Miért lesz egy korábban ártatlan gyerekből bántalmazó? Hogyan ismerhetjük fel a bántalmazás jeleit? Mit tehet a szülő bántalmazás, bullying esetén? Mit tud tenni az iskola, ha zaklató tanulója van?
Az a szülő, aki rádöbben, hogy az ő gyermeke bánt másokat – akár fizikálisan, akár verbálisan –, gyakran kétségbeesik és tehetetlennek érzi magát, különösen, ha semmi olyan körülményt – családon belüli erőszak, válás, trauma - nem tud felhozni, amely ezt kiválthatta gyermekéből.
Természetes lehet tehát a csalódottság, hitetlenkedés vagy a düh, mint első reakció. Ám nem szabad felindulásból reagálni, hiszen az csak fixálja a helyzetet, vagy tovább ront azon.
A bántalmazás nem mindig látványos. Sok pedagógus sokszor észre sem veszi, hogy egy gyermek szorongatott helyzetbe került egy másik társa miatt (a kiközösítés, csúfolás, elutasítás különösen nehezen észrevehető, pedig ugyanakkora „fájdalmat” és szorongást tud okozni, mint a verés). Épp ezért a szülőnek még nagyobb pofon lehet, ha a saját gyermekéről derül ki: zaklat vagy bánt másokat.
A megoldás részben szülői, részben pedagógusi kompetencia, hiszen az iskolai helyzetek kezelése a pedagógus hatásköre (az iskola keretei között történik), ellenben a gyermekből feltörő indulat a háttérben meghúzódó, külső vagy belső konfliktusokból ered.
A háttérben állhat
- haláleset miatti feldolgozatlan trauma,
- őt ért bántalmazás (gyerektől, tanártól, idegentől, vagy akár cyberbullying),
- elhanyagolás, elnyomás, önvédelmi reakció (önmagát erősebbnek mutassa), folyamatos otthoni kiabálás, agresszió vagy csenddel büntetés, de a kimondatlan otthoni feszültségek is
- válás, vagy szeretett családtag betegsége, elvesztése.
Ha nem jelzi ezt felénk senki, miből gyaníthatjuk, hogy gyermekünk másokat bánt?
Az ehhez és hasonló alaphelyzetekben érdemes fokozottan figyelnünk gyermekünkre:
- korábban trauma, bántalmazás érte, ő is zaklatás, bántás áldozata volt
- mesél ugyan konfliktusokról, de mindig „a másik a hibás”
- a barátai az agresszívebb gyerekek közül kerülnek ki
- eleve vannak viselkedési problémái, például intoleráns, lobbanékony, kevéssé empatikus, hajlamos a verekedésre, gúnyolódásra, esetleg a testvérét bántani szokta
Mit tehetünk szülőként? Sok mindent!
A szülő felelőssége a bántalmazás kérdésében, a helyzet orvoslásában, de a megelőzésben is kulcsfontosságú. Szülőként erre számtalan eszköz áll a rendelkezésünkre!
- Figyeljünk a jelekre (ijesztő dolgokat mond, mások megvádolása, lökdösődés, más gyerekek durva elutasítása)
- Tudassuk, hogy elfogadhatatlan a bántalmazás minden formája, indokoljuk is meg, és legyenek kilátásban következmények (természetesen nem verés)
- Kiabálás, fenyegetőzés és megszégyenítés helyett nyugodt körülmények között, nyíltan beszélgessünk
- Fontos lehet a rendszeres sport, hobbi támogatása, motiváló közösség megtalálása
- Tanítsunk indulatkezelési technikákat
- Igyekezzünk elősegíteni gyermekünk számára a társas készségek és az empátia fejlődését
- Önmagunkat és párkapcsolatunkat is vizsgáljuk felül: a szülő indulatkezelése és otthoni kapcsolatainak minősége nagyban befolyásolja a gyermekét
- A szülők, családtagok csendes feszültsége ugyanúgy generálhat viselkedési problémákat, mint az ajtócsapkodás-kiabálás
- Kérjünk segítséget, és működjünk együtt (pedagógusokkal, szakemberekkel)
- A megelőzésre és a megoldásra helyezzük a hangsúlyt, megtorlás és kiközösítés helyett (utóbbiak csak súlyosbítják a problémát): a megelőzésnek és a szemléletformálásnak már pici kortól fontos szerepe van
- Nem a büntetés jelenti a hosszú távú megoldást, hanem az, ha figyelmet kapnak a problémái, és támogatást kap abban, ami érdekli, és amiben jó
- Ha nem tudjuk úgy kérdezni, hogy válaszoljon, és nem tudunk úgy hallgatni, hogy beszéljen, mindenképpen segítségre van szükségünk
- Meg kell tanítanunk gyermekünknek az érzelmek felismerését, megfelelő kifejezését, azt, hogy jobban figyeljen a környezetére, és hogy ki, mikor, milyen helyzetben milyen érzelmeket élt meg
- Mondjuk el, hogy más módjai is vannak a problémák megoldásának, hozzunk példákat is (pl. szól nekünk vagy egy olyan nagyobb gyereknek/tanárnak, akiben megbízik)
A bántalmazás valójában nem okoz örömet, csak pillanatnyi megkönnyebbülést. A gyerek nem „rossz”: gondjai vannak és nagy valószínűséggel több szülői és/vagy pedagógusi jelenlétet, figyelmet igényel. Ha ezt megkapja, nagy eséllyel nem lesz szüksége arra, hogy bántalmazással hívja fel magára a figyelmet vagy mutassa erősebbnek magát. Ezt úgy is megadhatjuk neki, ha felelős/bizalmi feladatot, és ezzel járó figyelmet és pozitív visszajelzést kap.
Fontos tudni: ha egy gyerek idegrendszeri eltérés miatt mutat agresszív viselkedést (de akkor is, ha családon belül éri bántalmazás), az számára nem egy tudatos döntés; az ilyen gyereknek és családjának szakértő segítségre van szüksége.
Amit az iskola tehet:
A bántalmazó „eltüntetésével”, távozásával megszűnhet ugyan a bántalmazás, de az esetek nagy részében újra kitermelődik egy újabb bántalmazó.
Mi hát a megoldás?
A közösséget kell úgy formálni, hogy megvédjék az áldozatot és összetartsanak. Ha az tart össze egy osztályt, hogy az egyik gyerek szenved, a többi meg csendben van vagy szórakozik ezen, akkor nincs elég összetartó program és törekvés. Erre kellene több hangsúlyt fektetni.
Emellett javasolt fokozni a tanári felügyeletet azokon a bántalmazás jellemző helyszínén és várható időtartamában.
Egyes alternatív iskolákban nyílt és építő jellegű konfrontációs helyzetekkel, igen sikeresen oldják fel az ilyen szituációkat.
Bevezethetik a szegedi iskola módszerét, ahol több mint 30 éve reggeli beszélgetőkörrel kezdődnek a tanítási napok – a diákok megosztják egymással élményeiket, gondolataikat, sőt aggodalmaikat és örömeiket is, így hangolódnak rá az előttük álló feladatokra.
Mi volt a suliban? - 19 kérdés ötlet, hogy szívesen meséljen a gyermeked
Forrás: unicef.hu
Fotó: Freepik
