A szülőknek tisztázniuk kellene magukban, hogy a gyerek jegye nem őket minősíti! Sajnos, sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a jegyeknek, hiszen ez alapján lehet dicsekedni vagy éppen mélyen hallgatni arról, hogyan teljesített a gyerek az elmúlt hónapok során. Jocó bácsi, az ország népszerű történelemtanára a bizonyítványosztás kapcsán mondta el véleményét a Facebook-oldalán. Ezt tesszük most közzé, és alatta néhány kommentet is megmutatunk - mert sokféleképpen gondolkodnak minderről a szülők.
 

"A gyerek jegye nem őket minősíti" - Jocó bácsi véleménye

"Hamarosan itt az év vége, és a bizonyítvány. Ezeket a gondolatokat egy interjúban mondtam el tavaly, most cikként összeraktam nektek.

A szülőknek tisztázniuk kellene magukban, hogy a gyerek jegye nem őket minősíti! Sajnos, sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a jegyeknek, hiszen ez alapján lehet dicsekedni vagy éppen mélyen hallgatni arról, hogyan teljesített a gyerek az elmúlt hónapok során.

Másrészt egy év végi jegy azt tükrözi, hogy a gyerek az adott évben mennyi energiát fektetett az iskolai munkába. Se nem többet, se nem kevesebbet. Ez alapján nem lehet sem a szülőnek, sem a pedagógusnak elkönyvelni a gyereket ilyennek vagy olyannak, netán leírni őt. Időt kell szánni arra, hogy megértsük, vajon mi lehet az oka, hogy több tantárgyból is látványosan rontott?

Ilyenkor biztos, hogy van valami a háttérben, ami eddig esetleg nem került felszínre, ez talán egy új szerelem, egy nagy csalódás, rosszabb lelkiállapot, egy elmérgesedett konfliktus a társaival, esetleg valamelyik tanárával. Vagy szimplán az intenzíven feltörő kamaszkor egyik biztos jele. Ám legkevésbé ez mutatja a képességbeli hiányosságokat, kivéve akkor, ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll.

Általános iskolában jeles bizonyítványokkal zártam az évet, csupán tesiből és rajzból voltam kevésbé ügyes. Ez sokban múlott anyukámon, aki alsóban leült mellém, de később teljesen egyedül tanultam. Könnyen ment a suli, mert amit az órán hallottam, az rögzült bennem. Később, középiskolába kerülve tipikus lázadó kamaszként tele lett az ellenőrzőm kettesekkel és igazgatóikkal, mert azt gondoltam, hogy kilencedikben minek tanulni, ha helyette lóghatok a haverokkal, bulizhatok, csajozhatok. Végül az utolsó évben összekaptam magam és 4,6-ra érettségiztem, mert lett motivációm, lett miért küzdenem.

Úgy látom, többnyire nem az eminens, stréber tanulók viszik sokra az életben, mert ők túl korán kiégnek. Amikor nemcsak visszaadni kell a tanultakat, hanem gondolkodni is, könnyen elvéreznek. Ma a munkaerőpiacon nem mérvadó az, hogy ki mennyit bír magolni, ki kitűnő tanuló. Sokkal inkább más készségekre van szükség.

Én azt szeretném, hogy elfogadó és befogadó, gondolkodni tudó és merő, véleményt alkotni képes, az érzelmeiket vállaló felnőttek hagyják el az iskolapadot. Ezek mellett eltörpül a lexikai tudás, legalábbis csupán attól senki sem boldogul majd az életben, hogy tudja, mi történt 1514-ben."


 

"Becsüljük meg a jó tanulókat" - A szülők véleménye

Természetesen sok komment érkezett a bejegyzésére, ezekből válogattunk.

- Mostanában sajnos azt látom, hogy menő lett ilyen kijelentéseket tenni, hogy aki kitűnő, az csak magol, meg nem látja az összefüggéseket, nem lehet mindenből ugyanolyan biztos tudása, hamar kivérzik stb. Szerintem ez nagyon szomorú, mert vannak okos, fogékony, sokrétű érdeklődésű gyerekek, némi belső motivációval megáldva, akik nem magoló robotok, egyszerűen olyan az agyuk, mint a szivacs, és bizony még az összefüggéseket is látják és érvelni is tudnak. Nehogy már nekik kelljen rosszul érezniük magukat, mert mindenki azt hiszi, szülői kényszer alatt állnak, stb. Ha igen, az régen rossz. De szerencsére sok kitűnő tanulónál nem ez a helyzet. És ezt most nem (csak) azért írtam, mert én is kitűnőre érettségiztem és nem tartom magam egy kiégett embernek :D , hanem mert szerencsére van több ilyen tanítványom, és ugyanolyan büszke vagyok rájuk, mint arra, aki ugyanannyi munkával megküzd a hármasért vagy négyesért.

- Ilyen tájban mindig megjelennek azok a posztok, hogy nem a jegy a lényeg, szinte ledegradálva azokat, akik energiát fektetnek a tanulásba. Legyünk azért őszinték, sajnos a mai világban, a mai gyerekeknél egyre kisebb jelentősége van a tanulásnak. Becsüljük meg a jó tanulókat, nem véletlenül jók.

- ...van némi igazság abban, amit Jocó bácsi ír, nem szabad általánosítani. Sok jó tanulóból lesz sikeres felnőtt, szerencsére!

- Én hasonló pályát futottam....az általános iskolából úgy bocsátottak el, hogy le sem fogok tudni érettségizni..... azóta több diplomát szereztem....:).

- Mindig elszomorodok a jó tanulókat lehúzó írásokon. Mi idén megkaptuk egy osztálytárs anyukájától, hogy lúzerek vagyunk, mert a kislányom a kitűnő bizit tűzte ki célul. Én azt gondolom, hogy nem lúzer az, akinek 9 évesen vannak céljai és időt, fáradtságot nem sajnálva kitartóan tesz is érte. Ezen kívül egy kimondottan vagány kiskamasz...

- Én meg jó tanuló, jó gyerek voltam. Nem eminens, csak olyan magolós fajta.... Nem lázadtam soha, nem voltam problémás. Magyarország legnagyobb egyetemén végeztem, egy olyan szakon ahova az én időmben 2 évente 6 embert vettek fel.... (Ezt itt nem büszkeségből említettem). Most, majd 50 évesen egy gyárban vagyok betanított munkás.
Jocó bácsinak igaza van. A lexikális tudás, ha nem párosul "életrevalósággal", hiábavaló. Ahhoz, hogy az életben jól boldoguljon a gyerek, annak csak egy része, hogy jól tanult-e vagy sem. Ismerek több olyan embert aki rossz tanuló volt, netán meg is bukott, mégis "többre vitte" mint pl. én.
Én arra biztatom a gyerekeimet, találják meg mi az amit szeretnek, próbáljanak ki sok mindent, éljenek, nem számít egy-két 1-es. Az életrevalóságuk fog számítani, nem a jegyeik. Ha megtalálja mit szeret mi az ő "pályája", úgyis fog tanulni, ha az kell ahhoz a szakmához...

Forrás: Facebook/Jocó bácsi világa
Fotó: Freepik/tirachard