Ha a szívünk nem működik elég hatékonyan, akkor megváltozik vérnyomásunk is, ez pedig folyadék-visszatartást okozhat. Kell emiatt korlátozni a folyadékbevitelt? Mire kell odafigyelni a táplálkozással kapcsolatban? A szívelégtelenség világszerte egyre gyakoribb probléma, minden ötödik embert érinti valamilyen szinten (1). A szívelégtelenséggel diagnosztizált betegek megközelítőleg 20 százaléka egy éven belül meghal, 50 százalékuk pedig 5 éven belül veszíti el életét (2).  

Szívelégtelenség definíciója
Szívelégtelenségről akkor beszélünk, ha a beteg szíve nem képes kellő mennyiségű vért pumpálni az erekbe, így az nem tud elég tápanyagot és oxigént szállítani a szervezet számára. Ez a betegség jellemzően krónikus, azaz lassan, fokozatosan alakul ki.

Ha a szívünk nem működik elég hatékonyan, akkor megváltozik vérnyomásunk is, ez pedig folyadék-visszatartást okozhat. Felduzzadhat a lábszár, a lábfej és a boka, valamint felgyűlhet a tüdőben is a folyadék, (ami állandó köhögéshez és nehézlégzéshez vezethet). A beteg súlya is kórosan gyarapodhat a vízvisszatartás miatt.

A vízvisszatartás tovább súlyosbíthatja a szívelégtelenséget, ezért folyadékbevitel-korlátozással is próbálhatják szabályozni a visszatartott víz mennyiségét.



Korlátozott folyadékbevitel, érvek és ellenérvek
A folyadékbevitel korlátozása azon az elgondoláson alapul, hogy ha a szervezet vizet és sót tart vissza, az fokozott terhelést ró a keringésre, és nagyobb munkára kényszeríti az amúgy is kevésbé terhelhető és csökkent teljesítőképességű beteg szívet.

Ez az eljárás azonban nem tudományos tényeken alapul, inkább csak egy bevett szokás, amit ezidáig kevéssé kérdőjeleztek meg.

Folyadékbevitel visszaszorítása: Így hat a szervezetre
A folyadékbevitelt általában napi 1,5-2 literre kell visszaszorítaniuk a betegeknek, és emellett a korlátozás mellett gyakran vízhajtókat is felírnak nekik, ami még inkább szárítja a szervezetet.

Az elmúlt évtizedben számos kutatás irányult arra, hogy kiderítse, mennyire szükséges vagy éppen jótékony ez a folyadékbevitel-korlátozás a betegeknek. Hiszen, ha a korlátozás miatt a szervezet nem jut elég folyadékhoz, vízhiány is kialakulhat, ami ugyanúgy ártalmas a szívnek. Ha túl kevés a folyadék a szervezetben, a szívnek akkor is sokkal nagyobb erővel kell pumpálnia, hogy a vérkeringést biztosítsa.

Ez ritmustalan vagy a normálisnál gyorsabb szívverést, esetleg szívdobogást okozhat. A dehidratáltság miatt a vér besűrűsödik, az érfalak beszűkülnek, és magas vérnyomás alakulhat ki, ami mint korábban említettük megterheli a szívet.

A folyadékbevitel-korlátozás a betegek számára rendkívül kellemetlen, a folyadékmennyiség követése rengeteg energiát emészt fel, nem egyszerű feladat feljegyezni, hogy pontosan milyen mennyiséget visznek be innivalóval és ételekkel szervezetükbe, és éber figyelmet is igényel.

Kinek javasolt a folyadékkorlátozás, és kinek ellenjavallt?
Egyes kutatások azt bizonyítják, hogy a folyadékbevitel korlátozása az igény szerinti folyadékfogyasztással szemben általában véve nem vezetett jobb eredményekhez a szívelégtelenségből történő felépülés során, és a betegek vízvisszatartás miatt megnövekedett súlya sem csökkent érdemben.

Persze vannak bizonyos esetek, amikor hasznos lehet a folyadék-korlátozás, például súlyos szívelégtelenség vagy kórosan alacsony vérnátriumszint mellett, de az enyhe vagy középsúlyos szívelégtelenségben szenvedőknél általában nem javasolt a folyadékkorlátozás.

A legfrissebb irányelvek a folyadékkorlátozással kapcsolatban:
- Semmiképpen sem szabad szabványosítani, tehát a betegek kezelését és automatikusan minden szívelégtelenséggel küzdő beteg számára napi 1,5-2 liter folyadékra korlátozni a bevitt mennyiséget. Annál is inkább nem, hiszen folyadékigényünk függ életkorunktól, nemünktől, testsúlyunktól és fizikai aktivitásunk mértékétől is.
- A kórosan alacsony vérnátriumszint és a hirtelen rosszabbodó szívelégtelenség esetén átmeneti folyadékbevitel-korlátozás jöhet szóba.
- Testsúlyhoz igazított mértékben kell meghatározni az elfogyasztható folyadék mennyiségét (általában 30ml/kg-ot).
- Mindenképpen fontos a betegek tájékoztatása és képzése, támogatása azzal kapcsolatban, hogyan sajátítsák el a folyadékbevitel helyes kontrollját. Rendszeres ismétlő vizsgálatok is szükségesek, melyekkel megállapítják, hogy szükséges-e még a folyadékbevitel-korlátozás vagy már elhagyható.

A legfontosabb: a sóbevitel korlátozása
Ha szívelégtelenséggel küzdünk - akár előírtak folyadékkorlátozást, akár nem -, nagyon lényeges, hogy mindenképpen alacsony legyen az ételeinkkel elfogyasztott só mértéke is (napi 5 gramm alatt), mert a magas sófogyasztás megköti a folyadékot a szövetek között és elősegíti a vizenyő képződést, és ahogy említettük, ez megnehezíti a szív munkáját is.

Szomjúság vagy kiszáradás?
Fontos az is, hogy tudjuk, mi a különbség a szomjúság és dehidratáltság (kiszáradás) között. Ha az alábbi tüneteket tapasztaljuk magunkon, azonnal forduljunk orvosunkhoz, mert előfordulhat, hogy fennáll a kiszáradás veszélye.

Ezek a kiszáradás tünetei:
- Fáradtság
- Izomgyengeség
- Fejfájás
- Szédülés
- Szájszárazság
- Száraz bőr
- Szapora szívverés
- Csökkent vizeletmennyiség
- Álmosság
- Láz

Megelőzés, kezelés
Akár a megelőzés a cél, akár a kezelés, az egészséges, sóban szegény, de zöldségekben, gyümölcsökben és sovány fehérjékben, teljes kiőrlésű gabonákban gazdag étrend alkalmas egészségünk megőrzésére és megerősítésére is.



A testmozgás fokozza a vérkeringést, segíti az anyagcserét, és erősíti a szívet, ami mind az egészségesek, mind a betegek számára jótékony hatású. Kialakult probléma esetén mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával, aki a gyógyszeres kezelés mellett, az egészséges életmód elemeit biztonságos és hatékony módon segíthet az Ön mindennapjaiba beilleszteni.

Források:
(1) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1071916422005449
(2) https://mkardio.hu/tarsasag/kardiologia_paciens/hirek.aspx?nid=107559

Fotók: Pixabay, Freepik