Büntetés. Minden szülő és nagyszülő felteszi a kérdést, miként lehet hatékonyan elérni a viselkedés megváltozását. A büntetés azonban a szakirodalom és a tapasztalatok szerint sem hatékony. Inkább csak megalázza és összezavarja a gyereket. Mit lehet akkor tenni?

Újra és újra előkerülő kérdés a büntetés témaköre. Minden szülő és nagyszülő felteszi a kérdést, miként lehet hatékonyan elérni  a viselkedés megváltozását. A büntetés azonban a szakirodalom és a tapasztalatok szerint sem hatékony. Inkább csak megalázza és összezavarja a gyereket.

Mit lehet akkor tenni? És mi a baj a büntetéssel? Családterapeuta, pszichológus szakértőnk, Döbör Ágota elmagyarázza, mi a helyes eljárás.
 

Büntessük a gyereket vagy sem?

Sok szülő azért alkalmazza a büntetést, mert azt gondolja, ez majd visszatartja a gyermeket attól, hogy elkövessen egy bizonyos "rosszaságot". A büntetés sokféle szokott lenni, a különféle eltiltásoktól a sarokba állításon át a testi fenyítésig. Ezekkel azonban nem lehet tartósan célt érni, magyarázza a pszichológus.

Olvasd el ezt is!
Egy kis pofon néha nem árt a gyereknek? Mennyire hatékony eszköz a verés a gyereknevelésben? Kutatási eredmény »

Ha a gyerek félelemből tartja be a szabályt
Ha (vélt vagy valós) tekintélyünket/hatalmunkat felhasználva büntetést rovunk ki a gyerekre, azzal csupán a behódolást érjük el. A gyerek félelmében, vagy valamely kedvezmény (tv-nézés pl.) visszaszerzése érdekében megteszi, amit kérünk, ám ezzel nem azonosul, nem ért egyet, nem teszi belső, saját szabállyá. Tehát az első adandó alkalommal újra a nem kívánt módon fog viselkedni.



Ha a gyerek csak a szülő kedvéért tesz meg valamit
Ennél egy szinttel jobb eredmény érhető el, ha jó a kapcsolatunk a gyerekkel, és a kedvünkért, a kapcsolatunk kedvéért megteszi, amit kérünk. Még mindig nem válik belsővé a szabály, talán másokkal, mások kedvééért nem is tartja be a gyerek az adott normát, de már nem egyszerű tekintélynek való, félelemmel teli megfelelésről van szó.
 

Mitől válik egy szabály belső elvárássá?

Mi a nevelés célja?
A nevelésben a cél a szabályokkal való azonosulás, azok belsővé, vagyis saját elvárásokká válása. Ekkor a gyerek már azért nem viselkedik a nem kívánt módon, mert nem akar, mert tudja, hogy az helytelen. Ez azonban hosszú folyamat, általában évek során jut el ide a gyerek. (Aztán a kamaszkorba érve újra előveszi ezeket a belsővé vált normákat, lázad ellenük, újraértékeli őket, majd a serdülőkor végére a számára fontosakat visszaépíti, elfogadja és saját normáiként a részévé válnak.)

1. Az első és legfontosabb a hiteles példamutatás
Ez a szabályok megtanulásának leghatékonyabb módja. Nem gyors folyamat ugyan, és sokszor erőfeszítést kíván, hiszen a szülőknek is következetesen be kell tartaniuk a gyerektől elvárt viselkedést. Ha nem így történik, akkor a gyerek igazságtalanságot él meg, lázad, és ha félelmében meg is teszi, nem fog egyetérteni vele.

2. A másik fontos összetevő a jó kapcsolat szülő és gyerek között
A bensőséges, szeretetteli, megértő légkör, amiben megnyílhat, őszinte lehet a gyerek, amiben megengedett, hogy hibázzon (a szülő is!), ahol van megbocsátás és jóvátétel. Fontos itt megemlíteni a sajnos még ma is közkeletű tévhitet, miszerint a szülőnek igaza van, és ha hibázott, az nem felvállalható és pláne nem kérhet a gyerektől bocsánatot, mert azzal a tekintélye csorbul.

A szülő is merjen hibázni és elnézést kérni
A legjobb mintát mutatja a szülő, ha hibázik, majd felvállalja és elnézést kér. Ebből a gyerek nem csupán azt tanulja meg, hogy szabad hibázni és az nem a világ vége, de azt is, hogy ez felvállalható és tehet azért, hogy azt jóvá tegye. A gyerek szemében a szülő ilyenkor a leghitelesebb, és a tekintélye is növekszik.
 

Ha ezek az alapok megvannak, akkor erre már ráépíthető a helyes "büntetés", ami sokkal inkább a következmények megtapasztalása és a hibák jóvátétele.
 

Büntetés helyett következmények - így neveld gyermekedet a helyes viselkedésre

Büntetés helyett a következmények megtapasztalása
Ha a gyerek valami helytelent csinál, akkor az első, hogy megtapasztalja tettei következményeit. Pl. megütött valakit, és az a valaki sír; ledobta a tányért dühében és a tányér eltört; nem pakolta el a játékát és rálépett: ezért megfájdult a lába, ráadásul eltört a kisrepülője, amire rálépett, stb.

Következményekre nevelés kisebb gyerekeknél
Kisebb gyerekeknek sokszor önmagában a következményekkel való szembesülés elegendő tanulás. A kicsiket néha még vigasztalni is kell, hisz amikor elkövették a "rosszaságot", nem voltak tisztában azzal, valójában mi fog történni utána. lyenkor, a következmény megbeszélése mellett adhatunk egy kis vigaszt is, és segíthetünk a jóvátételben - ha az lehetséges. Például megragaszthatjuk együtt az eltört játékot, megvigasztalhatjuk azt, akit megütött.

Következményre nevelés nagyobb gyerekeknél
Nagyobbaknál, a következmények átbeszélése után - ami mindig higgadt hangnemben történjen, várjuk meg, míg mi is és a gyerek is megnyugszik - segítsük őt, hogy jóvá tehesse a dolgokat. Feltakaríthassa a kiborított levest, összeszedhesse a a nagyobb tányér darabokat, kiengesztelhesse kistesóját, akit megbántott, stb. Ilyenkor ötletekkel segíthetjük őt, és persze a megvalósításban is mellette lehetünk.

Olvasd el ezt is:
Miért öleld meg a gyermeked, ha borzasztóan viselkedik? Így nevelj szeretettel büntetés helyett »

Bár időigényes és hosszadalmas a helyes viselkedés megtanulásának ez a módja, de sokkal többet tanul ebből egy gyerek, mintha egyszerűen megvonjuk tőle büntetésből a kedvenc meséjét pár napra.

Mit lehet tenni, ha a szülő és a nagyszülő nevelési elvei nem egyeznek meg?
Az első alapszabály, amit egy nagyszülőnek meg kell tanulnia, hogy a gyerek nevelésének kötelessége és felelőssége a szülőé, így az ő szabályai a mérvadók. Jó esetben ezeket átveszi a nagyszülő. Ha nem, akkor először mindenképp érdemes átbeszélni ezt a nagyszülőkkel.



Ha ezek után sem követi a nagyszülő a szülő nevelési módszereit, akkor lehet csökkenteni a nála töltött időt, és fontos elmagyarázni a gyereknek is, hogy lehet, hogy egyes dolgok másként működnek a nagyszülőnél, de attól még a saját családi szabályokat tartjuk helyesnek. Amennyiben a gyerek rosszul érzi ettől magát, szenved, igazságtalanságnak éli meg, mindenképp álljunk ki mellette, és a számára rossz, megalázó, érzelmi sérülést okozó helyzetbe ne kényszerítsük!

A szülőség nagy felelősség, aminek a gyerek védelme is a része!
A gyermek fizikai bántalmazása tilos, jelenlegi törvényeink szerint jogi felelősségre vonást is von maga után. Az érzelmi zsarolás, megalázás, szidalmazás, bezárás szintén bántalmazásnak minősül, és komoly nyomot hagyhat a gyerekben. Így ezt ne csak saját családunkban kerüljük, de védjük ettől meg a gyereket, akkor is, ha azt más családtag teszi!

Olvasd el ezt is!
Szabad-e néha odacsapni a gyereknek, ha veszélyes dolgot művel? Pszichológus válaszol »

Szerző: Döbör Ágota pszichológus
Fotók: Freepik/bearfotos