„Emlékszel, milyen lelkesedéssel tanulta meg gyermeked kimondani az első szót, vagy hogyan gyakorolta a biciklizést? Nem a jutalom vagy az osztályzat hajtotta, hanem a tudásszomj, az „én már erre is képes vagyok” büszkesége.  Ebből az írásból megtudhatjátok, miért zsákutca az osztályzatokra célként tekinteni, az ötösért jutalmazni, és ötleteket is kaptok arra vonatkozóan, hogy szülőként miként tartható fenn az iskolás gyermek tanulás iránti motivációja.

Természetes szülői vágyunk, hogy a gyermekünk könnyedén boldoguljon az oktatási rendszerben, jó jegyeket és persze barátokat is szerezzen. Hajlamosak vagyunk az ötösöket a siker mérőszámának tekinteni, pedig ha az a célunk, hogy a gyermekünk szeressen tanulni, akkor változtatnunk kell a fókuszon, és a jegyekre pusztán melléktermékként szabad tekintenünk, nem pedig a tanulás céljaként. 

 

Miért tűnik el a felfedezés, tanulás iránti vágy az iskoláskorú gyerekekből?
A tanulás – ahogy azt láttuk gyermekünk csecsemőkorától kezdve – nagyon erős belső hajtóerő. Jóformán legátolhatatlan. Ebben az életkorban még nem lehet megakadályozni a világ felfedezésének örömét. Gondolkodtatok már azon, hová tűnik mindez az iskoláskorú gyermekekből? 
Amikor az osztályzatokra célként kezdünk tekinteni, akkor a belső drive helyett egy külső megerősítőt vezetünk be, azt pedig már tudjuk a kutatásokból, hogy hosszú távon a belső motiváció tudja fenntartani a jó teljesítményt. 

 

A legfőbb hiba, hogy a jegyekre fókuszálunk a tanulás öröme helyett
A jegyekre fókuszálás ideális táptalaja a teljesítményszorongás kialakulásának, a dolgozat napján a rossz jegytől való rettegés erős szomatikus panaszokat is okozhat a gyermekeknél, hasfájást, hasmenést, fejfájást. Amikor az osztályzat lesz az, ami dicséretet vált ki a szülőkből, akkor a gyermek azt érzi, hogy nem ő maga fontos, hanem a produkált teljesítménye. Így könnyen elveszíti az eredendő kíváncsiságát és felfedező kedvét, pedig éppen ezek lennének a tanulás legfőbb motorjai. Ha viszont a szülő a folyamatot, az erőfeszítést és a fejlődést értékeli, akkor a gyermek hosszú távon megőrzi a tanulás örömét és egészséges önbizalmát. 

A jegyre fókuszálni a tanulás öröme helyett olyan, mint csak a LEGO dobozán lévő képet nézni. Szép, látványos, késznek tűnik – de közben kimarad belőle a legizgalmasabb rész: az építés. A próbálkozások, a hibázások, a kreatív megoldások, amikor valami nem illik elsőre, és újra kell gondolni. A tanulás is ilyen: az igazi értéke nem a végeredményben, hanem a folyamatban rejlik. A jegy legfeljebb pillanatfelvétel arról, hol tartunk – de ha csak erre figyelünk, elveszítjük a közös felfedezés örömét.

 

9 gyakorlati tipp a pszichológustól – Mit tehet a szülő, hogy tanulás örömét fenntartsa?

1.  Támogassuk a gyermek érzelmi fejlődését, frusztrációtűrését!
A hosszútávú tanulmányi siker sokkal inkább rejlik az érzelmi intelligenciához sorolt kompetenciák fejlesztésében, mint a korai oktatásban. Azok viszik sokra, akik egy-egy kudarc után újra és újra nekiveselkednek. 

2. Ne teszteljük a gyermekünket!
Nem érdemes a tudásával kérkednünk, mivel a mini-vizsgáztatás ugyan eleinte sikereket adhat (már verset mond angolul VAGY fejben számol 100-as számkörben), de az első hibánál önbizalomrombolóvá válik. A szülőnek nem szabad a vizsgázgató szerepét magára venni, neki mentornak kell lennie ebben a folyamatban!

3. A milyen jegyet kaptál ma? – kérdést dobjuk a kukába
Helyette az élményeiről kérdezzük: hallott-e ma valami érdekeset, volt-e valami, amin meglepődött.

4. Legyen szabad hibázni!
Mutassunk mi is példát arra, miként lehet tanulni a kudarcainkból. A Hősök Tere Kezdeményezés Híres kudarcok Youtube-on elérhető pár perces videóját minden kisiskolásnak szívből ajánlom!

5. Kapcsolódjunk mi is a tananyaghoz
Nem kell, hogy mellette üljünk, amíg tanul, de mutassunk érdeklődést az iránt, amit éppen tanulnak. Igyekezzünk átívelni a tantárgyakon, összekapcsolni benne a már ismertet az új dolgokkal, segítsük a tudományterületek összekapcsolását.

6. Dicsérjük az erőfeszítést, ne csak az eredményt!
Például mondhatod ezt: „Látom, mennyi munkát tettél bele!” – ez sokkal többet épít, mint az, hogy „Ügyes vagy, mert ötöst kaptál.”

7. Olvassunk közösen!
Az egyik legfontosabb, amit szülőként tehetünk, hogy rendszeresen olvasunk a gyermekünknek. Akkor is, amikor már magától is tud olvasni, mert így sokkal érdekesebb történeteket ismerhet meg, és közben közös beszélgetésekre adódik lehetőség.

8. Beszélgessünk a világ dolgairól, felnőtt témákról is!
Engedd, hogy a gyerek kérdései újabb kérdéseket szüljenek, ne csak gyors válaszokat adj.

9. Tanítsuk meg őket keresni és forrásokat értékelni!
Ma már természetes, hogy a gyerek az interneten keres választ. Fontos, hogy már korán megtanulja: nem minden oldal megbízható, és tudjon különbséget tenni jó és kevésbé hiteles forrás között. A webbiztonság és a digitális tudatosság legalább olyan fontos, mint a lexikális tudás.

 

Nobel-díjas tudósunk, Szent-Györgyi Albert gondolatébresztő sorai így szólnak:
„Az a sok adat, amit az ember fejébe belepréselnek, úgyis elpárolog, abból semmi sem marad, azt az ember mind elfelejti. Ami megmarad, az a tudomány vagy a művészet, vagy a szépség szeretete. A probléma megoldásának vágya, a tettre készség, ezek az egyéni kvalitások fontosak.”

Osztom a véleményét: a tudás igazi értéke nem a jegyekben vagy az adatok halmazában mérhető, hanem abban, hogy a gyermek megőrzi-e a kíváncsiságát, a felfedezés örömét és a problémamegoldás bátorságát. Ha szülőként ehhez segítjük hozzá, akkor olyan belső erőforrásokat adunk neki, amelyek élethosszig elkísérik – sokkal tovább, mint bármelyik bizonyítvány.
 

Szerző: Valach Renáta - Anyugi pszichológus
Fotó: Freepik