan mértékű feszültséget, félelmet jelentenek számára, amit nem tud elviselni, elfojtódnak, a tudatunk számára elérhetetlenné válnak.

Miért nem emlékszünk életünk első 3 évére?
Freud azzal magyarázza a gyerekkori amnéziát (életünk első három évére nem emlékszünk), hogy olyan traumatikus volt számunkra, hogy azt teljes egészében elfojtottuk. Ezek az elfojtott emlékek melyek negatív érzelmeket hordoznak magukban aztán egész életünkön át elkísérnek minket megkeserítve életünket, nem is értve, miért félünk bizonyos dolgoktól, miért viselkedünk érthetetlenül bizonyos helyzetekben. Ezek az emlékek törnek elő a terápia során, melyeket újra átélve megoldást találhatunk rájuk, illetve elveszíthetik fenyegető mivoltukat, átértékelődnek bennünk.

Szerző: Potyondi László pszichopedagógus
Fotó: Freepik