A világnak óriási szüksége van az olyan felnőttekre, mint Kati óvó néni, aki a tapasztalat mellett mély szeretettel, őszinte érdeklődéssel és érzékeny, figyelmes jelenléttel gondoskodik a rá bízott gyermekekről. Történetei a rossznak titulált gyermekekről nem csak megindítóak, de valóban megfontolandóak is.

„Rossz, szétszórt, agresszív a gyermek? Miért?
Milyen sokszor találkozunk, hallunk, olvashatunk arról, hogy rossz a gyermek. Sok szülő is panaszkodik: "Nem értem, miért ilyen rossz?"

Mikor én is találkozok "rossz" gyermekkel, mindig arra gondolok, vajon mi történhetett?
Kik tehették tönkre ezt a gyermeket és hogy lehetne őt segíteni? Mit csináljak? Szidjam? Büntessem?

Aztán véletlenül megtudom, hogy a gyermek tegnap este fültanúja volt annak, mikor veszekedtek a szülei és meghallotta, hogy el fognak válni. Ez a teher elviselhetetlenül nehezedik a gyermek lelkére. Csoda, hogy rossz? 

Hiszen nem tud mit kezdeni magával, kibillent az egyensúlyából. Megijed, most mi lesz? Mi lesz vele? Mi lesz a szüleivel? Vagy szétszórt a gyerek, mert rettenetesen fél. A félelem összeszorítja a kis szívét: örökké arra gondol, amitől fél.

A pedagógus meg azt szeretné, hogy rá figyeljen, de ő csak arra tud gondolni, ami összeszorítja a szívét. Agresszív, bántja a testvérét, vagy a társait az oviban, iskolában, mert úgy megalázták, hogy még nem tudta feldolgozni. 
És senki sem volt segítségére benne, mert csak annyit látott a gyerekből mindenki, hogy agresszív, amiért haragudtak rá.

Van egy kislány, aki úgy két hónapja szívszaggatóan sír az étkezések előtt.
Ha kérdezik: miért sírsz?, csak rázza a fejét, lehajtott fejjel, összeszorított szájjal, jelezve, hogy nem akar róla beszélni. Sok a gyerek a csoportban, nem érünk rá törődni vele, mi lehet a baja. Valamelyik felnőtt esetleg el kezd veszekedni vele - Egyél!  - , a kislány tovább sír.
Érdekeljen! Igen, érdekeljen minket pedagógusokat, szülőket, egy kislány evés előtt miért sírhat?

Leguggolok mellé, simogatom, kérdem, nem válaszol. Aztán megfogom a kezét, elvezetem az asztaltól, ölembe ültettem, beszélek hozzá.

A kislány felemeli a fejét, rám néz! Már ez is nagy szó! 
Beszélek hozzá tovább, kedvesen, érezze, hogy bízhat bennem. 
Végül hüppögve, nagyon halkan, szinte súgva, hogy a többiek ne hallják azt mondja: "Nem akarok enni, mert kövér vagyok."
Most már mindent értek! A kislány fél enni! Fél, hogy bántani fogják esetleg beteg lesz, attól függően ki mit mondott neki. 

Nagyon jól emlékszem egy kislányra, akinek az anyukája nem adott vacsorát, mert azt mondta neki: Te nem ehetsz vacsorát, mert kövér vagy! A kislány felnőtt, teljesen normális testalkatú lett, de ha eszik egy csokit vagy fagyit lelkiismeret furdalással teszi.

Egy másik kislány mindenért sírva fakad, majd kiabál, szinte őrjöng a felnőttek számára érthetetlen és bagatell dolgok miatt.
Piszkos lett a cipője, festékes lett a ruhája. Egy felnőtt rá ripakodik: "Most már fejezd be a hisztit!"
A kislány továbbra is, még erőteljesebben, hangosan zokog. 
De, mikor ölembe veszem, szeretettel veszem körül, megnyílik, és elmondja: "Nagyon félek, mert Anya meg fog verni, mert piszkos lett a ruhám."
Minden napos esetek egy óvodában.

Mit tegyünk?

Semmiféleképpen nem akadhatunk ki a gyermek viselkedésén! Helyette meg kell látnunk a valós problémát! Mi húzódik meg a háttérben?

Segíteni, büntetés helyett!
Többet kell látnunk a felszínél, lássunk a viselkedések mögé. Akarjunk többet, igazán látni, hogy segíteni tudjunk!

Érdekeljen, hogy mi lett ezzel a gyermekkel! Adjunk lehetőséget a kitárulkodásra!
Keressük az alkalmakat és váljunk alkalmassá, hogy megnyílhasson nekünk egy gyermek, egy szülő!

Ne csak a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra is, ami iranyítja egy gyermek viselkedését. 
Lássuk meg a láthatatlant! Mert csak így tudunk segítségére lenni a gyermekeknek, akikért felelősséggel tartozunk!

Sokan, sokszor azt gondolják, hogy az a valóság, amit látnak, ami a szem előtt van. 
De lássuk meg a szenvedő gyermeket, abban a rossz, figyelmetlen, agresszív gyermekben!
Ha ez sikerül, csodákra lehetünk képesek!

Egy lelkileg sérült gyermek felépülhet vagy kijöhet a depresszióból! A rossz élményeket tompíthatjuk, feledtethetjük megértessel, szeretettel.
Olyan sok a lelkileg roncs gyerek!

Amennyiben rajtunk áll segítsünk nekik, a büntetés helyett! Mert hiszem, hogy igenis sokat tehetünk értük! Ők a jövő! 

Éppen ezért, nagyon fontos, hogy egészséges lelkivilágú, boldog, hálás gyermekek kerüljenek ki az óvodákból. Mert csak az erős alapra lehet stabil házat építeni, amit nem mos el az eső és a szél nem fúj el.”

 

 

 

Szerző: Sándor Jánosné Kati néni - óvónő
Fotó: Freepik