Bizonyára mind ismerjük az alábbi szülő-gyermek párbeszédet: 
- Mi volt ma az iskolában?
- Semmi.
Sokszor olyan jól esne beszélgetnünk a gyermekünkkel, mégis kudarcba fullad a próbálkozásunk...

Mikor az óvodai vagy iskolai nap után beszélgetést kezdeményezünk, gyakran csak egy kis hümmögés vagy vállhúzás a válasz. S akár le is szűrjük a tanulságot, hogy valami nincs rendben a kapcsolatunkkal, vagy a gyerekkel, vagy velem. Pedig a legtöbb esetben abszolút nem erről van szó. 
 

Akkor tehát mi a gond?

Egyrészt nem olyan egyszerű az „átmenet” az intézményből az otthonunkba; még nekünk felnőtteknek is kell egy kis idő, míg a munka üzemmódból átkapcsolunk az otthoniba. Másrészt a sablonos "mi volt a suliban/oviban?" érdeklődés egy nehezen megfogható kérdés (gondoljunk bele, a gyerek épp most hagyja háta mögött a napi kötelességét, hogy az otthoni megszokott környezetében kikapcsolódhasson és feltöltődhessen, mi pedig a szuper kérdésünkkel nem hagyjuk mindezt.)
S közben tudjuk: fontos a kapcsolódás, fontos lenne a beszélgetés. 
 

Hogyan kérdezzünk?

Mi lenne, ha ahelyett, hogy azt kérdeznénk a gyermekünktől, hogy „Mi volt ma az óvodában/iskolában?” (amire egyébként a leggyakoribb válasz az, hogy „semmi”), inkább azt kérdeznénk, hogy:

• Mi volt a legjobb ma a napodban?
• Mi volt a legrosszabb?
• Mi volt a mai nap ajándéka a számodra?
• Történt-e ma valami vicces?
• Ki volt az ma, akivel örömöt adott az együtt töltött idő?
   

S mindenek felett a mintánk igazán fontos. Ha tudjuk, hogy a gyermekünk nehezebben nyílik meg, meséljünk magunkról néhány szót, az gyakran beszédre nyitja őket. 
“Nekem nagyon sok örömöm volt a mai napban. Képzeld találkoztam egy régi barátommal és megittunk egy teát.....Képzeld a munkahelyen sikeresen zártam le egy leadandó feladatomat…. S veled mi történt ma?"

Mindezek után, ha olykor mégis mesélni kezd a történéseiről, a megéléseiről, az érzéseiről gyorsan tegyük félre a telefonunkat, forduljunk felé, legyünk mi a fül, aki hallgatja, a szem, aki figyeli, a szív, aki megérti és szereti őt, ezzel is biztosítva őt arról, hogy nagyon fontos és értékes számunkra.

 

F. Csikós Szilvia - mentálhigiéné, családterápia

Fotó: Freepik