Nagy felháborodást váltott ki a szülők körében a szexuális tartalmú színezőfüzet, ami múlt héten jelent meg, azóta pedig már vissza is vonták. De vajon tényleg ördögtől való dolog beszélni a szexualitásról 6-7 éves gyerekeknek? Vagy csak a megválasztott módszer volt rossz? Nagy felháborodást váltott ki a szülők körében a szexuális tartalmú színezőfüzet, ami múlt héten jelent meg, azóta pedig már vissza is vonták. De vajon tényleg ördögtől való dolog beszélni a szexualitásról 6-7 éves gyerekeknek? Vagy csak a megválasztott módszer volt rossz?

Két gyermekpszichológust is megkérdeztünk a témában, hogy árnyaljuk a képet, akik - egymástól függetlenül - nagyon hasonló gondolatokat osztottak meg velünk.

Ami egyértelműen kiderült: sajnos szülőként gyakran esünk abba a hibába, hogy húzzuk, halogatjuk a szexről, szexualitásról való beszélgetést, azt gondolván, nem jött még el az ideje. Pedig a gyerekeket már egészen kicsi kortól érdekli a téma és sok olyan, a nemiséget érintő tartalommal találkoznak akaratlanul is, amit jobb lenne beszélgetve feldolgozni velük, mintsem zavartan elhessegetni őket egy "kicsi vagy még ehhez" felszólítással.

Elsősorban tehát az a fontos: a szülő merjen és tudjon a gyerek szintjén beszélni a szexről, testiségről, akárhány éves korban is kezd erről kérdezősködni a gyermek.

Olvasd el a pszichológusok véleményét!

Bojti Andrea gyermekpszichológus véleménye

Az iskola nem az életre nevel
Úgy vélem, a színezőfüzet, illetve az általa kiváltott felháborodás egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet. Sajnos a mai oktatási rendszer nem kompetencia alapú, így egy csomó, a hétköznapi életben fontos és hasznos dolog egyelőre nem képezi részét a tananyagnak. Ezek egyike pedig pont a szexuális életre nevelés - természetesen mindig az adott korosztály szintjén. Gyakran tapasztalom, hogy a gyerekek nincsenek tisztában azzal, miként működik a saját testük, milyen módon ápolják az intim és egyéb testrészeiket, mi az a menstruáció, vagy hogyan születik egy gyerek. Jelenleg nagyon sokszor csak egy-egy tanár személyes motivációjától függ, beszél-e mindezekről a gyerekeknek - és ez is általában először a 7-8. osztály környékén történik meg.



Holott a gyerekek már sokkal előbb találkoznak - tévében, interneten vagy akár az utcán - olyan témákkal, képekkel, videókkal, melyek szexuális tartalmúak, és jobb híján ezeket a hasonlóan tudatlan és félhírekből tájékozódó társaikkal, barátaikkal beszélik meg. Aki pedig - jobb híján - pornófilmből szerzi a szexuális ismereteit, az többnyire traumatizálódik az első szexuális aktus során, hiszen a valós szexnek nem sok köze van a pornóhoz.

A szülők és a felvilágosítás
Nagy a felelősség a szülőkön a felvilágosítás terén, és valljuk be, van még hova fejlődni - ahogy én látom, az anyukák, apukák a leggyakrabban kerülik a témát, kényelmetlennek érzik, hogy erről beszélgessenek a gyermekükkel, vagy épp várják a "megfelelő időpontot". Holott ahogy az elmúlás, úgy a születés is az élet része, természetes, hogy akár már a legkisebbekkel is beszélgetünk erről. Amikor például látják, hogy testvérkéjük születik, akkor biztosan felteszik a kérdést, hogy miként került a baba anya pocakjába. Ilyenkor érdemes elmondani nekik, hogy anyu és apu együtt akarták a kisbabát és ő egy darabig növekszik a pocakban, ahonnan 9 hónap múlva kibújik majd - de vele is ugyanez történt, amikor picike volt. Később aztán erre a kis történetre lehet építkezni, ha ismét rákérdez a gyermek.

Ráadásul minél később kezd el a szülő beszélni a szexualitásról a gyermekével, annál kellemetlenebb nem csak neki, de a gyereknek is, ezért lenne jó, ha természetes módon épülne be a beszélgetésekbe - akárhányszor a gyerek érdeklődik, egyszerű nyelven válaszoljuk a kérdéseikre. Közben pedig figyeljük, a gyermek mennyire befogadó: ha elfordul, mert zavarban van, azt vegyük észre, de a legtöbb gyerek alapvetően kíváncsi és érdekli a téma.

Fontos a családi minta
Én kiemelném azt is, hogy nagyon fontos az anyuka, apuka egymáshoz, valamint a gyermekükhöz való hozzáállása. Például a kislány meg tudja tanulni-e abból, ahogy apukája viselkedik vele és az édesanyjával, hogy miként kell a nőkkel tisztelettel bánni, mi az, amilyen viselkedést ne tűrjön el másoktól. Vagy a kisfiú előtt példakép lehet-e az apa abban a tekintetben is, ahogy a családban élő nőket kezeli... Mert sok múlik ezeken, hiszen a gyerekek felnőve a családi mintát viszik tovább.

Persze hangsúlyoznám, az nem jó megoldás, hogy a kis elsősnek megvesszük és a kezébe nyomjuk a szexuális felvilágosító füzetet, hogy abban ő kontrollálatlanul színezgessen, rajzolgasson. Ám ha a szülő leül mellé és együtt "dolgozzák" fel a leírtakat, akkor nem feltétlenül gond.


Méhecskék helyett már egész kicsi kortól beszélhetünk a gyereknek az emberi szexről, ha kérdez róla
 

Dr. Árvainé Koczok Márta tanácsadó szakpszichológus véleménye

A mi kultúránkban sajnos a mai napig van néhány tabu téma, mint amilyen például a halál vagy a szexualitás. Persze könnyű egy-egy új kiadvány kapcsán felháborodni, de én azt gondolom, hogy érdemes mögé nézni a problémának.

Hiányzik a szexuális nevelés
A magyar gyerekek nem vagy csak alig részesülnek szexuális nevelésben. Sok kamasz lány és fiú nem ismeri saját és a másik nem testének működését, nem tudják, mitől lesz terhes valaki, a fiúk nem tudják, miért menstruálnak a lányok, és még sorolhatnám. Ezzel szemben azonban kis koruktól szembesülnek erős szexuális tartalmú ingerekkel. A tévésorozatokból, a reklámokból, a buszon a szerelmesek által, vagy a párosodó állatokon keresztül folyamatosan láthatják, hogy a világ természetes része a szexualitás.

Sajnos az internet is megkönnyíti a tiltott tartalmakhoz való hozzáférést, így sok gyermek találkozik nem életkorának megfelelő szexuális tartalmakkal, erotikus képekkel, videókkal. Ha a látottakat, hallottakat nem tudja egy felnőttel megbeszélni, akkor bizony tévesen vonhat le következtetéseket, illetve eléggé hiányosak vagy torzultak lehetnek a szexualitással kapcsolatos ismeretei.

Legyen a szexualitás a beszélgetések témája otthon
Fontos tehát, minden életkorban, hogy beszéljünk a gyermekünkkel a szexualitásról. Ami nem a szexet jelenti feltétlenül. Én a fokozatosan felépített ismeretekben hiszek. Egy kétévessel, egy óvodással is kell már beszélgetni a testéről, a fiúk-lányok, férfiak-nők közötti különbségekről, arról, hogy ő vagy a kistestvér hogyan került anya pocakjába, hogy született. S mivel sok 4-5 éves kisfiú már megkérdezi a szülőt, hogy miért keményedik meg az ő fütyije, a szülő nem teheti meg, hogy nem válaszol neki! Természetes kellene hogy legyen, hogy beszélünk a testünkről, a látottakról, a minket érdeklő témákról.

Merjen a szülőtől kérdezni a gyerek!
Sok szülő maga is szégyenlős, és gyermekével igenis kerüli ezt a témát. A gyermekek ezt hamar megérzik, és egy idő után ők sem mernek kérdezni.
Az nem baj, ha szülőként segítségül hívunk tájékoztató, ismeretterjesztő kiadványokat, sőt, sokkal hasznosabbak ezek, mintha mindenféle tündérmesével "kábítanánk" őket! Erre a célra azonban azt gondolom, nem a színező a legjobb műfaj.

Ha mégis egy ilyen jellegű tartalom kerül a gyermek kezébe, nem kell megijedni. Fontos, hogy a gyermek merjen tőlünk - szülőktől, felnőttektől - kérdezni. Kérdéseire könnyebb válaszolni, mint azt eldönteni, hogy miről és hogyan meséljünk neki. Nem kell órákig beszélni, a rövid, könnyen érthető válaszok sokkal többet segítenek!

Nagyon fontosnak tartom egyébként a 6 éves, sőt, az óvodás korosztály számára is a szexuális nevelést, hiszen például így sokkal több felnőtt pedofil jellegű közeledése hamarabb kiszűrhető, felismerhető lenne.

Segítség a tanároknak, szülőknek - hasznos kiadványok
Az iskolai szexuális nevelés megtervezéséhez nagy segítséget jelenthet dr. Szilágyi Vilmos, szexuálpszichológus munkássága: http://szexualpszichologia.hu/

Szülőknek pedig a különböző életkorokban jó kiindulópont lehet lehet:
- Marie-Claude Monchaux : Sehány éves kislány
- Judy Hindley: Hogyan működik a test?
- Tatjana Marti-Lisa Maurer: Kisbaba születik. Mi micsoda könyvek sorozat
- Honnan jön a kisbaba? - Mit? Miért? Hogyan? sorozat
- Grethe Fagerström-Gunilla Hansson: Peti, Ida és Picuri
- Dan Höjer- Gunilla Kvarnstörm: Kis fütyikönyv, A kis puncikönyv

Szerzők: Bojti Andrea gyermekpszichológus, Dr. Árvainé Koczok Márta tanácsadó szakpszichológus
Fotó: Pixabay