Szülővé válásunk percétől döbbenünk rá, hogy milyen gyorsan és könyörtelenül repülnek az évek. A kisbabás korszak villámgyorsan elmúlik, hirtelen minden emlékké válik és gyermekünk egy szempillantás alatt átlépi a kamaszkor küszöbét. Ekkor értjük meg, mit is jelenthet édesanyánk számára egyetlen, hosszú ölelésünk, melyben minden alkalommal kicsit visszakapja a régi kisgyermeket is...

Mikor édesanyánk a szemünkbe néz vagy átölel, nem csak a felnőtt, önálló embert látja: ölelésünk, mint egy időgép, átrepíti őt gyermekkorunkba, mikor még apró kezünket fogta, az ölébe ültetett és úgy mesélt nekünk…

Danielle Sharman-Lazar gyönyörű sorai ezt az érzést ragadják meg, és arra késztetnek, hogy soha ne sajnáljuk az időt és az ölelést attól, akinek mi vagyunk a legfontosabbak...

 

„Amikor egy felnőtt gyermek megöleli az édesanyját, az olyan ölelés, mintha egy időportálon utazna át. 
Hirtelen anya háromévesnek lát téged, amint az ölében ülsz, magához ölel, és érzi milyen finom illatod van fürdés után. És amikor egy kicsit szorosabban és közelebb ölel téged, az azért van, mert ő még egy kicsit tovább szeretné életben tartani ezt a pillanatot.
Szóval, amikor megöleled anyukádat, ne csak gyengén öleld meg. Olyan ölelést adj neki, hogy a világ egy pillanatra megálljon a tengelye körül!
Hagyd, hogy egy pillanatra újra átélje a szép emlékeket.
Mert jobban szeret téged, mint bárki mást.

És sosem tudhatod, mit hoz a holnap.”

 

via
Fotó: Freepik