A te gyermeked is hamar elveszíti az érdeklődését minden tevékenység iránt, amibe belekezd? Lelkesen kipróbál különféle sportokat, aztán egyszer csak közli, hogy nem akar menni többet edzésre, zongorára vagy rajzórára? Bosszantó lehet a tudat, hogy pénzt és időt fecséreltünk egy olyan időtöltésre, amit gyermekünk aztán csak úgy abbahagy, de érdemes átgondolni az alábbiakat!

Ha ebben a helyzetben vagy, a csalódottságodat félretéve gondold át, hogy te csupán biztosítod a lehetőségét annak, hogy a gyerek kipróbáljon különféle tevékenységeket (ami remek), vagy azonnal elvárod tőle az elköteleződést?

Ha gyermeked hamar megunja a különböző tevékenységeket / különórákat, akkor először értsd meg, hogy miért akar a gyermek kilépni!

Ha gyermeked azt kéri tőled, hogy ne kelljen tovább járnia az adott különórára, az azonnali elutasítás helyett érdemes a döntésének az okát megérteni. A gyermek sokféle okból érezheti úgy, hogy nem szeretne folytatni valamit:

- elvesztette az érdeklődését, vagy eleve nem is érdekelte őt igazán 
- külső nyomás miatt csinálta csak  (talán eddig is csak neked akart megfelelni),
- kiégett, belefáradt, már nem motiválja,
- zsarnokoskodik az edző/csapattárs, vagy valamilyen bántalmazás érte,
- túlságosan versengő számára a környezet.

 

Valamit abbahagyni nem mindig rossz dolog!

Értsd meg, hogy gyerekkorban a legfontosabb az, hogy tapasztalatokat gyűjtsön és olyasmiket is felfedezzen, amiről még nem volt ismerete. 

Teljesen természetes és rendben van az, hogy a gyerekek kíváncsiak, és eleinte sok mindent szeretnének kipróbálni, mire ráéreznek, hogy valójában mi is az, ami igazán érdekli őket.
 

 

Mit tegyél, ha gyermeked nem akarja folytatni, amibe belekezdett?

- Ne gyakorolj rá nyomást!
Persze meg kell találni az egyensúlyt a kitartásra való ösztönzés és az igényeik tiszteletben tartása közt, de annak semmiképpen sem az erőltetés a módja.

- Beszélgess vele arról, hogy a kitartás kifizetődik! 
Meséld el azt, hogy ha át tudunk lendülni és folytatjuk azt, amitől szorongunk (és ezáltal sikereket érünk el), akkor csökken a félelmünk, és megjön a motivációnk is a folytatáshoz. Lehet, hogy vele is ez történik, ha kicsit kitart még.

- Értesd meg vele, milyen értékes és tiszteletreméltó dolog a kitartás!
Nagyszerű dolog az, ha valaki a nehézségek ellenére is tartja magát ahhoz, amit mondott, ígért, vagy amibe belekezdett.

- Beszélgess vele a döntések másokra gyakorolt hatásairól is!
Pl. csapattársak cserben hagyása, szülő pénzügyi helyzete; ugyanakkor ezt is közvetlen, természetes módon tedd meg, nem a bűntudatkeltés a cél!

- Bizonyosodj meg arról, hogy nincs-e a döntése mögött súlyosabb ok!
Ha túl váratlannak érzed a gyerek elutasító hozzáállását, vagy más testi-lelki tünetek is megfigyelhetők gyermekednél, akkor előfordulhat, hogy depresszióval vagy szorongással küzd, esetleg bántalmazás éri.
 

Hogyan kezeld, ha gyermeked nem elégi kitartó, hamar megunja, amibe belekezd?
 

1. Válassz a gyerek személyiségéhez jobban illeszkedő sportot vagy tevékenységet! 

2. Vond be a gyermeket a döntésbe: legyen beleszólása, hogy mit szeretne kipróbálni. 

3. Ne rólad szóljon a dolog! A gyerek nem a mi folytatásunk. Ne azt erőltesd rá, ami neked nem sikerült vagy nem fért bele az életedbe. Fogadd el, hogy minden gyermek más, és más az érdeklődése is.

4. Ha szorong az indulás előtt, beszéld meg egy másik társának családjával, hogy együtt menjenek az edzésre/órára, így gyermeked könnyebben ráhangolódhat!

5. Ne sürgess semmit! Nem kell erőltetni a folytatást, de azonnal kiiratkozni sem! Beszélgess vele sokat, hallgasd meg őt is és hagyj időt! Néha kell egy kis idő, hogy visszazökkenjenek a gyerekek. Ha ez nem történik meg, akkor el lehet gondolkodni a kilépésen, más tevékenység kipróbálásán.

6. A jutalmazási rendszer is jól működhet (de fontos, hogy a bizonytalan, nehéz időszakban - mikor úgy érzi, nem akar járni - az ott elért eredményeitől függetlenül tegyed, csupán azt az erőfeszítést értékelve, hogy egyáltalán részt vett és kitart)   ; például: edzés vagy különóra után hazafelé álljatok meg fagylaltozni; a kedvencét kapja vacsorára; művészeti óra után menjetek el venni néhány új ecsetet, és választhasson hozzá egy festéket is... 

Soha nincs garancia arra, hogy egy gyerek sosem akarja majd abbahagyni azt, amit elkezdett. De ez egyáltalán nem baj. Az lényeg, hogy megtalálja azt, amit nem kényszerből, hanem szenvedéllyel fog csinálni. Azt, hogy ezt mi jelenti a számára, előbb-utóbb felismeri majd.
 
A feladatod szülőként, hogy

- értékeld az erőfeszítéseit,
- biztasd,
- beszélgess vele sokat, de hallgasd is meg őt,
- biztosítsd az új dolgok kipróbálásának lehetőségét!

Fotó: Freepik