Minden szülő számára elszomorító, ha gyermeke nem talál barátokat, vagy nehezére esik ismerkedni. Legalább ugyanekkora probléma azonban, ha vannak ugyan barátai, de nem szimpatikusak számunkra, vagy kimondottan rossz hatással vannak gyermekünkre. Mit tehetünk ezekben a helyzetekben?

Amíg a gyerek kicsi, addig viszonylag könnyű dolgunk van: szülőként a mi feladatunk terelgetni a gyereket, eldönthetjük, mit engedünk, és mit tiltunk, kit hívunk meg a szülinapi zsúrra és kit nem. 

Kamaszkorban azonban kiderül, az évek során jól kommunikáltunk-e a gyerekkel. Az önállósodás és identitáskeresés folyamatában számítanunk kell arra, hogy barátságai is gyorsan változhatnak, hullámzóak lehetnek; régiek váratlanul megszűnnek, újak születnek. 
Arra is számítanunk kell, hogy minél jobban tiltunk valamit, annál nagyobb ellenállásba ütközhetünk. 

Nagyon fontos, hogy amikor beszélgetünk a kamaszunkkal, és megpróbáljuk elmagyarázni, hogy mi miért nem helyes, vagy ki miért nem tartunk jó társaságnak, mindig legyen mögötte szívből jövő, higgadt és logikus indoklás, magyarázat.
 

Ha csupán nem szimpatikusak a barátok

Elsőként nézzünk magunkba: mi is zavar bennünket tulajdonképpen? Valóban probléma az? Miért kavar fel minket? Esetleg egy régi emlék vagy sérelem kelt bennünk túlzott aggódást? Emlékezzünk vissza, hogy mi is voltunk gyerekek, kamaszok, és a barátságok, csalódások is életünk szerves részei.
 

Emellett

- ismerjük meg a barátokat és szüleiket!

- beszélgessünk a gyerekkel: kérdezzünk őszinte érdeklődéssel a barátairól, és hallgassuk is meg!

- ne a barátok jellemét kritizáljunk - csakis viselkedést!

- ítélkezés, személyeskedés helyett fogalmazzunk inkább így: „Észrevettem, hogy sok időt töltesz Péterrel. Aggódom, mert megváltoztál, mióta sokat vagytok együtt. Bezárkóztál, rengeteg időt töltesz a szobádban, nem beszélsz velünk/a testvéreddel/romlottak a jegyeid.”

- üzenetünk ne a nyaggatás vagy tiltás legyen, hanem ez: „Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy elveszítselek egy nem hozzád méltó barátság miatt.”

- figyeljünk a jelekre: változás a tanulmányokban, időbeosztásában, viselkedésében, hangulatában, érdeklődési körében...és ha ezek a változások negatívak, gondoljunk bullyingra is.

Ha rossz hatással vannak rá a barátai

Mondjuk el neki, hogy az a viselkedés, amit csinál, az nem a sajátja, és úgy látjuk, hogy csak meg akar felelni a másik elvárásainak. Persze természetes, hogy a fiatalok együtt mindig vagányabbak, mint otthon - de van egy határ, amit még együtt sem nem szabad átlépniük.

Ha gyermekünk átlépte ezt a határt, lépnünk kell. Ám ne támadjuk se őt, se a többi gyereket vagy szüleiket (akiknek talán fogalmuk sincs, mi történik), ehelyett vegyük fel a kapcsolatot a többi szülővel, az osztályfőnökkel, szükség esetén az iskolavezetővel, vagy iskolapszichológussal.

Ha fennáll a gyanú, hogy gyermekünket esetleg zaklatják - vagy ő zaklat másokat! -, akkor is feltétlenül lépjünk közbe, és kérjünk segítséget. 

 

A szeretet és önbizalomépítés biztonságot adhat

Fordítsunk időt és figyelmet a rendszeres apa-gyerek és anya-gyerek programokra, a közösen eltöltött, odafigyelő minőségi időtöltésekre, és a pozitív visszacsatolásra! Ez nem csak a kötődést erősíti (amire igenis szüksége van a kamasznak is, még akkor is, ha keményen titkolja!), de a helyes értékrend is megszilárdul benne és a jövőben kapaszkodóként, egyfajta szűrőként lesz a segítségére, ha rossz társaságba keveredne.

 

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik