Terminustúllépés és túlhordás - mit jelent?
Az időpont persze egyáltalán nem garancia arra, hogy aznap fog megérkezni a kisbaba, a várandósoknak csupán 40%-a szül meg a kiírt időponthoz képest 5 napon belül és még mindig csak kétharmad részük 10 napon belül.
Terminustúllépésnek azt nevezzük, amikor a szülés nem indul meg a betöltött 40. héttől a 42. hétig (294.napig), túlhordásnak pedig a betöltött 42. héten túl hívjuk, ez utóbbi a terhességeknek kb. 5-10 %-át érinti.
A baba túlhordása
Mi lehet a túlhordás oka?
A túlhordás oka sokszor egyszerűen a terminus hibás számítása, például fogamzásgátlót szedő nők vagy szoptató anyák esetében, de az ok pontos számítás mellett is a legtöbbször ismeretlen marad. A vizsgálatok alapján nagyobb esélye van túlhordásra a túlsúllyal küzdő illetve a magasabb anyai életkorral rendelkező kismamáknak, illetve bizonyos családi halmozódás is megfigyelhető, ami a genetikai faktorok szerepére utal.
Lehetséges magzati, újszülöttkori szövődmények a 42. hét után
A 42. hét után megnő mind a magzati, újszülöttkori és anyai szövődmények kockázata. Ennek a pontos oka nem tisztázott teljes mértékben, de több tényező is hozzájárulhat. Előfordul, hogy a méhlepény már nem működik annyira jól, mint a terhesség korábbi szakaszában. A magzat növekedésével párhuzamosan a magzatvíz mennyisége is csökken, ez a 42. hét után még kifejezettebbé válhat. Kevesebb magzatvíz mellett a köldökzsinór könnyebben összenyomódhat egy magzatmozgás vagy egy méhösszehúzódás alkalmával, ez a magzat oxigén ellátottságát veszélyezteti.
A magzati és újszülöttkori szövődmények közül a legfontosabbak a méhen belüli elhalás, meconium aspiráció (magzatszurok belégzése), macrosomia (nagy magzat) és az ebből adódó elhúzódó kitolási szak, téraránytalanság, vállelakadás vagy szülési sérülések (például brachiális plexus idegfonat sérülése), újszülöttkori légzési zavarok, újszülöttkori agykárosodás vagy görcsrohamok.
Lehetséges anyai szövődmények a 42. hét után
Az anyai szövődményeknél meg kell említeni az elhúzódó kitolási szakot, a gátsérüléseket, a szülés utáni kóros fokú vérzéseket és a császármetszések magasabb arányát.
A fentiek miatt a szülészeti gyakorlatban fokozottan odafigyelnek a 40. hetet betöltött várandósokra, és esetükben több vizsgálatot írnak elő, mint a 40 hét alattiaknak.
Orvosi vizsgálatok a baba túlhordása esetén
A vizsgálati protokollok országonként változnak, bizonyos országokban a betöltött 42. hétig nem végeznek plusz vizsgálatokat vagy beavatkozásokat, máshol már egy napos terminustúllépés után is napi rendszerességű vizsgálatokat írnak elő.
A magyar gyakorlat intézetenként változik, de az egyik legelterjedtebb a 40. hét után naponta végzett magzati szívhang monitor (CTG-vizsgálat), és a kétnaponta végzett ultrahangos magzatvíz és áramlásvizsgálat. Ez a gyakorlat a legtöbb nyugat-európai országhoz képest jóval alaposabb és elővigyázatosabb. A nyugati országokban általában ritkábban végeznek méhszájvizsgálatot, így ott külön jelentősége van a terminustúllépés alatti speciális méhszáj vizsgálatnak, ez a méhszáj belső felülete mentén a magzatburok vizsgálóujjal történő körbejárása (membrane sweep), ami sok esetben a szülés spontán beindulását okozza. Ez a magyar gyakorlatnak olyan formában a része, hogy a terminustúllépés utáni rendszeres rutin méhszájvizsgálat során a szülészorvos általában ezt is elvégzi, ha már kismértékben nyitva van a méhszáj.
Szintén intézetfüggő, hogy hány napos terminustúllépés/túlhordás esetén javasolják a kórházi felvételt szorosabb megfigyelés céljából, de leggyakrabban a betöltött 41. hét után.
Szülésindítás - mikor és hogyan történik?
Ha továbbra sem indul meg a szülés, a fent leírt szövődmények minimalizálása érdekében szülésindítás javasolt. Egyelőre nem tisztázott, hogy mi az a legkésőbbi időpont, ameddig meg kell indítani a szülést ahhoz, hogy ezek a szövődmények ne emelkedjenek, de a vizsgálatok arra utalnak, hogy a betöltött 41-42. hét között. Természetesen a helyi gyakorlattól, a kismama illetve a magzat állapotától és kismama kérésétől is függ, hogy meddig várakozunk, és mikor történik meg a szülésindítás, de általában a számított terminus után 1-2 héttel.
Az összes terhesség körülbelül 20%-a esetén van szükség szülésindításra, ezek nagy része a 40. hét után történik. A terminuson lévő szülésindítások körülbelül 60-80%-ban sikeresek, a többi esetben császármetszés végzésére van szükség.
A szülésindításnál többféle módszer és eszköz használatos. Első lépésben általában a méhszáj tágulását serkentő gyógyszereket vagy mechanikus (ballonos) tágítást alkalmaznak, ezt követően megfelelő státusz esetén burokrepesztés történik, a méhösszehúzódásokat oxytocinos infúzióval váltják ki. A használt szerek és módszerek szintén intézetenként változnak.
A szülésindítás folyamatos és fokozott szakorvosi felügyeletet igényel, és általában lassabb ütemű, mint egy természetes úton beindult szülés. Amennyiben a vajúdás nem halad vagy rendkívül elhúzódóvá válik, esetleg más szövődmény észlelhető (például rendellenes magzati szívhang, kóros hüvelyi vérzés, stb.), császármetszés végzése válik szükségessé. Fontos, hogy a várandós mind a hosszabb vajúdásra, mind a császármetszés lehetőségére fel legyen készülve, hogy ne legyen bizonytalanság a szülőszobán. Bátran kérdezzen, ne maradjanak benne kétségek.
Szerző: dr. Oláh Orsolya szülész-nőgyógyász
Fotó: Freepik/lifeforstock